Örülünk, Vincent?

Szolgálati közlemény! A Tilos Rádió gyűjtést szervez az ukrán földön, Kárpátalján rendkívül nehéz helyzetbe kerültek támogatására: https://tilos.hu/

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

Hirdetés

P/c szerint a világ

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft

 

Brókercég


quaestorban.png 

via: nemigen

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (37) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (21) bayerzsolt (13) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (14) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (12) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (18) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (161) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lázár jános (11) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (13) március 15 (8) matematika (8) matolcsy (44) mdf (5) média (47) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (10) önkormányzatok (6) orbán (45) orbanisztán (13) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (23) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (7) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (33) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (11) társadalom (50) törökgábor modul (7) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (36) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Piketty és az alapjövedelem ürügyén

2015.03.29. 12:18 | jotunder | 68 komment

    

        A poszt apropója két konferencia. Az egyiket az alapjövedelemről tartották. A másikat pedig Thomas Piketty "Tőke a huszonegyedik században" című könyvéről fogják tartani. 

        Nyilván fel sem merül bennem az alapjövedelem bevezetésének lehetősége. Több milliárd fontos kiadást okozni Magyarország költségvetésének, az nagyságrenddel problematikusabb, mint a Milliband-féle tandíjcsökkentési  terv, ami csak hárommilliárd fontos bevételkiesést jelentene Nagy-Britanniának és én már attól is nagyon félek.  A Piketty-könyvről sem fogok nagyon írni, ugyanis nem vagyok közgazdász. 

        Thomas Piketty-ről sok mindent lehet gondolni, egy dolgot azonban egészen biztosan lehet tudni. Hihetetlenül okos fickó. A kritikusai között is van pár hihetetlenül okos fickó, Larry Summers-től Daron Acemoglu-ig. A hihetetlen okosság szükséges, de korántsem elégséges feltétele annak, hogy ezzel a témával kapcsolatban valaki nagy és mély észrevételt tegyen.

        Számomra ebben a pillanatban sokkal fontosabb, hogy ha nem is hihetetlenül, de mondjuk hihetően okos emberek beszéljenek az alapjövedelemről vagy a vagyoni egyenlőtlenségről, mint maga az alapjövedelem vagy a vagyoni egyenlőtlenség. 

         Thomas Piketty a legjobb francia elitegyetemet végezte el és huszonkét éves korában doktorált le a London School of Economics-on. Huszonéves korában publikált a világ legjobb közgazdaságtudományi folyóirataiban és szemináriumi előadásokat tartott a Harvardon, Princetonban és az MIT-n. Ő nem a semmiből jött és nem egyszerűen ideológiai művet írt. Nemsokára megjelenik egy cikke az American Economic Review-ban amelyben árnyalja a könyve téziseit, és nem fogja megkönnyíteni az ideologizátorok munkáját.

           Ahhoz, hogy valaki a g<r egyenlőtlenséget és annak esetleges következményeit megértse, sajnos nem lánglelkűnek kell lennie, hanem felkészültnek. A felkészültség még nem jelent okosságot, de már az okosság előszobájának számít. Túltengtek, túl fognak tengeni a felkészült emberek ezeken a konferenciákon? 

           A magyar baloldaliság/liberalizmus is a locsogásról szól (szegény TGM, csukott szájjal tud locsogni, locsogó lett a nézése, szinte büszke rá, hogy nem érti a százalékszámítást), nemcsak a magyar jobboldal. Nem azért locsog Pikettyről, az alapjövedelemről, mert rossz, gonosz, karrierista, hanem mert sajnos nem tud mást. Mert nemokos. Leánykori nevén: buta. Itt nem a politikusokról van szó, azok nem érdekelnek, hanem azokról, akiknek  felkészültnek kellene lenniük, akiknek, sorry, hogy így ezredszerre is leírom, bele kellett volna tolni a tízezer órát a tudományukba, de egyszerűbbnek találták, ha locsogással töltik az életüket és néha írnak róla áfás számlát.

