Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

  • Hibás feed URL.

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retro (115) retró (22) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Az emberarcú orbánizmus (kisséprovokatívposzt)

2018.04.23. 15:25 | jotunder | 132 komment

 

     Nyugalom.... Mondom, nyugalom. Még el sem kezdtem a posztot.

     A kérdés az, hogy konszolidálhatja-e úgy Orbán a hatalmát, hogy azzal már egy tisztességes ember teljes önfeladás nélkül együtt tudjon élni. 

     Macron és Merkel válaszút elé állíthatja Orbánt. Vagy elkezd többé-kevésbé normálisan viselkedni, vagy nagy kárt okoznak Magyarországnak.

     Tegyük most fel, hogy M&M nem blöfföl, és ez világos lesz Orbán számára. Még akkor is választhatja a konfrontációt, erdoganizálódik, az ország évi ezermilliárdot veszít, és két eset van, Orbán túléli vagy.

     Tegyük fel, hogy Orbán a konfrontáció helyett a konszolidációt választja. Milyen lehetőségei lennének? A FIDESZ hegemóniáját nem fogja feladni, és talán nem is kell feladnia. Választhat egy liberális demokráciát illiberális tendenciákkal.

     Leben und leben lassen- a gazdaságpolitikában, a kulturális életben, a hétköznapokban. Több gulyásgergely, kevesebb bayerzsolt. Továbbra sem lesz előnytelen fideszes vezető értelmiséginek vagy FIDESZ-közeli vállalkozónak lenni, de nem lesz a túlélés szükséges feltétele. A debil karrieristák és a köztörvényesek háttérbe szorulnak, és a morális kompromisszumra való hajlam (khmm) lesz az új divat.

     Orbán a rasszista baromságokat elfelejti. Továbbra is határozottan ellenzi a bevándorlást, megtartja kedvenc kerítését, de az európai civilizációs normákhoz legalább valamennyire hasonlatos módon.

     Modernizációs programokat támogat az ősmagyarkodó idiotizmus és a Molnár Tamás Bohócintézetek helyett, szingapúri stich, keményvonalas etatizmus, de csak annyi amennyi még belefér. A megadjákat kirúgják és komoly arcok jelennek meg Orbán mögött.

     Meghívja egy kávéra Ignatieff rektort.

     Hetiválaszosítja a lapjait, hoz egy nagy vonalakban Európára emlékeztető médiatörvényt  és hagyja, hogy az ellenzéki újságok is működhessenek. Interjút ad a New York Times-nak és  Türkmenbasi helyett Adenauert kezdi játszani.

     Kisebb (tényleg kisebb) módosításokat eszközöl az Alaptörvényben, és valamelyest arányosítja a választási rendszert.

     Gulyásorbánizmus. Nagyonnemskandináv, de legalább nem valamelyik isztán.

     Én tudom, hogy ez még mindig nem lenne normális európai ország. A normális európai Magyarország azonban nem opció. A majdnem-normális, majdnem-európai Magyarország esetleg az lehet.  Elképzelésem nincs arra, hogyan lehetne ezt kikényszeríteni, csak azt gondolom, hogy esetleg van rá elvi lehetőség.

    

 

    

   

   

 

 

És te mire lennél kész?

2018.04.22. 16:18 | jotunder | 36 komment

 

   Béndek kollégának volt egy elgondolkoztató és bizonyos értelemben (igen, csak bizonyos értelemben) nagyon bátor mondata:

   "Elviselni a meghurcoltatást, szenvedést, börtönt és adott esetben a halált az egyre látványosabban igaz ügy -- közvetlenül a rezsim elleni harc, de végső soron önmagunk megváltása és konszolidálása -- érdekében egyre kevésbé tűnik elkerülhető áldozatnak. "

 Tegnap csak húsz percet tüntettem. Előtte ittam a Dob utcában abból a baromi jó sour IPA-ból - akkor jöttem rá, hogy milyen kis rafinált a nyolc százalékával,  amikor rajtakaptam magam, hogy a Hatikvát dúdolom a lezárt Károly körúton- és utána megnéztük a Nádasdy professzor úr magyarnóta estjét az Örkény-stúdióban.

