Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

Hirdetés

P/c szerint a világ

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft

 

Európa erős embere



tisztelet_pofon_sailorripley.gif

 

via: sailorripley

Híres utolsó szavak

  • Caenorhabditis elegans: Gyerekkoromban rengeteg mesét fogyasztottam, egyrészt meséltek nekem, másrészt amikor megtanultam ... (2015.05.25. 17:01) Az ír népszavazásról
  • RontoPal: “Ez a siker és a film népszerűsége megmutatja, hogy Magyarországon, ööö, ööö, azaz bizonyos antisz... (2015.05.25. 16:59) Viccországban bejelentenek
  • Baján: JóTündér Ezen blog "2015.03.26. 13:24" bejegyzésében bukkantam rá kedvenceim, a mátrixfüggvények e... (2015.05.25. 15:55) A csodálatos elme kapta az Abel-díjat
  • Rodeo36: @sárospataki lány: mitne? (2015.05.25. 15:14) Az új elit születése (megjegyzésposzt)
  • V mint...: Azért a Saul fia sikeresen visszahozta az első helyre a zsidókat most a melegekkel szemben. Nem ig... (2015.05.25. 12:38) A meleg az új zsidó?
  • mavo: @Dr. Gy. Dr. Fűegér: a magyarfodball remek példa az unorthodoxia kirobbanó nemzetközi sikerére. (2015.05.25. 11:56) A migracios dokumentum
  • ariskerase: @sajtohuba: Ha a butaságot mérni lehetne, nálad az mérőinga kilengne nagyon! (2015.05.25. 10:36) A trianoni diktátum aláírói
  • Érvsebész: @labrys: Ezek jok, mert az ember viheti a Schopenhauer -osszest a talpaban. De a piros csizma meg... (2015.05.23. 21:39) Az orbánok országa

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (38) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (22) bayerzsolt (13) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (163) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (13) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (47) melegek (7) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (11) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (23) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (7) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (34) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (11) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Az ír népszavazásról

2015.05.24. 00:18 | jotunder | 301 komment

Címkék: melegek népszavazás hülyeország

 

         Írország népe ma óriási többséggel beemelte az ország 78 éves alkotmányába a melegházasság intézményét. Az ország egészségügy minisztere, az Európai Néppárthoz tartozó Fine Gael tagja azt nyilatkozta: "Mindig egyenlő polgár akartam lenni. Ma az lettem". Leo Varadkar, a félig indiai származású politikus, az európai konzervatív ifjúsági mozgalom egykori alelnöke ugyanis meleg. 

         A számomra legérdekesebb és legfontosabb mondatok azonban Dublin érsekétől Diarmuid Martintól származnak, aki szerint Írországban társadalmi forradalom zajlik, és az ír egyháznak szembe kell néznie a valósággal. Arról beszélt, hogy érzi az ír melegek örömét, a győzelmük örömét, ami gazdagabbá teszi az életüket. Az érsek szerint a katolikus egyháznak ki kell használnia azokat az energiákat, amelyek az ír emberek egyenlőségre való törekvéséből származnak. 

        Éamon de Valera 1919-ben lett a forradalmi Írország elnöke és 1937-ben Írország első miniszterelnöke. Ő fogadtatta el egy népszavazáson Írország alkotmányát, amely így kezdődik. "A Szentháromság nevében, akitől minden hatalom ered és akinek minden ember és állam, az idők végezetéig számadással tartozik. "  de Valera beleírta az ír katolikus egyházat Írország alkotmányába, a katolikus egyházat, amely állam volt az államban. 1973. január ötödikén került ki ez a paragrafus az alkotmányból, röviddel azelőtt, hogy az elnök, a kilencvenéves Éamon de Valera nyugalomba vonult. 

        Írországban a mai napig tiltott az abortusz, és az alkotmány az 1995-ös népszavazásig tiltotta a válást. Az ír katolikus egyházat botrányok sorozata rázta meg, kiderült, hogy gyermekek ezreit kínozták és gyakran erőszakolták is meg évtizedeken át katolikus árvaházakban. 1993-ban egy tömegsírban 155 nő csontvázát találták meg, akik gyakorlatilag rabokként dolgoztak a katolikus Magdaléna Mosodákban. Itt szeretnék megállni egy pillanatra, és mindenkit emlékeztetni Martin érsek szavaira. Az ír katolikus egyház nem azonosítható a szörnyetegeivel, az árvaházakat irányító bigott szadistákkal,  a pedofil papjaival. Az azonban tény, hogy ezek a szörnyűségek aláásták a katolikus egyház tekintélyét. Írországban valóban társadalmi forradalom zajlott, ez az ország már a U2, Sinead O'Connor, Enya, a Coors és a Cranberries országa és nem az ír Mindszentyé, John Charles McQuaidé. 

