Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A világ kiemelkedő entellektüeljei CCLXXIII (megjegyzésposzt)

2016.04.27. 12:27 | jotunder | 59 komment

 

 A 444.hu megtalálta Koncz Katalin ny.egyetemi tanár, intézetvezető Corvinus egy érdekes cikkét a Magyar Tudományban. Vicces.

Koncz Katalin természetesen úgy lett egyetemi tanár a Corvinus-on, hogy semmiféle komolyan vehető tudományos munkássága nem volt, ez kezd valamiféle motívum lenni,  de itt nem erről  lesz szó, hanem a professzorasszony kitüntetéseinek listájáról.     Kedvencem az International Peace Prize és az Outstanding Intellectuals of the 21-st Century.

Díjak, címek, kitüntetések:

  • 1998, Woman of the Year
    The American Biographical Institute
  • 2000, Woman of the Year
    The American Biographical Institute
  • 2001, Woman of the Year
    The American Biographical Institute
  • 2000, International Woman of the Year
    International Biographical Centre Cambridge
  • 2001, International Personality of the Year
    International Biographical Centre Cambridge
  • 2004, Great Women of the 21st Century
    The American Biographical Institute
  • 2005, Women of Achievement Award
    The American Biographical Institute
  • 2005, Woman of the Year
    The American Biographical Institute
  • 2006, Women of Achievement Award
    The American Biographical Institute
  • 2008, Great Women of the 21st Century
    The American Biographical Institute
  • 2009, International Peace Prize
    United Cultural Convention
  • 2010, Distinguished Professional
    Distinguished Professionals Publication
  • 2010, Great Women of the 21st Century
    The American Biographical Institute
  • 2010, Cambridge Who's Who
    hical Centre Cambridge International Biographical Institute
  • 2011, American Order of Merit
    The American Biographical Institute
  • 2011, International Professional and Business Women – HALL of FAME
    The American Biographical Institute
  • 2012, A magyar felsőoktatásért emlékplakett
    Emberi Erőforrások Minisztériuma
  • 2013, Leading Educators of the World – 2013
    International Biographical Centre Cambridge
  • 2013, 2000 Outstanding Intellectuals of the 21th Century – 2013
    International Biographical Centre Cambridge
  • 2013, Cambridge Certificat for Outstanding Educational Achievement – 2013
    International Biographical Centre Cambridge
  • 2013, Top 100 Educators – 2013
    International Biographical Centre Cambridge
  • 2013, Who’sWho in the World – 2014
    Marquis Who’s Who

Nincs magyar "advanced" ERC-grant (megjegyzesposzt)

2016.04.26. 17:22 | jotunder | 29 komment

 

   Egyetlen egy magyar kutatohely sem kapott "advanced" ERC grant-ot iden.  Egy cseh, egy lengyel es egy szloven kutatohely nyert palyazatot (egy magyar allampolgar azonban kapott kulfoldi ERC-t).

   A szokasos osszehasonlitas a kis orszagokkal:

   Svajc 20, Ausztria 13, Izrael 9.  

   (a nagyok: Nagy-Britannia 69, Nemetorszag 43, Franciaorszag 30) 

   Ez nem politikai ugy, csak reality check. Nyugat vs. V4 274: 2 

Ha ez van, akkor ez nem is rossz

2016.04.23. 01:04 | jotunder | 109 komment

 

   "Régen a király osztogatta a nemesleveleket és a vagyont, most a kormányzó párt vezetői? Ha ez van, akkor ez nem is rossz. (Skrabski Fruzsina)"

       Ha ez van, akkor ez nem is rossz.  Régen Ludovico Sforza támogatta Leonardo da Vinci-t, ma Matolcsy György támogatja Matolcsy Györgyöt. Ha ez van, akkor ez nem is rossz. Milyen világ az, ahol egy Matolcsy Györgyről szóló hiánypótló munkát nem lehet elolvasni ukránul, románul, csehül és lengyelül, nyelvenként 9.7 millió közpénzjellegét kissé elveszített forintért? Milyen világ az, ahol szégyelleni kell egy főszerkesztőnek, hogy "magas szakmai nívójú produktumot" rendelnek tőle bagatell félmilliárd forintért? Hogy a tulajdonos Matolcsy György unokatestvére... Ludovico Sforzának is volt unokatestvére. Ha ez van, akkor ez nem is rossz, és hát tényleg kurvára ez van. 

