Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

Hirdetés

P/c szerint a világ

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft

 

Rokonság


tumblr_1.jpg
 

via: tumblr

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (38) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (21) bayerzsolt (13) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (14) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (12) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (18) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (161) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (13) március 15 (8) matematika (8) matolcsy (44) mdf (5) média (47) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (10) önkormányzatok (6) orbán (45) orbanisztán (14) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (23) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (7) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (34) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (11) társadalom (50) törökgábor modul (7) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (36) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Lázár árulása

2015.04.15. 07:32 | ulloiut | 15 komment

Címkék: abszurd lázár jános james ellroy

Alap. Feltétel nélkül.

2015.04.11. 21:51 | jotunder | 171 komment

 

         Nem arról lesz szó.  Az ugyanis nincs, és nem is nagyon lesz.  Írok inkább olyan feltétel nélküli alapokról, amelyek vannak. Ezek persze morálisan, közgazdaságtudományi és társadalomelméleti szempontból cseppet sem kifogásolható feltétel nélküli alapok, ezek szinte járnak azoknak, akiket megalapoznak. Nem járhat mindenkinek alap, és különösen nem járhat feltétel nélkül. 

         Itt van X.Y.  Nyolcéves. Anyja munkanélküli. Apjáról nem tudunk. Nem, nem cigány, csak nyolcéves, az anyja munkanélküli, az apjáról nem tudunk. OK? Most képzeld, van ilyen. Neki nem tudunk feltétel nélküli alapokat biztosítani. Ez valószínűleg tényleg így van, de azért próbáljuk meg kibontani ennek a nem lehetségességnek minden szeletét.

         Ott van Z.W. Harminciksz éves. Anyja egy kormányközeli lap munkatársa. Apjáról rengeteg tudunk. Még az Antall-kormánynak is adott tanácsot, nem ingyen, de nagyon jókat. Z.W feltétel nélkül és alapból kap havonta annyit, mint amennyi X.Y-nak egy évben nem jár, sem alapból, sem feltétel nélkül. Z.W nem nagyon tehetséges, nem mondanám, hogy retardált, de azért talán mégis. Van valami intézet, ahol Sámsonfalvy Dicső Eugén korai konzervatív írásait kutatja. Körülbelül kétszer annyit keres, mint egy egyetemi professzor, bár ebben benne van havi három független, közszolgálati poszt arról, hogy Orbán Viktornak nagyon jó a segge. 

          Emitt van A.B.  Ő aztán nem Z.W. Ő  Baudrillard-t olvas a metrón (azon egyetlen alkalommal, amikor gépjárműve sajnálatos lerobbanása miatt igénybe vette ezt a közlekedési eszközt, el is mesélte többeknek, hogy milyen érdekes a nép). Két jelzőjét is felkapta az értelmiségi közbeszéd az orbánista prefasizmusról.  Neki tulajdonképpen nem is feltétel nélkül járt az alap, amikor még sokkal szimpatikusabb, európaibb, progresszívebb alapok jártak. Nem feltétel nélkül, hiszen ő egy nagyon fontos kutatást végzett, vagy végeztetett, vagy valami ilyesmi, a szolidaritás éthoszáról. Kurvaszép kutatás volt. Nem volt olcsó, de kurvaszép volt. Nyilván egészen más egy ilyen kifinomult haladó gondolkodású ember alapja, különösen akkor,  ha frissen van dukkózva az az alap. 

           Amott van C.D, a mérsékelt, kritikus jobboldali fiatalember, aki mintegy mandinerből megmagyarázza az esztétáknak meg az eszmetörténészeknek, hogy mekkora mesügék (nem úgy értem, ő nem olyan, azért is szeretjük, most ez itt nem vicc, tényleg nem olyan), hogy mindenféle X.Y-oknak adnának itten alapot. Ő meg barátai soha nem kaptak feltétel nélkül alapokat olyan potentátoktól, akik Orbán Viktorral együtt élvezik a nívós magyar bajnoki labdarúgó mérkőzéseket, ha mégis, az más alap, azt le lehet osztani nyolccal, és utána még ki is lehet belőle vonni egy nagyobb számot. És akkor már alig marad valami. X.Y-t persze még ki lehetne taníttatni belőle. Azért még sem lehet mindent, nyolcéves és már reggelizne,  az ilyenekből lesznek a cheguevarák. 