        Magyarországon nincs társadalmi forradalom. Magyarországon elképzelhetetlen egy ilyen népszavazás. Magyarországon az egyenlőség értelmezhetetlen. Ez az ország berendezkedett arra, hogy a kiváltságosok kutyája legyen. Élvezi, ahogy a Gazda simogatja a hasát. Ez az ország még mindig nem tudta megbocsátani a zsidóknak, hogy meg kellett őket öletnie, hogy hozzájuthasson a szobabútoraikhoz, aztán az Esterházy-féléknek, hogy nem viseltek világosbarna cipőt este hat után, az anyáknak, hogy ott merik szoptatni a gyerekeiket, ahol ők a hamburgerüket akarják zabálni, nem tudja megbocsátani a fekete ruhás nővérnek, hogy négy gerincsérv után, koszos százhúszezerért kimossa őket a szarból. Ez az ország ezerszer is a tehetségtelen újfasiszta bayerzsoltot választaná Alan Turing vagy Elton John helyett, mert szüksége van arra, hogy gonosz senkik üljenek a nyakára. Ez az ország bármit elvisel csak azért, hogy valakiknek egy kicsit rosszabb legyen. A melegek ne házasodjanak, a szíriai gyerekek ne jöjjenek ide, a cigányoknak egyáltalán ne legyenek gyerekeik, a nők tanulják meg átugrani a vakkomondort, kuss legyen, még nekik is kuss legyen, ha így másoknak kicsit jobban lesz kuss. A magyaroknak nincsenek felszabaduló energiái, amiről az érsek beszélt, fejlődésünk záloga az, hogy rettenetesen olcsók vagyunk, nem túl képzettek, nem túl kreatívak, de rettenetesen olcsók, egészen addig persze, amíg még olcsóbbakat nem találnak, és akkor aztán tényleg nem marad semmink.

       Holnap Írországban is felkel a Nap, és Magyarországon is. Ők Európa egyik leggazdagabb országa lesznek, Magyarország az egyik legszegényebb. Bayer Zsolt majd megírja a szokásos mocskát, most az írekről, húsz perc alatt. Megkapja azért a húsz percért a fekete ruhás nővér havi fizetésének tripláját. És mindenki boldog lesz. Az írek azért mert méltóságot adtak az összes polgártársuknak, a magyarok azért mert bárkitől elvehetik a méltósága utolsó cseppjét. Mindenki megkapja azt, amit érdemel. 

Az új elit születése (megjegyzésposzt)

2015.05.23. 14:04 | jotunder | 25 komment

 

   Orbán egyik kedvenc bérgyilkosa, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, őrjöngött egy jót a liberális dzsihadistákról", és közben elmesélte, hogy mióta tervezik az ún. elitváltást. Lánczi András már 2009-ben írt tanulmányt a régi elit egzisztenciális megsemmisítésének szükségességéről, Csurka Istvánra hivatkozva, nehogy valaki véletlenül félreértse valaki, hogy kikre is gondol elsősorban.  Mindazonáltal, nem ez a lényeg most, hanem az, hogyan is alakul ki az új századvéges elit.

Hát így. Ez a mai Magyarország és nem valami más. 

A migracios dokumentum

2015.05.22. 17:56 | jotunder | 30 komment

 

 Ez itt a migracios dokumentum.  Tessek megnezni a szamokat. Egy panelhaznyi menekult befogadasat vallalna Magyarorszag. Nagysagrendileg egymilliard forintos koltsegrol beszelunk, ami nagyjabol a harmincezred resze a magyar GDP-nek. Az atlagjovedelem harmincezred resze az mar nyolc egesz forint. Mondjuk nem epulne meg egy harmadosztalyu futballcsapat stadionja (megepulne azert, csak az aranyozott zuhanyozo csapok helyett ezustozottek lennenek benne). Iszonyu veszelyesek lehetnek a sziriai hatevesek, a fogorvos apjukkal es a franciatanarno anyjukkal, egeszen mas kulturat kepviselnek, mint mondjuk Balogh "Vakkomondor" Jozsef, teljesen lehetetlen integralni oket, ugyanis esetleg tenyleg muszlimok es akkor ugye sem az abalt szalonna, sem a kevert palinka nem jatszik, igy most hirtelen nem jut eszembe, mi is a mi felsobbrendu magyar civilizacionk harmadik pillere. 

