Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A PISA-teszt eredménye (breakingnews)

2016.12.06. 11:04 | jotunder | 37 komment

 

     10:53 (Central European Time) A londoni Education Policy Institute-ban perceken belül nyilvánosságra hozzák a legújabb PISA-teszt eredményét. Ebben a pillanatban az OECD főtitkára Angel Gurría, a volt mexikói külügyminiszter beszél. 11:00-kor oldják fel az embargót az újságírók számára. Elvileg tizenegytől letölthetők az eredmények. Ezt fogom megpróbálni. Töltődik...

     11:00 Magyarország kilenc pontot veszített 2012-hez képest tudományban, négyet matematikából és tizenkettőt olvasásban. (ez a" three year trend" adat pontszámban ez úgy néz ki, hogy:

     2015 Magyarország     477 (tudomány),   470 (olvasás),  477 (matematika)

     2012 Magyarország     494 (tudomány),   488 (olvasás), 477 (matematika)

     2009 Magyarország     503 (tudomány),   494 (olvasás),  490 (matematika)

    

  

     

      

A magyar oktatás helyzetéről (megjegyzésposzt)

2016.11.29. 11:47 | jotunder | 7 komment

 

      Nyilvánosságra hozták a Trends In International Mathematics and Science 2015-ös felmérésének eredményeit.

       Magyarország jelentősen javított a 2011-es helyezésén és nagy nyugat-európai országokat előzött meg. Anglia Finnország előtt végzett igen előkelő helyen, ami kissé meglepte a brit sajtót. Ennél is meglepőbb Észak-Írország világklasszis helyezése, amit elég nehéz megmagyarázni. Balog Zoltán mindenesetre még egy hétig reménykedhet, hogy a PISA 2015 nem fog valami nagyon csúnyát mérni a magyar diákokról. 

    (kattintgatni kell a linkelt oldalon, nem olyan rettenetesen bonyolult, de lehetne kényelmesebb)

       

 

Castroposzt

2016.11.29. 02:04 | jotunder | 66 komment

 

     Hogyan kell helyesen beszélni Fidel Castro-ról? Nem tudom és nem is érdekel. Battista Kubájában 1958-ban színes televíziós adás volt, a per capita GDP-jük egészen európai szintű volt, a kubai középosztály úgy élt, mint ma a chilei. És persze az amerikaiak azt csináltak Kubában, amit csak akartak, a végén például már Battistát sem akarták, mert kicsit túltolta a bringát.

      Castro tönkretette a kubai középosztályt, elpusztította a polgári Kubát, és felemelte a szegényebb rétegeket. Aki egy cukorgyári munkás szemével akarja nézni a forradalom történetét az egészen bizonyosan talál benne pozitív elemeket, aki a deklasszálódott, meghurcolt, bebörtönzött, emigrációba kényszerített középosztálybeliek szemével nézi, az nagyjából a Todor Zsivkovot fogja látni szivarral a szájában.

      Én nem szeretem a koncentrációs táborokat, akár zsidókat zárnak bele, akár melegeket, akár a burzsoáziát, ne zárjanak ártatlan embereket sehová, köszönöm, ennyi. Én a kis éttermeket szeretem, a craft beert, a  cool épületeket és a légkondícionált trolibuszt, ez van, nem fogok úgy tenni, mintha ez nem így lenne, tudom, hogy van a világnak egy másik nézete, és igyekszem néha máshogy is nézni a világra, de én sohasem fogom megérteni Jeremy Corbyn vagy Justin Trudeau szemében azt a bizonyos csillogást, legfeljebb túlteszem magam rajta. Írtam egyszer egy bizonyos Don Pepe-ről azaz José Figueres Ferrer-ről, a Costa Rica-i Castróról, aki képes volt legyógyulni a diktátorságról. Én a Don Pepe-ket szeretem, akik képesek leállni. Castro nem volt képes leállni. Jó, néha nem könnyű leállni, de akkor is. 

     Luis Alberto Rodriguez Lopez-Callejas tábornok a kubai hadsereg holdingjának igazgatója, Raúl Castro államelnök veje. A kubai "impex" (export-import szövetség) Hector Oroza Busutin ezredes kezében van, a legnagyobb turisztikai vállalat vezetője pedig Luis Peres Rospide tábornok. Castro lánya Mariela már egy igazi ellenszavazatot is leadott a kubai parlamentben (ő a teljesen hivatalos kubai anti-homofób mozgalom vezetője). A kubai hadsereg állam az államban, azt is megengedhetné magának, hogy többé-kevésbé szabad választásokat tartson, sőt, ahogy ezt számos latin-amerikai példa mutatja, akár azt is megtehetné, hogy elveszítse a választásokat. 