          Piketty beletolta a tízezer órát és lehet, hogy nincs igaza. És?  Majd alakulnak a dolgok. Itt most nem az ő igazságáról van szó.

          Én értem, hogy ígyorbán meg úgyorbán, csak most, nem kizárólag orbánprobléma van, nem lehet mindent ráfogni orbánbajra, orbánferdülésre, orbángyulladásra. Vannak dolgok, amelyeket ígyorbán nélkül is tökéletesen el lehet rontani. Halálkomoly.

          Úgy érzem, hogy ígyorbán túlságosan is kézre esik, túl sok mindenre lehet használni, túl sok mindent takar el jóságos mosolyával és deli kontúrjaival. Teljesen reménytelen figurák dobálózhatnak számokkal és fogalmakkal, és amikor rákérdezel, hogy miért X van harmadik sorban, és egészen pontosan mit is jelent Y, akkor ugyanúgy mondják azt, hogy ígyorbán, mint Rogán az úgygyurcsányt, amikor rajtakapják, hogy két kézzel turkál a mézes bödönben. 

          Elmondják a kis közhelyeiket, jópofaságaikat, hosszú körmondataikra mindig számíthatunk, és talán az az üzenet, hogy " ha én megúsztam az elmúlt negyedszázadot elmélyült gondolkodás nélkül, akkor neked is sikerülhet". Én most nem azokról beszélek, akiknek ott kell lenniük, mert elhívták, és alig várják, hogy vége legyen, és ez őszintén ki is ül az arcukra, hanem azokra, akik elvárják a tiszteletteljes főhajtást a legendásan intellektuális nézésükért. A balliberális elit kényszeresen ki akar találni valamit, lehetőleg minimális intellektuális befektetéssel (nem is nagyon futná jelentősebb méretekre), hogy legalább fenn tudja tartani pótolhatatlansága látszatát.És közben még arra is van idejük, hogy betartsanak a Kőszegi Botondoknak.

           Itt nem egy meztelen királyka pörgeti a kicsi helikopterét, ez egy nudista paradicsom. 

          

          

          

       

 

Ez nem Őszöd. Ez a Watergate.

2015.03.27. 23:39 | jotunder | 202 komment

 

            Orbán Viktor hazudott. Nem tudjuk, hogy pontosan mi történt, annyit tudunk csak, hogy az nem történhetett meg, amit Orbán és a bunfordgerdái állítanak. Orbánék nem csak sejtették, hogy a Quaestor csődközelben van, hanem nagyon pontosan tudták. Olyasmit is tudtak, amit mi sohasem fogunk megtudni. Kivéve azt az esetet, ha valaki az irháját akarja majd menteni a haditörvényszék előtt. 

            És nincs kongresszusi vizsgálóbizottság, nincs különleges ügyész, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz egy Deep Throat, aki majd megkeresi a maga Bernsteinjét és Woodwardját. Nincsenek fékek és ellensúlyok. Függő viszonyok vannak, Orbán az ügyészségtől az alkotmánybíróságig mindent a kezében tart, az Állam valóban Ő. 

            A miniszterelnök gátlástalan bűnözők seregével vette körbe magát, akik beleházasodnak a családjába, vagy a barátai családjába, akikről mindent tud és akik nélküle senkik sem lennének.

            Egyetlen ember volt, akit nem tudott eltaposni, mert az illető, midőn York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át, pontosan úgy döntött, mint Orbán, és most nem akarja neki odaadni, amit összeharácsolt. Valaki visszanézett Orbánra és nem volt félelem a tekintetében. Orbán nem azért került veszélybe mert ezerszer sértette meg az  emberek törvényeit, hanem mert egyszer a farkasokét.