         Kissé távolabb E.F.  a konzervatív festő, aki ugyan köröket sem tud rajzolni, de ha négyzeteket rajzol, akkor azok felfogható posztmodern székelykapuként, G.H. a meghatározatlan (mondjuk úgy, változó) pártállású rockzenész, akit elnyomtak a Kádár-rendszerben, hetente kétszer a televízióban nyomták el, négyszer a rádióban, I.J. a hetedosztályú futballista sőt futballcsapat, aki feltétel nélküli alapstadiont és hozzá színben és ízben passzoló thai alapmasszőrlányokat kapott adókedvezményekből és minisztériumi támogatásokból, K.L. akit huszonöt éve láttak utoljára, de mondjuk akkor Orbán Viktorral, ő alkoholista, és ötszázezer feltétel nélküli forintból tengődik, elég bonyolult rövidítésű alapítvány élén. 

         Minden feltétel nélküli alap egyenlő, de azért vannak egyenlőbbek. Vannak, amelyeket nem elemzünk túl, amelyek esetében magasabb szempontok érvényesülnek, amelyek nem kezdik ki társadalmunk jól megérdemelt fundámentumát.  Meg hát ez csak tíz-húszmilliárdos mialap, az meg ezermilliárdos őalap lenne. És az tényleg sokkal több. Annyit nem tudunk kifizetni (sajnos valóban nem), ennyit viszont, ugye legalább meg lehet próbálni. És mindig sikerül. Valahogy mindig.

        X.Y rohadtul elkúrta, anyut, aput, nagypapit, lecsoffant kisvárost, ahol semmi sincs, nyolcéves és ennyire el bírta kúrni, és még ő akar vonalzót, meg radírt, sőt meg néha abból a jégkrémből is, ami mellett olyan gyorsan megy el az anyu a közértben.  Nem szabad elkapatni. 

A két majom esete a fóti sörrel

2015.04.11. 15:25 | jotunder | 28 komment

 

          Békés Márton és Böcskei Balázs közösen írtak könyvet arról, hogy miért nincs jól itt semmi. Békés szkinhedként indult, aztán a rezsimdudu Tőkéczky nyomta be Schmidt Máriához, Böcskeiről senki sem tudja, hogy ki protezsálta be az MTA Társadalomtudományi Kutatóintézetébe. Önmaguk és egymás paródiái, nagyonjobber/nagyobballer majmok, máris több szót vesztegettem rájuk a kelleténél. 

          Azért írom ezt a posztot, mert a nagy szófosás közepette ezt sikerült produkálniuk:

          "Míg a söröző hangos, zajos, füstös és malátában úszik, addig a public pub kézműves, fóti és ízesített. "

            Azok a sörök, amelyeket a klasszikus magyar sörözőkben lehet inni, szinte semmiféle karakteres malátát nem tartalmaznak, ott borzalmas minőségű, kukoricadarából főzött íztelen szart szoktak inni a népek. Pár napja ittam egy Romanov Russian Imperial Stout-ot a Fóti Sörfőzdétől, amelyben talán hatféle maláta van. A fótiaknak egyetlen olyan söre van, ami ízesítettnek tekinthető, de az egy gyömbérsör. A kézműves sör semmi mást nem jelent, csak azt, hogy nem óriási mennyiségben, iparszerűen és mindig nagyon olcsón előállított vackot gyártanak.  Egyszerűen nem értem, tényleg azt gondolja békésböcskei, hogy a borsodi iparibüdöskében több a maláta, mint a Legenda 12 százalékos Olaszházi Bitumenjében, ezek teljesen hülyék?