       Az van, hogy a kormányzó párt vezetői kaszinókoncessziót adtak Andy Vajnának, aki vett egy független, értékelvű televíziót a saját maga és a magyar nép gyönyörűségére, amelyik néha a kormányzó párt vezetőinek dicsőségét zengi és leleplezi a kormányzó párt vezetőinek, és ilyetén módon népünknek, gaz ellenségeit. Ha ez van, akkor ez sem rossz, és ha már ez sem rossz, akkor az a kis kokó, az a pár thaiföldi fitnesszvilágbajnoknő, néhány reneszánsz festmény miért lenne rossz? Mi a rossz egy trafikban, vagy mondjuk nyolcszázhuszonháromban? Egy kis földben, kereskedelmi bankban, rádiófrekvenciában, na jó,  még egy kis kokóban? Kié az ország? Tiéd? Nem, a kormányzó párt vezetőié. Benne van az Alaptörvényben:

        "11.§ (b)  Magyarország a kormányzó párt vezetőinek a tulajdonában van, te meg kussolsz. "

      Na most, ha ez van és  ez nem rossz, akkor nyilván ha az van, mint például, hogy mindenféle tanárka nyitogatja a száját, akkor az viszont elég rossz. Ludovico Sforzának be lehetett szólni?  Közérdekű adatigénylés? Vizslathatta egy milánói sajtóhiéna, sajtóoposszum, sajtóvombat Ludovico Sforza nagylelkűségének forrásait? Választási fucking bizottság? Hol élünk? 

       Nehogy kimenj az utcára csak mert elloptak tőled szaros kétszázötvenmilliárdot. Gondolj arra, hogy egy napon a kormányzó párt vezetői neked is adhatnak valamit. Elég nagy hülye vagy, ha ezt elhiszed, de hát mire másra bazíroznák a kormányzó párt vezetői azt, hogy ezt az egészet meg fogják úszni, mint a te hülyeségedre. Istenem, szétosztják egymás között az országot, de közben megmentettek attól, hogy szíriai óvodások vegyék el a munkahelyedet, ezt olvastad az ezazigazság.com-on, és az ezazigazság.com csak nem hazudik. Ez nem rossz, mondd még el ezerszer magadnak, ha ez van, akkor ez nem is rossz, és ez van, hidd el nekem, én csak tudom, ez van. 

 

A Herceg és mi (megjegyzésposzt)

2016.04.22. 01:11 | jotunder | 17 komment

 

     Ez az egész a German Skerries című darabról jutott az eszembe, amit majd negyven év után vettek elő Angliában. Ez a színdarab tulajdonképpen nem szól semmiről, hétköznapi emberek találkoznak benne egy tengerparti madárlesen, és hétköznapi dolgokról beszélnek. Az egyikük meghal, de ennek sincs túlságosan nagy jelentősége. A mi világunk is hétköznapi emberek  hétköznapi dolgairól szól, a tragédiáink is hétköznapi tragédiák, mindenféle tanulságok nélkül. Godot megjön és elmeséli, hogy ki akarja festeni a kisszobát. 

    Van egy könyv,  Tilo Schabert Boston Politics című könyve, amelybe valamiért beleszeretett pár konzervatív politológus. Ez a könyv egy művészről szól. Kreativitásának tárgya nem a zene vagy a festészet, hanem a hatalom. Az intézmények és a szabályok olyanok számára, mint egy zongora vagy egy ecset, eszközök, amelyeken úrrá kell lennie, tökéletesen alá kell vetnie őket a saját akaratának, hogy megszülethessen a mű. Minden pillanatban késznek kell állnia arra, hogy újabb és újabb forrását találja meg a hatalomnak, éltető eleme a permanens káosz, amelyben ő, és csak ő definiálja a rendet. 

  A hétköznapi történeteinket már nem tudjuk elmesélni, mert egymást figyelmeztetjük, ha kilépünk a szerepünkből, az univerzális narrátor szerepéből. Nem festhetjük csak úgy ki a kisszobát, mert a kisszoba kifestése nem a Hercegről szól, és még a Herceg esküdt ellenségei is elvárják, hogy a történetek a Hercegről szóljanak, nemhogy a támogatói. Lassan megszűnik az a nyelv, amelyen a hétköznapi történeteket tudjuk elmeséli egymásnak, olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy láttunk egy szép madarat, megfájdult a térdünk vagy összevesztünk a húgunkkal. Nincsenek dolgok, úgy általában vett dolgok, mint például egy biciklipumpa, mert nem helyezhetőek el a hatalom koordináta-rendszerében. 