             Az orrunk előtt építik fel a pártállam saját médiáját, a legsötétebb gazemberek segítségével, az idiótákban már nem bíznak. Olyanokra van szükségük, akik élvezik, hogy fehérnek nevezheti a feketét, akik nem dadognak, amikor hazudni kell, akik bárkit és bármit hajlandók elárulni. A Bernsteineket és a Woodwardokat meg kell semmisíteni, el kell érniük, hogy az emberek inkább higgyenek Orbánnak, mint a saját szemüknek. És lehet, hogy el fogják érni. És lehet, hogy azért nem fogják elérni, mert a farkas, akibe az alfahím beleharapott, nem adja meg magát.

           Nem véd minket semmi, sem a jog, sem a hagyomány, sem az erkölcs, sem a hazaszeretet. Ezek a szavak az értelmüket veszítették.

           Ám néha a kisebb aljasság legyőzheti a nagyobbat. Az büntetésünk, hogy csak ebben bízhatunk. 

Mindent megúszni

2015.03.27. 06:40 | Kettes | 95 komment

Címkék: quaestor

Nem volt nehéz előrelátni a state capture-t, az uniós pénzek szisztematikus lenyúlását, a nepotizmust, a kirakatpereket, az élet minden területét ellepő korrupciót, a maffiaeljárásokat és a debilek áradását.

De Orbán szerdai nyilatkozatát tényleg nem lehetett előre látni.

Van itt egy kormány, amelyik törvényellenesen költségvetési pénzeket tart egy pilótajátékban a felügyeletét ellátó nemzeti bank tudtával, majd amikor bedől a szarhalom, akkor néhány nap alatt kimenti mind a minisztériumok pénzét, mind a haverokét, hiszen a pilótajáték kurva jó befektetés, csak időben ki kell tudni szállni, és vigyék el a buktát a keményen dolgozó kisbefektetők.

És akkor jön a bandavezér és lassan, tagoltan belemondja a mikrofonba, hogy igen, az én tudtommal és utasításomra követték el a brókernél és a nemzeti bankban a törvénytelenségeket, sőt a bűncselekményeket is, és jól jegyezzék meg, hogy továbbiakra is utasításokat fogok adni, ha úgy tartom jónak. Jegyezze meg jól minden ügyész, rendőr és pénzügyi felügyelő, hogy velem gyűlik meg a baja, ha okoskodni próbál. Igen, Polt Péter barátom is tudott róla. Igen, Pintér Sándor barátom és Matolcsy György barátom is tudott róla. De, nagyon is lesz neki következménye. De azt majd én eldöntöm, hogy ki viszi el a balhét. Majd keresünk valami analfabéta borsodi cigányt. Vagy nem. Mindenki időben ki lesz értesítve. Kérdés van? Ha nincs, akkor hallgassák meg a szocialista brókerbotrány-kantátát az MTVA Kifizetőhely csimpánzkórusának előadásában.

Egy ilyen fordulatot én sem tudtam volna elképzelni, de ha mégis, akkor azt vártam volna, hogy valami valahol felgyullad. Legalább az értelem szikrája a szemekben.

De nem.

Oké, haladjunk tovább. Van még valaki, akinek van valami bukható befektetése Magyarországon?

Kisebb morális probléma a Corvinuson (töröklánczimegjegyzésposzt)

2015.03.26. 14:38 | jotunder | 59 komment

Címkék: corvinus

         Ezt a posztot Bunford Gerda a Corvinus egyetem hallgatója publikálta a Mértéktér blogon. A szerző a Corvinus egyetem politológus hallgatója, aki havi koszos kis hetvenezer forintot kap a Quaestor-ügy kétségbe esett mentegetéséért.

         Bunford Gerda konzulense Török Gábor politológus, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Török Dr.Prof. Lánczi András tanszékén dolgozik. Az akárcsak a  legcsekélyebb értelemben is mérhető tudományos munkássággal sem rendelkező Dr.Prof. Lánczi fia a Mértéktér blogot havi háromszáznyolcvanezer forintért szerkesztő rezsimszolga Lánczi Tamás.