      A nicaraguai sandinisták az 1990-es szabad választások előtt szétrabolták az országot, aztán a választások elveszítése után még gyorsan bebetonozták a gazdasági hatalmukat pár elnöki rendelettel, Daniel Ortega gyakorlatilag üres államkasszát hagyott utódjára Violeta Chamorro-ra. Ezt a kubai hadsereg sokkal finomabb eszközökkel oldhatná meg. A kubai szocializmust esetleg Ivanka Trump egy csinos kollekciójának havannai bemutatójával búcsúztathatnák, mert a hadseregnek talán még a harcias Amerikai-ellenességre sincs szüksége. Éppen csak az íze kedvéért tarthatnák fent, nagyjából azon a szinten, ahogy Tiborcz István apósa a Brüsszel-ellenességet. 

       Amit el lehet lopni, azt egy idő után el fogják lopni, a szocialista dinoszaurusz-államok bukása pedig tökéletes környezet a nemzeti tulajdon kissé kevésbé nemzetibbé változtatásához. A kubai raúlista tábornokok egyszer csak megjelennek a Szeplőtelenül Fogant Szent Szűz Katedrálisában, a boltok lassan megtelnek áruval, pártok alakulnak, szappanoperák, blogok, Bacardi, és persze az amerikai turisták tízezrével. Ki fog alakulni egy kubai illiberális demokrácia, amelyik ha jól manőverezik, akár még sikeres is lehet. A Commandante pedig úgy fog megmaradni a kubai nép emlékezetében, mint "Chairman" Mao a kínaiakéban, már régen kapitalizmus lesz Kubában, amikor még szobra lesz Castronak és Guevarának Havannában. 

 

 

 

 

A mesterséges intelligencia avagy a hypekorszak vége

2016.11.26. 18:21 | jotunder | 122 komment

 

         Néhány napja a Google Cloud Machine Learning Group leigazolta a Snapchat kutatási részlegének vezetőjét Jia Li-t és a Stanford Egyetem Mesterséges Intelligencia Csoportjának igazgatóját Fei-Fei Li-t.  Korábban a torontoi mesterséges intelligenciaguru Geoffrey Hinton is átment (legalábbis félig) a Google-hoz a torontói egyetemről. A Baidu, a Facebook és az Amazon is hozott embereket az akadémiai szférából, a Microsoft saját mesterséges intelligencia kutatóközpontot alapított.

         Teljesen véletlenül bukkantam erre a gyöngyszemre a Századvég kiadásában, amelyben főleg bölcsészek mutatják be, hogy mennyire képesek nem megérteni a hálózatelméletet. Személyes kedvencem Szvetelszky Zsuzsanna, aki a kristályrácsokat hozza fel a véletlen gráfokra példának, bár Balázs Géza nyelvvédelmista is szépen teljesít. Nem a hálózatelmélet volt az első hype, a katasztrófaelmélet és a fraktálelmélet is az volt, általában tíz-tizenkét évente tűnik fel valami új, amibe az emberek beleszeretnek, miközben annyi energiát sem hajlandóak belefektetni, hogy legalább az alapvető fogalmak jelentésével tisztában legyenek. Bár, ha belegondol az ember, azzal el is veszne a dolog varázsa. 

         Az AI hype valódinak tűnik, ezek nem viccelnek, ezek megérezték a vér szagát, a kifejezés talán egyetlen pozitív értelmében, itt nem sikerkönyvekről van szó, vacsora utáni társasági beszélgetésekről, hanem egy technológiai kvantumugrásról, és természetesen végtelen mennyiségű pénzről. 

        Az AI nem ígér semmit. Az AI eleve azzal nyitott, hogy megverte a világ egyik legjobb go játékosát. A sakkot még elhitte valahogy az ember, a go humán dimenziói áttörhetetlennek tűntek, ötven éves távlatban is lehetetlennek tartották, hogy a mesterséges intelligencia lenyomja az embert. Én, személyesen, abban reménykedem, hogy az elkövetkező húsz-harminc évben az AI nem fogja legyőzni az embert az összes lehetséges intellektuális tevékenységben (és ha szabad választani, akkor rögtön a matematikai tételek bizonyításában látnám szívesen azt, hogy vár még egy kicsit). 