P.S       Azert nincs ekezetem, mert bevandorlo vagyok valahol. 

P.P.S    Valaki mondja meg nekem, hogy az etnikai jellegu autonomianak miert nincs koze a multikulturalizmushoz, ebbol valahogy teljesen kimaradtam.

A meleg az új zsidó?

2015.05.21. 13:00 | jotunder | 77 komment

Címkék: melegek

 

        "Álljunk meg és mondjuk ki büszkén, boldogan: LESZARJUK A HO­MO­FÓBIA ELLENI VILÁGNAPOT! ( Bayer Zsolt 2015) "

                "A tévéből ömlenek ránk a homoszexuális témájú filmek, és a mindennapi életről szóló alkotásokban is rendre megjelennek a meleg karakterek. Neil Patrick Harris homoszexuális színész az HBO 2013-ban készült dokumentumfilmjében mondta, hogy a melegek ma már egyre több csatát nyernek meg. A homoszexuálisokat már nem lehet sztereotípiák alapján beskatulyázni. A másság a tévén keresztül jelenik meg leginkább. (Szikszay Péter 2015) 

        "Conchita vagy Orbán, Szavazz!"  (Bódis András  2015)

         Vannak nálatok melegek? - kérdezte a melegházasságban élő és nem egészen unitárius Arthur Finkelstein Habonyárpit.

        Úgy érted, buzik? - igazította meg Habonyárpi az ölében üldögélő thaiföldi masszőzök egyikét.

        Arthur nem válaszolt. A kelet-kongói demokratikus választásokra gondolt, ahol a higgadtan konzervatív Babangida tábornoknak adott tanácsot, és akitől valamiért egyszer megkérdezte, hogy élnek-e az országában világosabb bőrűek. Aznap még éltek. Ez csak egy szakma, "it is not personal".

       Igen, buzik. - válaszolta Finkelstein, és arra gondolt, hogy mennyivel jobb lenne Orbánék belugakaviárja az ebédlőt betöltő enyhe lábszag nélkül. Vannak, persze, buzzancsok, buzoidok, buzergák, buzmarinok, ilyesmik -szippantott kedvenc bolíviai kokainjából Habonyárpi. 

       A Miniszterelnök úr - Finkelstein egy pillanatra megállt, eszébe jutott a friss trágyaillat, ami a felcsúti stadion kezdőkörében berendezett tárgyalóban ütötte meg az orrát - szóval a Miniszterelnök úr említette, hogy problémák adódtak bizonyos financiális anomáliák recepciójával.

      A magyarok érzékenyek. Nem, nem a szarszagra, azt megszokták, a "lopás" szót nem tudják elviselni. Orbán egyszer ellopta Finkelstein karóráját és amikor erre Finkelstein megpróbálta finoman felhívni a figyelmét, olyan erővel verte a hátsóját Luxemburgi Zsigmond brokátszőnyegéhez, hogy Habonyárpinak vissza kellett vinnie a koronát a vitrinbe. 

      Leütöm a fejüket, ha mindenféléket firkálnak - öntötte bele a tizennyolc éves Calvadosát a hasonlókorú felnőttszínésznő habfürdőjébe Habonyárpi.

      Arthur Finkelstein egyszer tanúja volt annak, ahogy Habonyárpi gyomron rúgta a liechtensteini őrgrófot mert az kérdőre vonta azért, mert a habonymobil beszorult Ausztria és Svájc közé, erősen lelassítva a vaduzi gazdasági növekedést. Finomabb módszerekre gondoltam - jegyezte meg Finkelstein. Jó, szétverem a térdüket kalapáccsal, abból is értenek, enyhült meg Habonyárpi és barátságosan magához intette ismeretlen nemi identitású struccát.