            A fóti Gyenge Zsolt, mert szemben a böcskeikkel és a békésekkel, a fóti sör készítőjének van neve, kifejezetten klasszikus söröket épít, nem triplán szárazkomlózott, west coast IPA-kat, 200-as IBU-val, (OK, én azokat szeretem, de erre nem vagyok büszke) hanem lágersöröket, amelyek nagyon szépen vannak megkomponálva. Az egykori kamuroyalista Békésnek kifejezetten értékelnie kellene a békésszentandrásiak Monarchistáját, ami egy Imperial Pilsner az egykori Monarchia legjobb alapanyagaiból főzve. Na, nekik vannak gyümölcsös söreik, de nem lambic alapú kriekjei, mint a belgáknak (ahhoz vadélesztő kellene, lehetőleg a levegőből). Amúgy azok a békésszentandrási gyümölcsös sörök, a maguk egyszerűségében is tisztességesen össze vannak rakva. 

            A sör nem olyan komoly dolog, mint a bor, de azért azt is lehet jól csinálni, és nem könnyű jól csinálni. Jó ízlés kell hozzá, szakértelem, valaminő gyakorlatias tehetség, szóval olyasmi, ami ebből a két senkiháziból von Haus hiányzik. Igen, Nyugat-Európában elterjedt a minőségi hamburger (apage satanas,  ezért tuti kiszerkesztenek) és a jó kézműves sör, és ez nem " fincsiskedés", ahogy a két balfasz írja, hanem egyszerűen csak jó.  Nem, nem a kéksajtos hamburger, a Kazinczy, az Instant, és a csapolt Keserű Méz ennek a városnak a baja, hanem a felszaporodott békések és böcskeik, akik már tudományos kutatóknak merik nevezni magukat és nem szakad rájuk az ég. 

          

         

Prohászka Ottokár avagy a szar misztériuma

2015.04.10. 11:33 | jotunder | 98 komment

  

        "Neve nem hozható kapcsolatba XX. századi önkényuralmi rendszerek működtetésével, ezért nevének használata közterület elnevezésében nem igényel akadémiai állásfoglalást. " (az MTA állásfoglalása Prohászka Ottokárról)

        „Igaz, hogy az evangélium szeretet és béke, de oly szeretet, mely tüzet hozott a földre s a tûz mellé kardot és korbácsot; kardot és korbácsot a petyhüdt, blazírt erkölcstelenség és árulás ellen, s tüzet a bûn bozótjaiba, a csúszó-mászó, nemzetek lelkét megmászó patkány-egzisztenciák s üzelmeik ellen.” (Prohászka Ottokár állásfoglalása a zsidókról)

                  Prohászka Ottokár egy antiszemita pöcs volt, aki tevőlegesen vett részt a zsidók elleni gyűlölet felszításában, amely később a magyar történelem legbrutálisabb tömeggyilkosságához vezetett. Erről természetesen tudott az Akadémia illetékes bizottsága is, de egy bizonyos akadémiai elnök, akit akár Pálinkás Józsefnek is nevezhetnénk, úgy gondolta, hogy az Orbán-Lévai  család estebédjét zavarhatnák meg a kritikai megjegyzések és annak esetleg kellemetlen következményei lehetnének. Lévai Anikó és férje betegesen vonzódik az antiszemitákhoz, nyilas zugírókhoz, vérnősző barom erdélyi grófokhoz, televíziós dilinyósokhoz, zsidógyűlölő irodalmárokhoz, főtanácsadókhoz, miegymáshoz, ezért Pálinkás úr kissé stilizálta az eredeti állásfoglalást. Oszoljunk kedves polgártársak, nincs itt semmi látnivaló, ez az egész ugyanúgy hozzátartozik a rendszer üzemszerű működéséhez, mint egyes vidéki futsal csapatok cseresora. 

                 Valamire minden rezsimnek  épülnie kell, és ez a rezsim a szart választotta fundamentumának. Világért sem szeretnék szarellenes, antiszemita pöcs-ellenes, vagy szervilis kis makákó-ellenes hangulatot kelteni egy olyan országban, amelynek a puszta létezése is elképzelhetetlen a fenti fogalmak nélkül, tudom én a helyem, nagy tisztesség már az is, hogy ekkora potentátok kedves édesanyját vehetem méltatlan számra.