         Nem is olyan régen magyarázták el nekem, hogy nagyjából hogyan működik a "deep learning", akit érdekel, és hajlandó valamennyi időt áldozni rá, esetleg olvassa el ezt.  A legrémisztőbb ebben az egészben, hogy teljesen kikerüli az emberi gondolkodást, egy lokális evolúciót játszik le, kifejezetten a célfeladatra koncentrálva. Az AI úgy különbözteti meg halálos biztonsággal a kutyát a macskától, hogy közben nem magyarázzák el neki, hogy mit jelent a kutya és a macska, sőt azt sem mondják el neki, hol végződik a kutya és hol kezdődik a padló, amin a kutya áll. A "deep learning" nem akarja utánozni az embert, úgy valószínűleg nem is tudná megverni. 

        A fraktálhype és a hálózathype mögött a modern ember reménye van, hogy a rettenetes bonyolult világra elég csak ügyesen ránézni, hogy megfejtsünk valamilyen addig nem látott rejtett összefüggést, majd ezt egy oldalon különösebb erőfeszítések nélkül el is lehet olvasni, és holnapra lőn szovjet hatalom és az egész ország villamosítása       utána a világ olyan nice and fuzzy lesz, mint egy angóramacska.  Valamiért a Google, a Baidu, a Facebook és a Microsoft nem ezekre ugrott, és valahogy a két Li nevű hölgy (kínaiak és még nők is, el nem mondja ezt valaki a Balog Zoltánnak és a Lázár Jánosnak, mert még összezavarodnak a helyes ugocsai pedagógiai elveket illetőleg, melyek szerint a legfontosabb dolog, hogy egészséges, turáni fajtájú fiúgyermekeket egyenes ülő testtartásban kell elhelyezni valamely egyházi iskolában, miközben a lányok lepirítják a hagymát) sem ezekben gyúrta ki magát.

         A globális kapitalizmus nem feltétlenül kerti piknik nyári lugasban rebarbarateával és aprósüteménnyel, de kurvára tudja, hogy mit csinál. És most megint elkezdte csinálni. 

        

Make Hungary Great Again (megjegyzesposzt)

2016.11.24. 19:15 | jotunder | 60 komment

Olvasom.

Reggel itttam egy kavet (nagyon jo kavet) es kimentem az U4-es metro Heilgenstadt-i megallojahoz, ahonnan a shuttle-bus indul Klosterneuburgba, az Institute of Science and Technology Austria-hoz.

Az IST Austria-t akar a "Make Austria Great Again" jegyeben is alapithattak volna, egeszen paratlan koncentraciojat jelenti a tudomanynak, kivalo tudomanyos kutatoknak, osztrakoknak es kulfoldieknek biztositja a leheto legjobb kutatasi lehetoseget. Az IST koncepcio, a lelkes graduate studentek a shuttle-buszon, a hatalmas, modern epuletek, a tudas es a tehetseg ritka koncentracioja az bizony erot, magabiztossagot es nagysagot sugaroz.

(Aztan a nap vegen az egyetemen (nagyon jo hely az is) az ember elolvassa a 444.hu-t es szembejon neki a Szazadveg. Es akkor az ember egy kicsit ideges lesz es ir egy megjegyzesposztot.)

Megprobalok igen kulturaltan, de megis erhetoen fogalmazni.

Magyarorszagot bizonyara sok mindennel lehet "ujra naggya tenni". Egy dologgal azonban biztosan nem. Tudnillik azzal, hogy mindenfele tehetsegtelen senkihazinak alapitanak allami propagandaintezeteket, tudomanyos muhelynek alcazott veroember-kepzoket, hogy az orszag legaljat hozzak helyzetbe, hogy lojalis idiotakba toljak bele a penzt ahelyett, hogy a magyar tehetseg viragzasat segitenek.

Orban Viktor nem fogja naggya tenni Magyarorszagot. Olyanna fogja tenni Magyarorszagot, mint o maga. O pedig a legnagyobb joindulattal sem nevezheto "nagynak".

 

 

 

A bunkók világuralma?

2016.11.20. 22:20 | jotunder | 140 komment

 

       Miután elolvastam Almási Miklós filozófus-akadémikus cikkét a bunkók világuralmának eljöveteléről, elhatároztam, hogy megírom, hogy miben téved, aztán még egyszer elolvastam és rájöttem, hogy sokkal érdekesebb lenne arról írni valamit, hogy mégis miben van igaza. 