      Arról lenne szó, hogy orientálni kellene a public opiniont - próbálkozott a nyugati civilizáció nyelvezetével Finkelstein. Habonyárpi ezt szerette a legjobban a Finkelsteinnel folytatott beszélgetésekben, hogy "orientálni", meg "public opinion", a kisbuzzancs nagyon jól dumál - említette meg néhai Kapocs Zsóka Imola Emerenciának miközben... hagyjuk.

     A homoszexualitás problematikája felé kellene terelni a narratívát, ha lenne erre esetleg valamiféle eszköze a Miniszterelnök úr kormányának - jegyezte meg Finkelstein. Van nekije valamiféle eszköze, nem is kicsi, egyszer láttam a gőzben - válaszolta Habonyárpi.

     Nem arra gondoltam - akarta közbevetni Finkelstein, de aztán rájött, hogy mégis. 

Az orbánok országa

2015.05.20. 10:16 | jotunder | 138 komment

Címkék: orbán bevándorlók európai parlament Európa

 

                  "Magyarország legyen az orbánok országa" (Egy nyugat-ázsiai miniszterelnök tudatalattija valahol Európában)

       Miről  nem szól ez az egész?  Azokról az elefántcsontpartiakról, mauritániaiakról, algériaiakról, koszovóiakról, afgánokról és irakiakról nem szól, akiknek elegük lett a saját orbánjaikból, a saját reménytelenségükből, akik arról álmodnak, hogy Marseille-ből vagy Berlinből küldhetnek haza párszáz eurót a Mamának, aki pontosan ugyanúgy a kis szekrény tetején tartja a gyereke fényképét, mint az a nádudvari parasztasszony, akinek a fia Skóciában pakolja a Tesco pultjait. Nem lehet millióknak munkát és normális életet biztosítani Európában, pár tízezernek igen, talán százezernek is, de millióknak nem. A saját problémáinkat is alig tudjuk megoldani, nemhogy másokét, próbálunk tisztességesek maradni, méltók a Megfeszítetthez, de nem mindig sikerül. Persze ez az egész nem erről szól. 

        Miről nem szól ez az egész?   Nem szól Samba-ról és Alice-ról azaz a félig mauritániai, félig szenegáli, és egészen francia Omar Sy-ről és a félig angol, félig francia és egészen csodálatos Charlotte Gainsbourgról, a magát brazilnak kiadó algériai fiúról, azaz a belfort-i Tahar Rahimről, a mi különös Európánkról, ami nem olyan rózsaszínű, ahogy azt néhányan látni szeretnék, de ez az egész nem erről szól. 

        Miről nem szól ez az egész?   Albert Pierrepoint-ról és long dropról, Hamida Djandoubiról, az utolsó emberről, akinek a francia állam levágta a fejét. Nem szól a "hanged-drawn-quartered"-ről, ami valószínűleg elrettentőbb, mint a nátriumtriopentál-pavulon kombó, és majd erről is lehetne írni a Magyar Hírlapban baromságot valamelyik rezsimringyónak, mert nem a bárdról szól az egész, nem a máglyáról, nem a kötél csomójáról, hanem valami egészen másról.

        Ez az egész arról szól, hogy Magyarország legyen az orbánok országa, a kicsi és nagy, a szögletes és kerek orbánok országa, a tiborczok, mészárosok, és egyéb orbánok délelőtti matinémilliárdjainak országa, a helyi orbánuraké, akik órákat gyakorolják, hogy tudnak-e olyan hegyeset köpni a szotyolával, mint a főorbán, a garden variety orbánoké, akik egy trabantkiutalásért mószeroltak be a pártbizottságon, a józsiorbánoké, akik levelet írtak az alispánnak, mert megtetszett nekik a Weissbergerék zongorája, a mindenféle orbánoké, akik amikor szorul a nyakukon a hurok, hirtelen megtalálják a cigányt, a meleget, a zsidót, a külföldit, a szegényt, a gazdagot, a vöröshajút, bárkit, akire úgy lehet ránézni, hogy közben ne látszódjék pár túltömött zseb.