                  Prohászka, ez az ideológiai Jack the Ripper, ugyanúgy hozzátartozik a Létezés Nagy Misztériumához, mint a vasárnapi zárvatartás, a Molnár Tamás  Análfilozófiai Kutatóintézet és a csontossandra. Valakik valamikor tettek, mondtak, ürítettek valamit, ami tetszett vala az Úrnak és az Úr ada az ő bárányainak jutifalit, simipuszit, párkápot és pirburgot, aztán felkerekedé az Úr, s mene vagy tíz métert az ő lakából és végignézé a Puskás Akadémia-Taktaharkányi Bányász labdarúgó-mérkőzést (1:4, minden még az Úrnak sem jöhet össze), ami persze sokkal jobban érdeklé az Urat, mint a napiprohászka. 

                  A szar itt a lényeg, nem a Prohászka, a Ságvári, a Maxim Gorkij vagy a tíz deka pirított Nyirőböbe. A szar az a kontextus, amelyikben értelmezhetővé válik a narratíva. A szarnak nincs belső logikája, a szar csak úgy van, a Teremtés háromésfeledik napjától kezdve, akkortól lőn a szar, akkortól tetszett vala az Úrnak, és akkortól lehet ha nem is levezetni, de kiszagolni belőle a prohászkát. 

                  Állok a Prohászka úrral szemben, akinek  még az sem adatott meg, hogy Kun páter lehessen, hogy rendesen felakaszthassák, hogy aztán rehabilitálhassa valamelyik kerületi rezsimbíróság, az ügyvéd, az ügyész és a takarító néni közös indítványára. Nem mondom, hogy egy Nina Ricci, de azért belesimul a Prohászka úr szaga ebbe a szép egyenletes illatkomplexumba. Nem mondhatom, hogy Prohászka úr, maga egészen különösen büdös, és ki fogjuk magát szellőztetni az országból, mert rám mosolyogna és csak annyit mondana, hogy... és akkor mi maradna bent, édes fiam.

                  

A fontos dolgokról

2015.04.09. 12:36 | jotunder | 49 komment

 

     Nem tudok nem írni erről. 

     Tegnap egy MTA-doktori védésen voltam az Akadémián. Állnak az emberek a folyosón, a családtagokon kívül mindenkit ismerek, sokukat tinédzser koromból, ami elég rémisztő, mert nem mostanában voltam tinédzser. A jelölt gyakorlatilag két nagydoktorit írt, és elvileg írhatott volna egy harmadikat is, de azok a cikkek szerepeltek az egyik társszerzője nagydoktori tézisében, és vannak fura szabályok. Itt most főleg a szorzattételről volt szó, amit öt éve bizonyított be egy közös kollégánkkal. Ahogy az egyik opponens írta, ez eddig századunkban az egyik legnagyobb magyar matematikai eredmény. Még Pesten voltam, amikor ez a cikk felkerült az arxiv-ra (a matematikai internet archívumba). Azt gondolták, hogy a világ talán legjobb és leghíresebb matematikusa is arra készül, hogy ennek a tételnek a bizonyítását feltegye a netre. Persze racionálisan gondolkodó emberként tudtam, hogy ez lehetetlen, ugyan miért pont aznap tennék fel ugyanezt, és egyáltalán honnan lehet tudni azt ilyen biztosan, hogy nekik is megvan, csak azért mert egy bizonyos blogban különös posztok születtek. Ilyen nincs, ilyesmi nem fordulhat elő. Aztán feltették a cikket, pontosan négy órával a "nagyfiúk" előtt. Ez olyan, mint amikor valakinek támad egy rossz érzése egy futóversenyen, bedobja magát, és a következő századmásodpercben átrepül a célvonalon a Usain Bolt. Ez egy óriási eredmény, ami még évekig fog nőni, és ami egy hatalmas történet része. Ugyanakkor, ez is csak egy védés, a jelölt előadja, hogy mit csinált meg, az opponensek elmondják a véleményüket, a jelölt megkapja az adható maximális pontszámot, aztán szendvics az alagsorban. De nem tudok nem írni róla. Annyi jelentéktelen hülyeségre pazaroltam én már itt betűt, annyi percemberkéről írtam, annyi tehetségtelenségről, hogy ez most így pont jó lesz. 