 Mit nem csináltam? Nem készültem fel meghurcoltatásra, szenvedésre, most a börtönről és a halálról ne is beszéljünk. Én pontosan egyszer lőttem az életemben géppisztollyal, azaz kétszer, mert az első alkalommal véletlenül sorozatra állítottam azt az izét és a találatomnak még a postai irányítószáma is különbözött az céltábláétól. Páran feljelentgettek a Vincentért mindenféle helyeken, ezzel indulnék a meghurcolás-kategóriában, és az első százezerbe sem nagyon kerülnék be vele. M.-et feketelistára tették ezek a tetvek, az már keményebb dolog.

 Az Európai Unióban mi lehet a legrosszabb? 1976-ban az Egyesült Királyság az Unió része volt, Belfast és Londonderry uniós városok. Az a fiú, akit most elképzelek a pesti tüntetők között, ma hatvannégy éves lenne. Talán él valahol, talán már nem, talán akkor halt meg, talán később. A Queen's University-re járt Belfastban és kémikus akart lenni. Az apját egy tüntetésen brit katonát lőtték le, az anyja ebbe beleőrült, intézetbe került. A fiú pontosan tudta, hogyan kell egy olyan szerkezetet építeni, ami túl mutat a hagyományos értelemben vett rendszerkritikán. A halál az halál. Nincs elméleti halál, csak gyakorlati.

 Fogalmam sincs róla, hogy meddig fajulhatnak a dolgok, csak azt tudom, hogy én nem vagyok hőstípus. És akkor nagyon finom voltam. Béndek kolléga sem hőstípus, és jó eséllyel te sem vagy az kedves Olvasó. Nem leszünk ott a hűvös, őszi éjszakán, amikor mindennek, de mindennek vége lehet, sőt, akkor sem leszünk ott, ha  szovjet külügyminiszterekről elnevezett tárgyak szállnak a levegőben, nem mi fogjuk várni a sarkon a Kossuth -Nagydíjas Bayer Zsolt akadémikust.

 Van-e jogunk kollektív Varázslóként kábítani a Mario-nkat? A fiút, akinek meghalt az apja, miután Orbánék kirúgták az állásából, és az anyja két év múlva meghalt gyomorrákban. Úgy is azt mondjuk majd, hogy ilyet nem lett volna szabad, ez ellentétes a kierkegaardi-kanti-faszomtudja elvekkel, mert mindig kell valamit mondanunk, mondás nélkül a budapesti értelmiségi perceket sem képes elviselni.

Nincs jogunk arra várni, hogy valaki, akinek már minden mindegy, tönkreteszi az életét azért, hogy egyszer sok év és sok halál után a magyar Nagypénteki Egyezmény megszülethessen. Nincs jogunk televízión keresztül nézni azt, hogy valaki mindenét feláldozza, nincs jogunk biztonságos távolságból szemlélni azt, amikor valaki megcselekszi azt, amit tán megkövetelt a haza, de mi akkor is letagadnánk, ha csak álmodnánk róla.

Pontosan annyi bátorságot van csak jogunk elvárni másoktól, amelyet magunktól is elvárhatunk. Az pedig, valljuk meg,  nem sok.

...de talán több, mint a semmi, kicsi bátorság, ami még  tisztességgel vállalható....

    

Schmidt Mária esete a Magyar Tudományos Akadémiával

2018.04.20. 13:36 | jotunder | 30 komment

    "Mostanra emiatt mindenki, aki a ballib körökben adni akar magára, becsatlakozott a »listázás« elleni tiltakozók közé. Így a Magyar Tudományos Akadémia, amelyben még ott ülnek a komcsi időszak múmiái is, illetve neveltjeik,...."  (Schmidt Mária)

    Nemrég írtak a lapok a Kádár-korszak kiváló történészéről, Ránki Györgyről, aki 1961-ben kapott Kossuth-díjat, amikor éppen harminc éves volt. Ő 46 évesen, 1976-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, és 1988-ban halt meg, alig 57 éves korában.