    Nem tudjuk elmesélni a saját napunkat, ha az a nap rajtunk keresztül nem válik a Herceg napjává. Nem lehet csak egy egyszerű nap, amelyet ha negyven év múlva elmesélünk valakinek, szinte semmi más nem jut az illető eszébe, csak az,  hogy voltak napok negyven évvel azelőtt is. Észre sem vesszük, és a Herceg életét fogjuk leélni, nem a sajátunkat. 

Pintér Béla a Katonában (megjegyzésposzt)

2016.04.09. 00:53 | jotunder | 106 komment

 

       Ma megnéztük a Bajnokot a Katonában. Én nem írok kritikát, egyrészt mert nem tudok kritikát írni, másrészre pedig nincs is szükség, ha egyszer nem tudok kritikát írni. Ez egy opera, ami leginkább Puccini Köpenyére épül, de nem egy hajóskapitányt csal meg a felesége egy rakodómunkással, hanem egy polgármestert, egy thai-box olimpiai bajnoknővel. 

       Igen. Jól tetszik emlékezni, ő róla mondták, hogy a neje, meg izé, igen ott volt a Blikkben, meg a cink.hu-n, meg mindenütt, a fényképek a két nőről, és az egyik tényleg polgármesterné volt, a másik pedig tényleg olimpiai bajnoknő, és elég férfiasnak tűnt, és Jordán Adél kicsit hasonló módon viselte a nadrágját a darabban, mint az olimpiai bajnoknő azokon a képeken. Jézusom, hogy esetleg X.Y leszbikus, és esetleg Z.W meg összejött vele, szuttyogjunk még egy kicsit rajta, egyáltalán, hogy leszbikus, ilyen szavakat rendes magyar ember nem is ír le, az már majdnem olyan, mint a gender meg a progresszió. 

      A darab nem arról a bizonyos polgármesterről szól, nem X.Y-ről és nem Z.W-ről, Pintér Béla leginkább Pintér Béláról szokott színdarabokat írni, és ezt a jó szokását most is megtartotta. Ő egy nagyon tehetséges ember, amit egyre nehezebb elmutogatni ebben az országban. 

     Mindenesetre jó volt ott lenni, még egy kicsit benne lenni a sűrűjében, kicsit jelen lenni, amikor történik valami. Van még valamennyi az országomból, az ember vigyáz rá, hogy sokáig tartson, mert kell, hogy maradjon, mert van olyan baj, amire csak ez jó.

Lukács György esete Kiss Lászlóval (privátposzt)

2016.04.08. 01:39 | jotunder | 587 komment

 

       Magyarországon egy morális pánik alakult ki, amelynek része, hogy a mára teljesen megbolondult X.Y lepatkányozta azokat, akik Kiss Lászlót támadták, hogy Z.W gyakorlatilag lekurvázta az ügy azóta elhunyt sértettjét, ahogy az is, hogy Kisst Jack the Ripper és Ilse Koch szerelemgyerekeként írták le. A morális pánik lényege, hogy nem a pánik tárgyáról szólnak, hanem a pánikban résztvevőkről, Kiss ügye egészen látványosan nem szólt Kiss Lászlóról, csak a róla beszélőkről, az X.Y-okról, Z.W-kről, azokról, akiknek fontos, hogy róluk szóljanak a dolgok. 