Bölcsészek kontra természettudósok

2015.04.07. 15:10 | jotunder | 43 komment

  

         Fareed Zakaria (az "illiberális demokrácia" kifejezés atyja) írt egy cikket a Washington Post-ba, "Why America's obsession with STEM education is dangerous" címmel. A STEM a Science, Technology, Engineering and Mathematics rövidítése.

          Számos válaszlevél érkezett a cikkre. Pl. ez, ez és ez

          Zakaria tézise szerint a STEM hangsúlyozása a "broad-based learning" elhanyagolásával jár, ami a kritikai gondolkodás és a kreativitás színvonalának össztársadalmi csökkenéséhez vezet. A broad-based learning alatt a műveltség és a kommunikációs képességek fejlesztését értik, általános jellegű, tipikusan bölcsészeti (liberal arts) képzéseken keresztül. Az amerikai természettudományos oktatástól ez egyébként egyáltalán nem idegen, amire többen fel is hívták Zakaria figyelmét. A pozitív konnotációjú "broad based-del szemben igen gyakran állítják szemben a  jellegzetesen negatív konnotációjú "rote education" fogalmát, amit talán magolásnak is lehetne fordítani, bár valójában az "algorithmic and computational skills" (nem tudom pontosan lefordítani magyarra, a skill szó képességre való fordításával is veszít valamennyit az ember) fejlesztését is jelenti. Általában is igaz, hogy igen gyakran a "hard skills" és a "soft skills" fejlesztése közötti súlyozás kerül a viták centrumába.

           Magyarországon sokkal élesebb konfliktus rajzolódott ki az utóbbi években a bölcsészeti/társadalomtudományi képzések körül, mint az Egyesült Államokban. A magyar kormányzat "obszessziója" nem is igazán a STEM fejlesztésével, hanem a nem-STEM jellegű képzések visszaszorításával kapcsolatos.

           Nálunk klasszikus értelemben vett "broad-based learning"-ről alig beszélhetünk, a viták nem is erre vonatkoznak, hanem arra, hogy a kormányzat csökkenti-e (igen)  a bölcsészeti/társadalomtudományi egyetemi képzési helyek, egyes esetekben szakok, számát. Palkovics államtitkár meglehetősen szerencsétlen viccelődése a bölcsészekről, illetve nulla impakt faktorú akadémikus elődje megfigyelése arról, hogy a bölcsészek egyáltalán nem termelnek értéket, elég jól jelzi azt, hogy milyen színvonalon gondolkoznak a kérdésről azok, akiknek éppen az erről való gondolkodás lenne a feladata. 

            Magyarországon nem igazán az a probléma, hogy nem jelentkeznek elegen a STEM-szakokra, hanem sokkal inkább az, hogy akik jelentkeznek, azoknak jelentős része ijesztően felkészületlen.  Nyilván vannak legitim érvek a humán/reál képzések arányainak megváltoztatásával kapcsolatban, de azt senki sem várhatja el, hogy bölcsész/társadalomtudományi érdeklődésű fiatalok tömegei jelentkeznek inkább mégis fizikusnak. A műszaki/természettudományos elitképzés színvonalához egyáltalán semmi köze sincs annak, hogy hányan mennek antropológusnak. Talán az economics/business education -> engineering/natural sciences átmenetnek lehet valamennyi értelme, de érzéseim szerint nem sok.

            A kérdés valójában az, hogy milyen súlyt akar adni a magyar politika a felsőoktatásnak, mennyit hajlandó rá költeni, és csak ezen kérdések után lehet beszélni a finomhangolásról. 