         Felmerül a kérdés, hogy kik és hogyan prostituálják a Corvinus hallgatóit. A rendszerváltás történetének egyik legsúlyosabb pénzügyi botrányának eltusolásában való, közpénzért finanszírozott tevőleges részvétel ugyanis a legősibb mesterségek egyikét idézi (nem, valójában nem "azt", hanem a hazaárulást). Bunford Gerda nyilván nem elmebeteg, pontosan tudja, hogy mire használják éppen, hetvenezer forintért vagy más előnyökért. Előnyökről van szó, előnyökről, amelyeket nem tudással, tehetséggel szereznek, és tudnunk kell, hogy ki milyen szerepet játszott abban, hogy üzletszerű kéjelgésre hazudozásra  kényszerítenek egyetemistákat. 

A csodálatos elme kapta az Abel-díjat

2015.03.26. 13:24 | jotunder | 11 komment

 

         Nem láttam a magyar lapokban. John F. Nash és Louis Nirenberg kapta az idei Abel-díjat. Nash-t játszotta Russel Crowe a Beautiful Mind-ban. Nash korábban a közgazdaságtudományi Nobel-díjat is megkapta játékelméleti munkásságáért (amiről ezt érdemes elolvasni). 

         Arra gondoltam, hogy írok pár sort arról, hogy mi köze van Nash-nek Bolyai Jánoshoz, már azon túl, hogy mindkettőjüknek nagyon komoly pszichés problémái voltak életük egy részében. 

          Bolyai (+Gauss + Lobacsevszkij) vezette be a hiperbolikus geometriát a matematikába, tökéletesen tudtak számolni a hiperbolikus síkon, de nem tudták belátni azt, hogy a hiperbolikus geometria valóban "létezik". 

           Ha van egy felületünk egy térben, mint például a gömbfelület a háromdimenziós térben, akkor bármely ívnek ki tudjuk számolni a hosszát. Ezzel van megadva tulajdonképpen a felület geometriája, ez után beszélhetünk a tér görbületéről.

           Teljesen absztrakt módon is létrehozhatunk azonban geometriai rendszert egy felületen. Vegyük mondjuk a síkot és adjunk meg rajta egy differenciálható függvényt, aminek az értékkészlete kétszer kettes szimmetrikus mátrixokból áll, olyanokból, amelynek a sajátértékei pozitívak. Mit jelent ez? Minden egyes pontban a vektoroknak van egy régi hossza, a klasszikus síkbeli hossza és van egy új hossza, ami az x pontban a v(x) vektorra A(x)v(x).v(x) négyzetgyöke, ahol A(x) a mátrix értékű függvény értéke és a pont a formulában a skalárszorzatot jelenti. Azért volt szükség a sajátértékek pozitivitására, hogy a vektorok hossza mindig pozitív legyen. Ezzel a módszerrel meggörbítjük az eredeti teret. Ha egy autó a síkon halad, akkor a régi rendszerben is van egy sebessége, és az új rendszerben is, tehát kiszámolható két pont között az új legrövidebb út, ami nem feltétlenül egy egyenes szakasz. 

             A hiperbolikus geometriát amúgy egy nagyon egyszerű mátrixfüggvény írja le. 

             Ezt a trükköt akárhány dimenziós térben el lehet végezni (sőt, nem kell feltétlenül euklideszi terekből kiindulni) és különböző görbült tereket lehet képezni teljesen absztrakt módon. Riemann geometriának hívják. 

              Nash (lényegében) azt bizonyította be, hogy minden absztrakt módon definiált tér, konkrétan is realizálható egy magasabb dimenziós térben. Azaz belehajlítható egy euklideszi térbe (általában sokkal magasabb dimenziós térbe) egy felület úgy, hogy a magasabb dimenziós térből örökölt geometria az pontosan az absztrakt módon definiált geometriával legyen egyenlő. Azaz, az absztrakt hosszak pontosan a behajlításból eredő hosszakkal egyezzenek meg. 