  Ahogy ezek a bizonyos lapok megírták, Schmidt Mária Ránki György akadémikus "felkaroltja" volt. Jogi képviselőnk még meg is jegyezte, hogy példát vehetnék ezen lapok főnévhasználati stratégiájáról.

   Nem tudom miért, de jogi képviselőnk most azt kéri tőlem, hogy sürgősen hagyjam abba ezt a posztot, mielőtt.

  

Fehérek közt néhány európai

2018.04.19. 21:31 | jotunder | 33 komment

 

       Mokhallad Rasem az antwerpeni Tonnelhuis színház társulatával szokott dolgozni, egy belga, aki Bagdadban született és tanult színészmesterséget. 

      Mostafa Benkerroum a másik belga. Ő Belgiumban született, a szülei marokkóiak. 

       A harmadik belgát Ehsan Hematnak hívják, ő Iránban tanult meg táncolni. 

       Ez a három kiváló európai művész egy olyan mozgásszínházat csinált Budapesten, amitől az embernek elakad a lélegzete. Háborús fotókba filmezték bele magukat, és közben a testük a vásznon és a színpadon összeolvadt a szörnyűségekkel. Látszik, hogy közük van a darabhoz, olyan értelemben van közük, amely "közösséget" nem kívánhatja senki művészektől. A Test Forradalma után a Várakozás következett, egy végtelenül  letisztult munka, amelyben emberek beszélnek arról, hogy mit jelent számukra a várakozás, arcuk a szereplők által tartott rongydarabokra vetítve jelenik meg. Fehérek és barnák. Van ki a villamosra vár, van, aki a túlélésre. 

      Pár méterre tőlünk ült a nézőtéren az az ember, aki Magyarországra hozta ezt a csodálatos produkciót.  Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház igazgatója. Ez most egy ilyen ország. Teljesen érthetetlen. 

Amerikai kritika Lánczi könyvéről (megjegyzésposzt)

2018.04.18. 17:23 | jotunder | 28 komment

 

 Egy amerikai egyetemi oktató írt egy review-t Lánczi András Political Realism and Wisdom című kötetéről.

 A viccesebb rész nyilván az, hogy a baloldal nyelvtudásáról értekező ideológusunk könyvéről ezt írta a szerző:

  "With nary a page free of grammatical, syntactical, and other errors, confusion is unavoidable, not least in instances where negative particles are missing, designating the opposite of what was presumably meant."

 "Read in a certain light, Political Realism and Wisdom may be taken as a manifesto by a Machiavellian-like advisor to a prince.  Is it any wonder that the current President (sic) of Hungary, Viktor Orbán, apparently consults regularly with Professor András Lánczi?"

 Ennél is érdekesebb pár kiválasztott idézet a könyvből.

  “In most cases we are born to have an enemy” 

 “The enemy is an important justification why we are doing what we do” 

 “...force is legitimate the moment you can produce a mass support behind your idea or will” 

"We need leadership independent of the form of the government.  This is the final word of political realism on politics"

   hehe.

 

1968 üzenete

2018.04.16. 19:41 | jotunder | 75 komment

 

     1968 júniusában tartották a francia nemzetgyűlési választások két fordulóját. A 487 mandátumból 354-et szerzett meg a gaulleista-független republikánus koalíció és még 42-t kisebb jobboldali pártok. A baloldal két pártja összesen csak 91 mandátumot szerzett.

      Charles de Gaulle egy évvel később lemondott, utódja az elnöki székben Georges Pompidou lett, az ő halála után pedig Valéry Giscard d'Estaing egészen 1981-ig vezette Franciaországot. Az országnak tehát több mint 22 évig volt jobboldali elnöke egyhuzamban.

      A jobboldali elnökség idején évekig háborúztak Algériában, puccsot kíséreltek meg szélsőjobboldali tábornokok, merényletet követtek de Gaulle ellen, száznál több embert ölt meg a párizsi rendőrség egy tüntetésen. És ott volt 1968, amikor olyan sztrájkok és tömegmegmozdulások voltak, amihez képest a múlt szombat kedélyes kis választási afterparty volt.