            Teljesen mesterségesnek és főleg teljesen értelmetlennek tűnik a STEM és a bölcsészeti/társadalomtudományi képzések jelenlegi szembeállítása Magyarországon. Magyarországon a kritikai gondolkodás és a kreativitás színvonalának csökkenését tökéletesen össze  tudjuk egyeztetni a természettudományos/műszaki egyetemi output színvonalának  csökkenésével. Az is igaz, hogy különböző csoportok teljesen értelmetlen  egymásra uszításában és a tét nélküli generális hergelésben probléma mentesen hozzuk a nemzetközi színvonalat.  

            Nálunk nem nagyon vannak olyan viták, amelyeket Zakaria kezdeményezett, pedig ezekre szükség lenne. Nem engedhető meg, hogy idióták einstandolják ezt a kérdéskört. Itt az országunk karakteréről, intellektuális erejéről és versenyképességéről van szó. Vannak problémáink, amelyeket kezelni kellene, de nem egymás rovására, hanem párhuzamosan, esetleg az érintett egyetemi, akadémiai rétegek kooperációjával.        

            Magyarországnak feladatai vannak és nem háborúi. 

          

            

Érdemes-e külföldi egyetemen tanulni?

2015.04.06. 15:02 | jotunder | 54 komment

  

            Mostanában meglehetősen sokat írnak a címben feltett kérdésről.  Pl. itt. 

            Magyarországon nagyjából 220000 egyetemi hallgató van. A fenti cikk becslése szerint kb. tízezren tanulnak külföldi egyetemeken. Ez a szám kompatibilis a korábbi mérésekkel. 

             Semmi okom sincs feltételezni azt, hogy ezek a fiatalok nem tudják, hogy mit csinálnak.  

             Egy két  felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező, budapesti elitgimnáziumot végzett, kilencven pont feletti emelt szintű érettségit produkáló humán érdeklődésű fiatal számára előnyösebbnek tűnik egy európai Top 100 egyetem, mint a magyar képzés. Nem általában a külföldi képzés, hanem egy Top 100 vagy, annál is jobb képzés. Ugyanez már koránt sem ilyen egyértelmű egy hasonlóan képességekkel bíró mérnök vagy természettudományos hallgató számára, akik az ELTE-n vagy a BME-n nagyon komoly színvonalú tanulmányokat folytathatnak és a M.Sc képzésre mehetnek ki Top 50 egyetemre. A magyar természettudományos felsőoktatásnak a mai napig vannak olyan kellemes elitista tendenciái, amelyekből egy ilyen gyerek profitálhat. Szinte ismeretlen lengyel egyetemekről könnyedén jutnak be nyugat-európai doktori képzésekre undergraduate hallgatók, olyan jelentős különbség van az egészen jó (de mondjuk nem Oxbridge, nem ETZH, nem Grand Écoles) nyugat-európai képzés és a posztszocialista elitképzés színvonala között (meglepő módon az utóbbi javára). 

             A "cream of the top" számára, amelyik pár száz fiatalt jelent évente, elérhetőeknek tűnnek a Top 20 egyetemek, az ő esetüket külön kell kezelni. 

             A doktori iskolák esetében már olyan jelentős a különbség a nyugat-európai vagy az amerikai egyetemek javára, hogy nem kérdés, az esetek többségében érdemes a külföldi képzést választani. 

             Nem tudom, hogy ennek a tízezer hallgatónak hány százaléka tekinthető felsőoktatási menekültnek, azaz olyan diáknak, akinek gyakorlatilag nincs esélye Magyarországon és a képzés puszta lehetősége miatt megy ki külföldre. Azt sem tudom, hogy hány olyan diák van, aki egyszerűen rosszul érzi magát a jelenlegi magyar társadalmi-politikai-kulturális klímában.

             Abban elég biztos vagyok, hogy a magyar műszaki-természettudományos elit felsőoktatás, legalábbis az alapképzés szintjén, elég jó ugródeszka lehet egy nagyon jó képességű fiatal számára (a fentiek figyelembe vételével). 