       Almási a francia filozófus-celebritást Bernard-Henri Lévy-t idézve indítja az írását, BHL minap beszélgetett Evan Davis-szel a BBC-n, és azt hiszem érdemes meghallgatni.   Nem tudom, hogy mennyire igaz, hogy a Brexit-nek vagy Donald Trump győzelmének mély anti-intellektuális tartalma van, lehet így is rájuk nézni és máshogy is. A valamivel jobb kérdés az lenne, hogy létezik-e egy erős anti-intellektuális trend Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Erre sem tudok válaszolni. Egyre rémisztőbben alakul a poszt. 

       Múlt héten Neuchatelben jártam. Ablak a tóra, a távolban az Eiger és a Jungfrau, a megdöbbentő svájci craft-beer kultúra, négy trolibusz járat egy Cegléd nagyságú egydimenziós kisvárosban a vonatsínek két oldalán, Dürrenmatt és Rousseau városa, egy parányi köztársaság fővárosa (a második oldal tetejét érdemes megnézni). 

       Svájc a direkt demokrácia országa, ahol az elitek döntését elvileg ( a gyakorlatban is) bármikor felülírhatja a népakarat, ugyanakkor a legelitistább ország Európában. Theresa May miniszterelnököt még saját pártjában is támadják, hogy az ingyenes, de szelektív brit "grammar school"-ok szerepének szélesítését támogatja, Svájcban a szelektív gimnáziumi rendszer megkérdőjelezhetetlen. A hihetetlenül jól finanszírozott svájci elitegyetemekre gyakorlatilag csak a gimnáziumi "matura"-val lehet bejutni, a svájci elit utánpótlása nemcsak biztosított, de tökéletesen tervezett. Almási valójában nem Donald Trump, a Brexit, a holland és a dán szélsőjobboldal előretörése miatt van kétségbeesve, hanem az elitkultúra, az elitoktatás, az elitműveltség háttérbe szorulásán. Almási a globális nemsvájcság miatt szomorú. 

       Minap olvastam TGM Almásiéhoz némileg hasonló cikkét, amelyben a cigányozással rokonítja a sorozatfüggést (a poszt megírása után a Blacklist című amerikai tömegkulturális termék három epizódját fogom megtekinteni, az is lehet, hogy négyet, és, ami ennél is borzasztóbb, szinte valamennyi meccset megnéztem az Európa-bajnokságon, ergo, akkor bunkónak számítok TGM szemében, mint egy dinoszaurusz-tagadó veresnyakú alabamai a konföderációs zászlóval ékesített Harley Davidson-ján, az élet ily kegyetlen). Valószínűleg Almási kétségbeesne a generális műveltségemtől, és teljesen őszintén gondolom, hogy kicsit igaza lenne. Igen, az elitkultúra az elitek műveltsége, az elitek tekintélye visszaszorulóban van a világban, bár erre már Allan Bloom és Thomas Molnar is panaszkodott. Egyre szélesebb rétegek kerülnek be a felsőoktatásba, amely így tömegképzéssé válik, a középiskolákat sztenderdizálják, és a legtöbb országban igyekeznek elkerülni a korai szelekciót. Svájcban nem. 

       A Brexit esetében Oxbridge-t végzett entellektüelek szövetkeztek észak-angliai munkanélküliekkel, egyszerűbb szabású, de bunkónak semmilyen értelmes definíció szerint nem nevezhető kisvárosi nyugdíjasokkal, és valójában Donald Trump győzelmének sem lényeges faktora a "bunkók" szavazata. Az kétségtelenül igaz, hogy szinte páratlanul rémisztő hazudozástömkeleg előzte meg mindkét döntést. Ezt lehet interpretálni úgy, mint a bunkóság ideológiájának előretörését, de engem ez kevésbé érdekel. 

       Almási számára Trump és a Brexit csak ürügy, nyilván valóban haragszik azokra, akiket "bunkónak" aposztrofál, de valójában a saját világának eltűnése szomorítja el. Engem az nem érdekel, hogy politikai értelemben produktív-e kimondani azt, amit Almási kimondott, csak az, hogy van-e igazsága a legalapvetőbb kérdésben. Igaz-e az, hogy a tömegdemokrácia és a tömegkultúra (melynek lelkes fogyasztója vagyok) valóban leépíti-e azokat az elitstruktúrákat, amelyekben Almási hisz. Elképzelhetőnek tartom, hogy van igazsága Almási Miklósnak. Nem hiszem, hogy rendkívül okos megoldás választók jelentős rétegeinek lebunkózása a politikusok vagy az általában vett elitek részéről, de egy filozófusnak nem kell politikailag korrektnek lenni. Mert itt aztán klasszikus értelemben vett politikai korrektségről van szó.