      Egyszer megkérdezték Heller Ágnest, hogy mit gondol arról, hogy Lukács György B-listáztatta Hamvas Bélát és ő meglehetős határozottsággal azt felelte, hogy Lukács nem volt abban a helyzetben, hogy B-listázhatott volna, hiszen csak egy egyetemi tanár volt. Azt is hozzátette, hogy középszerűnek tartja Hamvas műveit. Nem vagyok filozófus, annyira nem, amennyire egy ember képes nemfilozófus lenni, és nem fogok állást foglalni Hamvas kvalitásait illetően. Azt gondolom, hogy Lukács Györgynek komoly szerepe lehetett abban, hogy Hamvas Béla élete rettenetesen szomorú fordulatot vett, és azt is gondolom, hogy Heller akadémikus nem is gondolhatta komolyan, hogy Lukácsnak nem volt köze Hamvas ellehetetlenítéséhez. Igenis köze volt hozzá, ahogy mások ellehetetlenítéséhez is köze volt. Lukács Györgyöt is érték megpróbáltatások, nagyon súlyos megpróbáltatások,  de Hamvas Béla szempontjából ez ugyanannyira másodlagos dolog, mint az 1961-ben megerőszakolt lány szempontjából is másodlagos lehetett sok minden, ami a szörnyű nap előtt és után történt. Az ő élete akkor megváltozott, csak remélni tudom, hogy nem tragikus módon, mint Hamvas Béláé. Tudatosan választottam Lukácsot, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar gondolkodóját,  hogy legyen valamiféle tétje ennek a szövegnek, ha már az eredeti tétet nem voltam hajlandó tartani. 

         Jobb lett volna egy olyan Magyarország, ahol egy Lukács és egy Hamvas is alkothatott volna, ahol a bírósági ítéleteket fél évszázad után is tudomásul lehet venni, ahol a közös dolgainkat legalábbis megpróbálhatjuk rendezni, ahol a fehér fehéret jelent, maximum világosszürkét, de semmiképpen nem feketét. Nem lett ilyen Magyarországunk, és sajnos nem tudok bízni abban, hogy lesz. Itt most egy személyes mondat következik. Kedden megnéztük a Korrup Schőn-t a Tápszínházban, ahol az előadás egy olyan szöveggel zárult, amely egykor a Vincenten jelent meg. Ez olyan privát katarzist jelentett számomra, amire talán egész életemben emlékezni fogok.

         Katarzisra van szükségünk és nem morális pánikra. Olyan gondolatokra van szükségünk, amelyben benne van a kudarc lehetősége.  Kételkednünk kell az igazságainkban, éppen az igazságaink érdekében. Nem mondhatjuk azt valakire, hogy bűnös vagy bűntelen, csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy jól áll nekünk a bűnösség vagy a bűntelenség kimondása. El kell tudni viselnünk az ambivalenciát, akkor is, ha az nem kellemes, ha jobb lenne túl lenni a méricskélésen, ha jó lenne kimondani már valamit, mert elváratik a kimondás. Ez most nem az a kor, ez most a gyors erkölcsi győzelmek kora, itt minden mondat egy nagy háború része lehet, és a nagy háborúk sok mindent igazolni tudnak. Holnap új botrány lesz, gyors botrány, lehet róla írni posztot, publit, fél flekket vagy tán egészet, nagyon gyorsan, hogy le ne maradjon az ember.  

           Márpedig én most le akarok maradni, szeretnék csak nézni magam elé, mint kedden a színházban. 

A konzervatív jövőnkről (megjegyzésposzt)

2016.04.05. 00:36 | jotunder | 38 komment

 

          Képzeljenek el egy darabot, amelyikben van egy katolikus pap, vannak benne ufók, Jan Palach, Neil Armstrong, zöldfejű lények, elképesztően kínos és hosszadalmas szófosás, több mint három órán keresztül, a kommunisták rosszak, annyira rosszak,, hogy meg is mondjuk a nézőknek, hogy mennyire rosszak, de azért a kapitalisták is rosszak, és azt is megmondjuk, és közben a hatvanas, hetvenes évek slágereit adják elő, bónuszként Horváth Lajos Ottó folyamatosan iszik. 

           El tudják képzelni a darabot? Akkor képzeljenek belőle kettőt.

           Két katolikus papot, két ufót, két Jan Palachot, két Neil Armstrongot, sok-sok zöldfejű lényt, hat órányi szófosást, Zalatnay Cinit és Karel Gottot, két adag rossz kommunistát, két adag rossz kapitalistát, és két adag folyamatosan piáló Horváth Lajos Ottót. Ez a Szeszélyes nyár és a Boldogságlabirintus a Nemzeti Színházban. Végigültem a két darabot becsülettel (az első előadásról tíz perccel a vége előtt menekült el  vagy hat ember, én ilyet még nem is láttam). Galambos Péternek hívják a rendezőt, aki legalább az egyik darabot meg is írta, de nagyon úgy tűnik, hogy a másikba is bele-beleírt, és ez nem egyszerűen rossz, a rossz a Radnótiban a Spamoperett volt (Kováts Adél mire gondolt?), ez olyan borzasztó, hogy alig hiszi el az ember.