              A magyar felsőoktatás szempontjából ezek az adatok félelmetesek. Egy egyetem undergraduate képzésének színvonala valójában nagyon nagy mértékben a diákok színvonalát jelenti. Egy egyetem általános helyezése mindenféle  rangsorokban nem ettől függ, de az alapképzés szintje igen.  Ha ezek a tendenciák folytatódnak Magyarország nagyon komoly veszteségeket fog szenvedni. Részben azért, mert fenntarthatatlanná válik az elit felsőoktatás, részben pedig azért, mert az ország elveszíti a legjobb képességű fiataljait. Ezt az ország nem engedheti meg magának.

              A felsőoktatást és az oktatást általában sokkal vonzóbbá kell tenni a magyar fiatalok számára, különben a felzárkózás reményét veszíti el az ország. A krém krémjének eltűnése is meghatározó veszteség, de  ha a "simán" nagyon nagyon jó diákok is elmennek, akkor a jövő elitje semmisül meg. 

              

             

Béndek pártelnök esete a balliberális értelmiséggel

2015.04.03. 12:40 | jotunder | 211 komment

Címkék: Béndek

        Ez nem lesz könnyű.

        Dr. Béndek Péter a Polgári Konzervatív Párt elnöke kemény szavakkal ostorozza a balliberális értelmiséget. A filozófus-pártelnök úr legfőbb vádpontja az, hogy a balliberális értelmiség nem sokat tett le az asztalra a "közéleti alkotás" műfajban. A cikket illusztráló fotón Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir látható Che Guevara társaságában.

        Béndek Péterről nem fogok írni. Mondjuk úgy, nem hiszek el mindent, amit ő saját magáról állít. Mindazonáltal, nem gondolom, hogy e tekintetben jelentősen rosszabb lenne vizsgálata tárgyainak jelentős részénél, akik esetében szintén nem hiszek el mindent, amit róluk, részben maguk, részben mások állítanak. 

        Béndek szerint a balliberális értelmiség képtelen jövőképet állítani a társadalom elé. Ez valószínűleg igaz. Mindazonáltal, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezek a jövőképek létezhetnek. Nem várom el senkitől, hogy jövőképet fabrikáljon, azt várom el a balliberális értelmiség krémjétől, hogy nemzetközileg mérhető, megkerülhetetlen teljesítményt produkáljon. Egy "public intellectual"-tól nyilván elvárják, hogy foglalkozzon a köz dolgaival, de összmagyar jövőképet inkább ne vázoljon fel hirtelen mozdulatokkal, szinte biztos, hogy hülyeség kerekedik ki belőle.

         Ahogy egyébként szolid hülyeség kerekedett ki a filozófus-pártelnök nyilvános beszédeiből is. Az ember ne legyen lánglelkű nyolcvanhárom ember előtt. Ugyan miért gondolja bárki, hogy egy abortált filozófus fogja megváltani Magyarországot. Azt nem állítom, hogy abszolút érdektelenek vagy, teljesen irrelevánsak lennének Béndek felvetései, de azt igen, hogy ezek a jelenlegi pártelnök megfigyelései, nem az egykori, a középszerűség szintjét alig megütő filozófusé.

         Sajnos nem lehet megúszni az elmélyülést. Az értelmiségi  pecking ordert nem az határozza meg, ki tud kontroverzálisabb dolgokat összehordani édes hazánk jövőjéről, hanem az, hogy ki produkált jelentősebbet a szakmájában. Lehet pártelnöknek lenni, de akkor a pártelnöki műfajban kell mérhetőt alkotni (kezdetnek megtenné egy darab jelölt valamiféle voksoláson, aki megkapja a szavazatok két (2) százalékát).  Orbán lehet suttyó, ahogy a pártelnök úr állítja, de ő pártvezérként háromszoros magyar bajnoknak számít, ami lényegesen meghaladja a Tolbuchin-körút Dimitrov-tér vonzáskörzetében elkövetett háromszoros pártvezéri beszéd szintjét.

       Szóval, továbbra is várjuk a jelentős dobást a balliberális értelmiségtől.... de a pártelnök úrtól is.