         Mugyorörszég korosztány lész vogy nüm lész. Mert mi lehetne keresztényibb, mint vitéz Habony Árpád bíborosérsek és az ő 90-60-90-es önbarnított morálja, vagy amikor a nemzet felajánlja a Sas utcát Szent Cecíliának. Mágyárírszóg kirisztőny lász végy nom lász, Lázárjános szelleme járja be Európa jacuzzijait, Szent Bayer Zsolt legyőzi a Nagyorrú Sárkányt három misiért. Mügyirerszög karasztíny lősz vugy nim lősz. Hogy hétfőn ne lehessen cérnametéltet enni, kedden ne állhassunk terpeszben, szerdán ne gondolhassunk a rizibizire, csütörtökön ne legyen tangó, pénteken ne nézzünk tükörbe, szombaton ne feküdjünk a bal oldalunkon, hogy végül, vasárnap csináljuk pontosan azt és pontosan ott, mint amit nekünk Semjén Zsolt előír. Ez a kereszténység lényege. Jézus csak bajnak van.

          Szánkba fogjuk venni a kést, az abroszba fogjuk belefújni az orrunk és igen, tele fogjuk flatulálni Európa összes nagyobb ebédlőjét, mert mi matyarok vagyunk, mutyurok vagyunk, motyorok vagyunk, és oly keresztényi módon fogjuk magunkévá tenni az összes kisjányt, fehérvári huszárt és az ő lovaikat, hogy csak nyekkennek, nem fognak belepofázni abba, hogyan építsem körbe a dácsánkat stadionokkal, kinek engedem meg, hogy felparkettázza a Hortobágyot, én döntöm el, hogy hány null lesz a Videoton-Taktaharkány, mert én kaptam a kétharmadot és nem valamilyen csigazabáló hollandsvéd. 

           Erről szól el az egész. Ne áltassuk magunkat. Semmi közünk a líbiai menekültek süllyedő hajóihoz, a tíz éve papírok nélkül szemetet válogató, vécét pucoló szenegáliakhoz, semmi közünk a szíriai gyerekek rémálmaihoz, ez az egész rólunk szól, kizárólag rólunk. Mi menekülünk magunk és mások elől, mi álmodunk valamiféle elviselhető jövőről, valahol máshol, és mi tűrjük el azt, hogy Magyarország megint az orbánok országa legyen. 

Nem kavart vihart a Heti Válasz címlapja (megjegyzésposzt)

2015.05.16. 14:09 | jotunder | 265 komment

Címkék: heti válasz houellebecq hülyeország

 

     Szőnyi Szilárd retteg. Attól retteg, hogyha bedől a Heti Válasz, ha a Simicska-Nyerges duót végleg lenyomja Orbán, akkor nem veszik fel valamelyik mentőhajóra. A jobboldali újságírás ma a rettegésről szól. Hogyan jelezzük a hatalomnak, hogy tulajdonképpen ugye mi is, csak hát a körülmények, de mi azért a sorok között is, miközben persze néha sajnálatosan rákényszerítenek bennünket arra, hogy olyasmiket, amelyeket persze nem, amelyeket persze ha igen, akkor sem úgy, mert hát úgy mi soha, mert mi mindig.

    Szőnyi Szilárd egy kreacionista, homofób prick, aki elsősorban nem egy kreacionista, homofób prick, hanem egy senki. Magyarországon a senkiség nem probléma, a kreacionista homofóbizmus, vagy a homofób kreacionizmus pedig kifejezetten szexisnek számít azokban a körökben, ahol semjénzsoltot képzelik el tangótáncosként. 

    Ez a poszt azért megjegyzésposzt, mert én sajnos nagyon távol élem az életem az irodalomtól. Houellebecq ugyanis író. Alkoholista, depressziós, szuicid figura, aki néha részegen, háromnapos izzadt ingben ad interjút, de ő egy író. Engem érdekelnek a dolgai, de meg kell küzdenem a saját lehetetlen irodalomtalanságommal és bevallom, egyelőre nem állok túl jól. 

    Houellebecq írt egy levélkönyvet a másik nagy francia botrányhőssel Bernard-Henry Lévy-vel Sarkozy baloldali haverjával, amelyben ezt írja: " Én csak egy redneck vagyok. Egy jelentéktelen író, akinek nincs stílusa, aki néhány évvel ezelőtt elért valamennyi irodalmi hírhedettséget hála néhány irodalmi kritikus megdöbbentő hibájának, akik valahogy elveszítették a cselekmény fonalát. "  " Makacsul és fáradhatatlanul próbálom a legrosszabbat kitermelni (szerk. megj. kontextusában ez inkább tűnik "kiszarni"-nak) magamból, hogy aztán még mindig remegve a közvélemény lábai elé helyezzem."