      Orbán nem de Gaulle. Orbán egy kispályás figura, egy kispályás országban, de ugyanolyan erős ma Magyarországon, mint de Gaulle volt Franciaországban. Neki nem kell elmenekülnie Massu tábornokhoz Németországba, ugyan miért tenné, nem fenyegeti senki.

      Magyarország ma leginkább Orbánra hasonlít, a valamivel jobb Magyarország az elméleti Orbánra, a valamivel rosszabb Magyarország a gyakorlati Orbánra. Csak a nagyon jó Magyarország nem hasonlít Orbánra, de a nagyon jó Magyarország egy kis sziget csak ebben a furcsa illatú tengerben.

      1968 nem bukott el. 1968 még a francia jobboldalt is megváltoztatta.

      2018 nincs. Nem arról van szó, hogy nem elég tehetséges az ellenzék, és ezért nem találta ki az Üzenetet, 2018 a tehetségtelen ellenzéki politikusoktól teljesen függetlenül sincs. Nem állt össze valamivé. Magyarország aránylag jó befektetés azoknak, akik hét-nyolcszáz euróból akarnak melóst venni, aránylag sok pénzt feccol bele az Unió, ahhoz, hogy ne süllyedjen be abba a bizonyos furcsa illatú tengerbe, de ennyi és nem több. Kicsit szegényebb, mint Szlovákia, kicsit gazdagabb, mint Románia. Erre nem épülhet üzenet.

     Magyarország nem izgalmas ország. Izgalmas országgá pedig csak emberi teljesítmények tehetik, Ahogy Franciaországot is emberi teljesítmények tették izgalmas országgá. Az emberi teljesítményekhez tehetség kell, szorgalom, alázat, és nem ideológiai szárazedzés. Franciaország bámulatos elitfelsőoktatást jelent, szinte páratlan kultúrát, perspektívát a problémáival együtt. Magyarország kiüresedett, egy témájú lett, még szégyellni sem lehet rendesen, annyira sem vagyunk már érdekesek.

     Egy generáció legjobbjai fogják elhagyni az országot. Csendesen, kis lépésekben, minden felesleges hisztéria és kapkodás nélkül. Ezek a srácok akarnak egyet futni, egy nagyot, fel a hegyekbe, meg akarnak valamit mutatni a világnak, hogy jelen voltak, hogy részei voltak a történetnek. Ezt megtehették 68 után Franciaországban, de nem tehetik meg 2018 után Magyarországon.

 

 

P.S  A közpénzből fenntartott rezsimblogon Schmidt Mária egyik aristoja (vélhetően az igazi aristo, amelyik alig különbözik a másolatoktól) cselédek és disznópásztorok utódjainak nevezte Kornai Jánost, Barabásit, Chikán Attilát és a többi listázott professzort.  Annyi történt, hogy valakinek ki kellett fizetni harmincezer forint plusz áfát. Áfáról én sajnos nem tudok posztot írni

     

TGM és Lánczi, avagy a két khmmm

2018.04.16. 15:33 | jotunder | 203 komment

 

     "Először is, a balosok, mivel a kommunizmus – elméleti vagy gyakorlati – múltjában gyökereznek, nincs valódi nyitottságuk a nyugati avagy egy reálisan tökéletesebb világra, nem beszélnek idegen nyelveket, az anyanyelvüket sem ismerik eléggé, mert a görög-latin alapokkal végleg (sic) nincsenek tisztában;  (Lánczi András)"

     "tele vannak a színházak, a koncerttermek, a kiállítóhelyiségek, mert a középosztály kényszeresen menekül hazulról, és képtelen csöndben lenni. "