      Egy olyan világ, ahol elég sokan odafigyelnek Almásira, Bernard-Henri Lévy-re, nem feltétlenül értenek velük egyet, de odafigyelnek rájuk, ahol az egyetemeken pezsgő intellektuális élet folyik, ahol hosszú és szeriőz újságcikkekről beszélgetnek az emberek a kávéházakban, ahol komoly közönsége van azoknak a filmeknek is, amelyek nem sorozatgyilkosokról vagy szuperhősökről szólnak, egy egész jó világ tudna lenni. Lehet, hogy abban a világban is nyerne Trump, és az Egyesült Királyság kilépne az Unióból (ez utóbbit kétlem), de az a világ az, amiért Winston Churchill (aki megrettent az átlagos választótól) vért, verejtéket és könnyeket kért a brit emberektől. 

      Talán észrevette a kedves Olvasó, hogy ebben a posztban egyáltalán nem volt szó a FIDESZ-ről, Orbán Viktorról, G.Fodor Gáborról és a többiről, mert egyáltalán nem volt hozzájuk kedvem. 

     

Váltson-e Magyarország időzónát?

2016.11.19. 10:27 | Kettes | 56 komment

 

A parlament gazdasági bizottsága támogatta a jobbik javaslatát arról, hogy Magyarország lépjen át a kelet-európai (UTC+2) időzónába és törölje el a nyári időszámítást. You went full retard, Hungary. Never go full retard.

 

Gondoltam, összeszedem a jó és a rossz érveket a témával kapcsolatban, mert még mindig adok némi baszást annak, hogy mi történik Magyarországon, de egyrészt igazából már nem, másrészt meg a jó érveket már összeszedték ebben a cikkben, tessék elolvasni, a rossz érveket meg nem akarom reklámozni.

 

Nem mintha számítana. Már rég nincs helye az érvelésnek, a gondolkodásnak, az utánanézésnek, a tanulásnak. Azt, hogy Magyarország átlép-e a kelet-európai időzónába vagy sem, Orbán Viktor fogja eldönteni olyan szempontok alapján, amikre gondolni sem merek.

 

Így hát diktálom az eredményt, aztán lesz, ami lesz.

 

A válasz az első kérdésre: Magyarország helye csillagászatilag, gazdaságilag és kulturálisan is a közép-európai időzónában van. A válasz a második kérdésre: a nyári időszámítás előnyei felülmúlják a hátrányait. Deal with it, Hungary.

 

Muszlim emigráns nőt választottak képviselőnek Minnesotában (megjegyzésposzt)

2016.11.13. 22:22 | jotunder | 41 komment

 

       Ilham Omar Szomáliában született és 1995-ben emigrált az Egyesült Államokba. Négy évet töltött egy kenyai menekülttáborban. Amerikában tanult meg angolul. A Demokrata-Farmer-Munkáspárt (ez az amerikai Demokrata Párt helyi szervezete) képviselőjeként indult el a minnesotai választásokon. Az előválasztáson azt a Phyllis Kahn-t győzte le, aki már több mint negyven éve volt a választókerület képviselője (a másik induló egy bizonyos Mohamud Nur volt). Republikánus ellenfele családi okokból visszavonult a kampánytól, így Omar győzelme nem volt kétséges. A 60B kerület Hennepin megye Minneapolisba eső részében van, és túlnyomó részt fehérek lakják. Minnesota állam hajszállal ugyan, de Clintonra szavazott. A hatvanas körzet szenátora tizenhárom éve Scott Dibble, aki nyíltan meleg. Amerika sokszínű és az is marad.

       Igen, Donald Trump egy méretes tahó, de azért  ugyanannak a republikánus pártnak a jelöltje volt, aki Ilham Omar ellen egy bizonyos Abdimalik Askart állított ki ellenfélnek, amely Abdimalik Askar (szintén szomáli) egy Abdulkarim Mohamed Godah nevű másik republikánust győzött le az előválasztáson. Orbán Viktornak, Bayer Zsoltnak és a Magyar Időknek kicsit még dolgoznia kell az Amerikai Egyesült Államok elfoglalásán.