   Egy kritikusa írja, hogy Houellebecq a francia széppróza flaubert-i hagyományát követve (róla mondta a híres interjújában, hogy egy írónak állandó erekcióban kell léteznie, de ő, mármint Houellebecq nem ilyen, mert időnként elmegy sétálni) az ún. szabad közvetlen módban ír. Ez konkrétan azt is jelenti, hogy nem mindig világos, hogy ki beszél Houellebecq regényeiben, a narrátor, vagy ő. És nem is hiszem, hogy Houellebecq azt akarja, hogy ezt a közvélemény, melynek a lábai elé helyezi a produkcióit, tudja. A depresszióból való menekülés egyik formája lehet a személyiség kiterjesztése, a személyiséggel való játék, az ambivalencia folytonos fenntartása. 

   Houellebecq nem általában vádolja a hatvannyolcas nemzedéket, hanem konkrétan a hatvannyolcas nemzedék egyik tagját vádolja, az anyját, Lucie Ceccaldit, aki elhagyta őt, hogy a kommunista nagyanyja nevelje fel. A borzasztóan nehezen olvasható, de nagyon érdekes "Atomised"-ban van egy Michel (milyen véletlen) nevű karakter, aki egyáltalán nem találja a helyét, képtelen kapcsolatokat építeni és elhagyta (milyen véletlen) az anyja, és a nagymamájához kerül. A Behódolás főhőse (milyen véletlen), alkoholista, szuicid, aki nem találja a helyét.

   Fogalmam sincs, hogyan konstruálja a regényeit Houellebecq, hol kezdődnek a szerencsétlen főhősei és hol végződik Houellebecq maga, az sem biztos, hogy ő tudja, vagy, hogy ez fontos-e egyáltalán.

   Az, hogy Houellebecq könyve Magyarországon a liberalizmus elleni vádiratként kelt (egy nagy frászt kelt) botrányt, ránk és főleg  a mi kis lecsoffadt jobberka értelmiségünkre jellemző. Akik persze átlapozzák (ha egyáltalán belenéznek a könyveibe) a hosszasan leírt maszturbációkat, gépies szexuális aktusokat ("enni nem szeretek, csak szexelni", nyilatkozta egyszer Houellebecq, Szőnyi besírna, ha tudná, és ugyan honnan tudhatná, hogy miről is beszél). 

 Erről szól ez az egész, a leépült keleteurópaiságunkról, a jó és rossz pontokról, amelyek csak gyűlnek az ellenőrzőkben, ahol kurvapecérek adják a tanácsot a szotyolazabálóknak, hogyan baszhatnák rózsásabbra az ő drága népük seggét (nem l'art pour l'art trágárkodás, hanem Houellebecq parafrázis). 

A konzervatív bakancs

2015.05.15. 00:08 | jotunder | 116 komment

Címkék: filozófia rezsim

"A queer talán arra méltó, hogy a távolba tekintve, gőgösen rápöccintsük a szivar hamuját, és bakancsunk sarkával rátapossunk. (Szilvay Gergely, a Mandiner főszerkesztő-helyettese)"

        A queerek emberek. A queer-theory pedig emberekről szól. Olyan emberekről, akik nem ártottak senkinek. A rezsimegyetem ifjú rezsimideológusának, Pócza Kálmánnak, a tanítványa jó rezsimkonzervatívként taposna mondjuk Annamarie Jagose-re, akiről le is írja, hogy nem igazán nőies jelenség. Jagose, akinek egyetlen könyvét többen idézték, mint a pázmányka aktuális férfitanszékének összes hihetetlenül férfias jelenségét, nem akar tetszeni Szilvay Gergelynek, annak a Szilvay Gergelynek, akinek egy nő mindig olyan legyen, hogy gyorsan le lehessen csatolni a nadrágszíjat, aztán hegyibe (ide be akartam linkelni egy bili képét, amelybe éppen készül belelógni egy roppant férfias konzervatív kéz, de az Olvasó ezt biztos magától is el tudja képzelni). Nem, Jagose leszbikus, és valószínűleg egy nőnek akar tetszeni, de lehet, hogy senkinek sem akar tetszeni, megfelelni, csak saját magának. 