              Életemben egyszer találkoztam Nash-hel, egy konferencia szünetében, majdnem két egész másodpercig beszélgettünk (tájékoztattam a mellékhelyiség pontos helyéről), pontosan ugyanilyen mélységű a kapcsolatom Orbán Viktorral, akivel az Uránia mozi előtt találkoztam sok évvel ezelőtt. Most inkább Nash-ről írok posztot, és nem az Orbánról. 

Vincent retrospektív

2015.03.22. 22:00 | Kettes | 40 komment

Régen nem írtam már semmit. Igazából most sem fogok, mert nincs kedvem magamat ismételgetni, csak találtam egy posztot, amiben valaki összeszedett néhány írást a 2010-es választások környékéről. Roppant vicces látni, hogy a magukat nagyon komolyan vevő megmondóemberek mennyire félreismerték Orbán szándékait. Közülük még a legrosszhiszeműbek is jámbor marháknak tűnnek a mai tudásunk alapján.

Szemelgettem az Örülünk, Vincent?-blog 2010 körüli posztjaiból. Döbbenetes, hogy mindent előre láttunk. Mármint nem az a döbbenetes, hogy mi előre láttunk mindent, mert minden jóslatunk hót evidensnek tűnik, hanem hogy a másik listában szereplők mekkora ostoba fajankók voltak öt éve. Most már nyilván megokosodtak, hahaha.

Örülünk, Vincent? retrospektív:

A hosszú nyelvek éjszakája: egy válogatás az Orbán segge körül (ott, hol a kis Stumpf siet beléje) tolongó újságírók hitvallásaiból.

Nincs kire szavazzak — a Fidesz stb. - Pásztörperc elmagyarázza a Fideszt. Rövid, igaz, alapvető.

Banánhéjak - Nahát, hogy megint igazam lett.

Kis ország, kis de Gaulle - “Az orbáni Magyarország rémisztően Bayer, Horkay Hörcher, Gréczy, Miháncsik — és véletlenül sem Aron, Malraux, Sartre vagy Camus. Valójában csak de Gaulle-unk van, kicsi, sárga, savanyú de Gaulle-unk. Ő azonban kétségkívül létezik. Valamit kell majd kezdeni vele, ahogy valamit kell majd kezdenie neki is velünk, a Bokrétával, ha majd eldurrant az utolsó balatonboglári champagne.“ So true.

A Rendteremtés Könyve - "Akkor megint szólt Viktor: "Legyenek kereszténydemokraták az országgyűlésben, s válasszák el az államot az egyháztól. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és a vasárnapi nyitvatartást. Fényeskedjenek az országgyűlésben, s világítsák meg a földet." Úgy is lett." - És tényleg úgy lett.

Önök kérték: pártállam - Na tessék, még egy jóslat.

Édicuki Madzsarisztán (avagy Lendvay Ildikó és a lecsós virsli avagy lecsósvirsliposzt)

Régen minden jobb volt, de a Vincent-blog biztosan, és az idő múlásával régen egyre jobb lesz.

Korzó

2015.03.22. 12:48 | jotunder | 135 komment

Címkék: hétköznapi történetek Anglia

      Tegnap végre levetettem a nagykabátot. Vélhetően én voltam az utolsó a megyében. Az angoloknak elég különös viszonyulásuk van a hőmérséklethez. Szombat este a lányok még télen is harisnya nélkül viselik a tízcentis sarkú, járásra teljesen alkalmatlan cipőjüket. Igen, néha akkorát esnek, mint egy ólajtó, de ez is része a kultúrájuknak. 