           Amiről eszembe jut a Molnár Tamás Kutatóközpont nevű elfekvő, ahol  innen-onnan kikopott figurákat tartanak ki közpénzen konzervatív tudósnak álcázva, köztük Schmitt Pál alkotmányjogi szakértőjét Cservák Csabát és Csapody Miklós egykori MDF-es képviselőt, aki anno a Gépgyártástechnológia című világlapban publikált fantasztikus eredményeket. 

            Lánczi Konzervatív Andrásról a Világosság című materialista valláskritikai folyóirat egykori szerkesztőjéről, Lukács József kommunista cukrosbácsi felfedezettjéről már túl sokat írtam, lesz még neki lovasszobra a Marx Karcsin.

            Igen, megszerezték a hatalmat. Az összes hatalmat, ami csak van. Nincs több, kész, ebben az országban ennyi hatalom van, grammra a kezükbe van az egész. És most el kellene valahogy tölteniük az elkövetkező harminc-ötven évet, de annyira borzasztóan tehetségtelenek, hogy a falat nem tudják tisztességesen támasztani. A nyilas vezetésű Konzervatív Hallgatói Szövetség az ELTE-Pázmány kombón azt mutatja, hogy egyikük-másikuk már el is dőlt el kicsit a nagy erőlködés közepette. 

            Valahogy meg kellene tanulnunk röhögni rajtuk. 

             

Kérdés egy rektorjelölthöz (láncziposzt)

2016.04.03. 13:11 | jotunder | 79 komment

 

        Holnap a Budapesti Corvinus Egyetemen zárt ajtók mögött meghallgatják Lánczi András rektorjelöltet. Ő az egyetlen jelölt, személyéről április 18-án dönt az egyetem szenátusa.

        Rektori programjában Lánczi azt tűzte ki célul, hogy a Corvinus Közép-Európa vezető egyetemévé váljék.

        Egyetlen kérdésem a rektorjelölthöz az lenne, hogy el tudja-e képzelni, hogy egy komoly európai egyetemen a személyes szakmai teljesítménye elegendő a professzori cím megszerzéséhez.

        Ha válasza nemleges, akkor lépjen vissza a jelöléstől, ha viszont igen, akkor mutassa meg azt az egyetemet, ahol az ő eredményei elegendőek az egyetemi professzori státusz megszerzéséhez. 

        Magyarországon minden program úgy kezdődik, hogy "legyünk a legelső, kerüljünk be az első X-be, váljunk a régió vezető izéjévé", mintha ez politikai döntés kérdése lenne. A Corvinus Egyetemen egészen aggasztó színvonalú képzések is vannak (jogi képviselőnk írásban több példányban beadott javaslatát elfogadva nem nevezem meg őket), és aránylag kevés olyan oktatójuk van, aki nemzetközileg kiemelkedő tudományos teljesítményt mutatott fel (bajban lennék, ha fel kellene őket sorolnom).

         Egyéni teljesítmények összessége vezet a kiválósághoz, nem Orbán Viktor személyes támogatása. Az egyéni teljesítményekhez pedig, többek között, tehetség kell. Lánczi András, aki a Századvég nevű intézményt (ez most nagyon megfontolt volt) a Prezihez volt bátor hasonlítani, nem valószínű, hogy tisztában van a tehetség fogalmával. Lánczi hasznos politikai kapcsolatokat tud szerezni a Corvinus-nak, azon az áron, hogy nem válaszol arra a bizonyos kérdésre, ahogy mások sem fognak majd válaszolni. 

         Lánczi András karrierje és kinevezése szégyen az országra és az egyetemre nézve, de majd összekacsintanak, akik össze szoktak kacsintani, és megfizetik az árat azok, akik meg szokták fizetni és leginkább, megmagyarázzák azok, akik mindent meg szoktak megmagyarázni. Majd hallgatnak azok, akik hallgatni szoktak, mert hallgatni ha nem is arany, de aránylag kifizetődő. 

          És ez itt most a jövendő rektor publikációs listája. Éljen vele együtt a Budapesti Corvinus Egyetem.