         Szilvay leírja, hogy mit gyűlöl, mit akar megtaposni, megsemmisíteni; a "többszörös iróniát", a "sokzárójelességet"... örülünk, Vincent?  Mindent, ami nem szép gömbölyű, ami nem egy kedélyes kövérkés piliscsabai savonarolában végződik, aki megmondja, hogy merre van az arra, miközben diszkréten stíröli egy tizenkét éves ministránsfiú seggét, fuck you very, very much.

         Már írtam arról az amerikai kollégiumról, ahol 1989 őszén laktam. A konyháról, ahol a többi sráccal beszélgettünk, a horvát-amerikai futballistával, aki könyvet akart írni a konzervativizmusról, a kenyai papnövendékkel, aki Lukács Györgyből írta a doktoriját és közben megnyerte a kínaiak előtt az egyetemi pingpong bajnokságot, és a kubai-panamai kollégával, aki egy kicsit mindennap kitekerte Fidel Castro nyakát. Akkor hallottam először Allan Bloomról és a Closing of the American Mind-ról. Minden este úszni mentem és az uszodából hazajövet bementem a bölcsészkönyvtárba olvasni. Akkor olyan voltam, ma már nem vagyok olyan, akkor azt gondoltam, hogy ez része lesz az életemnek, aztán kiderült, hogy nem lesz része, és talán jó is, hogy így alakult. Az embernek meg kell találnia saját magát, de legalább is próbálkoznia kell a kereséssel, ami persze borzasztóan oravecznórásan hangzik, de én hiszek benne. 

         Bloom mélyen megvetette az amerikai liberális egyetemi világ felületességét, a relativizmust, az amerikai fiatalok kultúráját, a Rolling Stones-t és a walkmant, a szexuális forradalmat és a feminizmust, valószínűleg sokkal mélyebben vetette meg, mint amilyen megvetésre egy szilvay egyáltalán képes. Bloom személyisége elleni támadásként és súlyos vereségként élte meg a klasszikus szövegek, a klasszikus megközelítések, a klasszikus ízlés, a klasszikus nézőpont, a klasszikus egyetem elveszítését. 

         Pár évvel azután, hogy a könyvét elolvastam, Allan Bloom meghalt. AIDS-es volt. Igen, jól értik.

         A magyar értelmiségi konzervativizmus egy kevéske pénzről és egy kevéske hatalomról szól, a sok pénz és a sok hatalom a habonyoknak és a vajnáknak jut, akiket sokkal jobban érdekelnek a fülöp-szigeteki fitneszmodellek és a malibui villák, mint Leo Strauss. A magyar értelmiségi konzervativizmus úgy hódolt be a falusi lókupecnek, mint Houellebecq párizsi liberális entellektüeljei a Soumission Ben Abbas-ának. Ennek a behódolásnak a része a szánalmas bakancssarok, a hasznos idiótaság rituális megvallása. Abban reménykednek, hogy a kevéske pénzzel és a kevéske hatalommal kivásárolhatják magukat a középszerűségből.

           Még soha senkinek sem sikerült.

A brit konzervatívok esete a melegházassággal(megjegyzésposzt)

2015.05.13. 13:49 | jotunder | 83 komment

Címkék: melegek Anglia

 

       Mivel rettenetes baromságok sorát írták le a fideszes retardáltak a torykról, kénytelen vagyok leírni az alábbiakat. 

        Angliában (a törvény Angliára és Walesre vonatkozik, Skócia később saját hatáskörben szavazta meg, Észak-Írországban még nem legalizálták a melegházasságot, az unionisták ellenzik, a katolikus Sinn Fein támogatja).  David Cameron kormánya terjesztette be a melegházasságot elismerő törvényt a brit Parlamentnek (érdekes módon egy valóságos konzultáció után).  Maria Miller konzervatív miniszter nyomta végig az Alsóházon a törvényt, amit  végül nagy többséggel szavaztak meg, és ő jelentette be a szavazás után az első ceremóniák időpontját. 

         A toryknak vagy egy tucat nyíltan meleg parlamenti képviselője van, a konzervatív pártnak van egy saját melegmozgalma, a Lordok Házának is van vállaltan meleg konzervatív tagja. 

         Ennyi.