        A tenger nagyjából annyira van tőlünk, mint Zuglótól az Astoria. A parton egy korzó vezet a a templomdombig, ahol a házak nagy része a tizenhetedik században épült és a kis teázóban cream tea (bonyolult) kapható.  A teázóval szemben van kirándulásaink végpontja, ahol az ember, esetünkben én, megihat egy fél pint (bonyolult) real ale-t (bonyolult). 

         A korzón mindenféle emberek jöhetnek szemben. Upperclass házaspároktól, az underclass fiatalokig, a tengerparti játszótér felé igyekvő middle-middle class mamáktól a meghatározhatatlan társadalmi hovatartozású nyugdíjas bácsikig. Az emberek mosolyognak, ahogy egy tavaszi napon a tengerparton a Nagy Apálykor mosolyogni kell. 

         Ez az ország nem visel háborút saját maga ellen és nem is tudja elképzelni, hogy normális emberek így tesznek. Nem rontják el az országukat és nem is lennének hajlandóak részt venni az országuk elrontásában. Nemsokára választások lesznek, ki tudja ki nyer, nem is olyan nagyon fontos. Anglia marad. Ez biztos.  

         Magyarországot elrontották. Teljes mértékben természetessé váltak a háborús állapotok, elfogadjuk, hogy mindent alá lehet, sőt alá kell rendelni a háborúnak. Sikerült is a világ egyik legboldogtalanabb országát megteremtenünk. Aki szembejön a korzón az nem kismama vagy nagypapa, hanem potenciális másik oldali és nem mosolyoghatunk át a másik oldalra véletlenül sem. Berendezkedtünk az elrontottságra, és tovább fogjuk rontani az országot, messze túl az elviselhetőség határán. Teljesen természetessé válik az elmebaj. A média a magukat harcosnak képzelő elmeroggyantaknak szól, akiket talán egyszer fel lehet használni valamire. Átvettük a bolondok nyelvét, mindenki a következő utolsó háborúra készülődik, ami után jöhet az utolsó utáni, és az azutáni háború.

         Háborúról háborúra élünk. Az éltető remény pedig a végső háború lehetősége, amelyben a fehérek legyőzhetik a vörösöket, a kékek a sárgákat, a pinkek a bézseket, és utána már örökre ők dönthetik el, mi történt 1567. május negyedikén, mert mi is lehetne fontosabb annál, hogy mi történt 1567. május negyedikén. Ebben az országban egy hatalmi csoport beleírta az Alaptörvénybe, hogy, idézem: "beeeee, mi nyertünk, nem ti, a mi  papánknak van piros teherautója, a tieteknek nem" de egyszer majd mi győzünk, és beleírjuk, hogy "de igenis a mi papánknak van piros teherautója, bibibí".  Addig sem mosolygunk a korzón. Csak a hülyék mosolyognak a korzón, a rendes emberek tudatában vannak annak, milyen nagy felelősséggel jár a háború. 

           Leeszegettem a marshmellow-t M. forró csokoládéjának a tetejéről és néztem a mosolygó angolokat a kis utcán. Nem tudják mi az a háború. Jó, volt valamiféle háborújuk, amikor nem egymást árulták el, és nem a Sátánnal kötöttek szövetséget, ne beszéljünk erről, a lényeg, hogy nemsokára választások lesznek és nem érdekli őket az egész, nem keresik a szembejövőben a toryt vagy a munkáspártit, csak vigyorognak.

           Az ilyenek nem is érdemlik meg a boldogtalanságot. 

Züfec

A K2 Színház nem viccel

2015.03.18. 22:50 | zsazsu4 | 47 komment

Címkék: színház ascher café

Már az előadás első percében sajnáltam, hogy csak most látok tőlük valamit, pedig 4-5 éve itt vannak. A csapat kaposvári, zömük tavaly végzett az egyetemen.

Színház a színházban- erről szól a darab, de felejtsünk el mindent, amit eddig gondoltunk erről. Ez a darab olyan friss, hogy ropog.