     " A különféle osztályok és rétegek más-más sorozatokat, videóblogokat stb. néznek, más-más „zenét” hallgatnak, és a „szociális”, azaz aszociális („közösségi”) médiák más-más gumicelláiban tombolnak. A fiatal középosztály „utazik” és sáfrányos rizottót készít, ameddig a barátnő sétáltatja az ír szettert, a szubproletariátus dobozos sört iszik a jeges sárban és herbált szí, a nemzeti elit pedig pálinkafesztiválon szeli a fokhagymás-paprikás tokaszalonnát..."  (TGM)

        Nem fogom én ezt most túlírni. TGM úgy harminc éve nem csinál semmit, Lánczi nagyjából hatvan éve. TGM kapott valamiféle kiképzést Kolozsvárott, Lánczi elolvasott és félreértett pár Leo Strauss kötetet.

         Emlékszem, amikor TGM még úgy írta alá az esszéit, hogy a " New York-i Tudományos Akadémia Tagja". Azt nem tette hozzá, hogy némi készpénzért bárki a New York-i Tudományos Akadémia Tagja lehet. Lánczi mostanában írja úgy alá az esszéit, hogy a Corvinus rektora. Ő azt nem teszi hozzá, hogy bárki a Corvinus rektora lehet, ha elég nagy nyilvánosság előtt elégíti ki Orbán Viktort. Persze ideológiai értelemben (kedves jogi képviselőnk, hogy mindig résen tetszik lenni).

         TGM harmincpár évvel ezelőtt aránylag bátor volt, Lánczi már akkor is gyáva. Mondjuk más bátrakat úgy vágott pofán a Kádár-rendszer, hogy máig nem tértek magukhoz, TGM-et pedig azért kiengedték Nyugatra, de Lánczira  vagy a nagymagyarátlagra tekintve mégis csak nevezzük ex-bátornak.

         A kérdés az, hogy miért pont én vagyok a rohadék, hogy tegnap is színházban voltam, sőt az igazat megvallva pénteken is. Pénteken Vidnyánszky Jr. III. Richárd rendezését láttam Trill Zsolttal, Eszenyivel, Hegedűs Dével és örkényes meg színművészetis fiatalokkal  nyilván kényszeresen menekülve a csönd elől, tegnap a Polgár Csaba által rendezett Hattyút néztem meg az Örkényben, baromi jó, tényleg az, Csákányi Eszterrel, Tenki Rékával, Mácsaival és a kivételesen nem vérnősző barmot játszó Nagy Zsolttal, de csak azért néztük meg, mert nincs ír szetterünk.

        Két túlértékelt faszkalap - írnám, de nem írom, sőt ki is törlöm, ha véletlenül mégis írtam volna. Teljesen ki van törölve, az ott nem két túl értékelt faszkalap, csak amit a radírgumi meghagyott belőlük.

        Holnap is színházba fogok menni. Ha lesz pálinkafesztivál, direkt fogok kérni fokhagymás-paprikás tokaszalonnát, sőt a fokhagymás-paprikás tokaszalonnát is fokhagymás-paprikás tokaszalonnával fogom enni.

       És mostantól nem fogok idegen nyelven beszélni. Mondjuk a Sainsbury pénztárosa nem lesz boldog, de ha nem, akkor nem.

Konzervatívok célkeresztben

2018.04.16. 09:53 | jotunder | 98 komment

 

      Balázs Zoltán egyetemi tanár (aki a FIDESZ önkormányzati képviselője volt, vállaltan és nem csak az elmúlt három hónapban konzervatív) fájdalmas hangvételű írást közölt a Mandineren. 

      A Kommentár főmunkatársának avanzsált rezsimpöllencs (jogi képviselőnk kérésére egyre gyakrabban fogom használni régi kedves szavam) Békés Márton, Schmidt Mária verőembere már korábban felsorolta Balázs professzort a kisebbik árulólistán, Stefano Bottonival együtt, aki szintén nem a beijedős értelmiségiek közé tartozik.

       A másik fasiszta pöllencs kitartottjaként fungáló Megadja Gábor egyszerűen csak cuckservative-nak nevezi Balázsékat, átvéve az amerikai újfasiszták  terminológiáját.

       Most G.Fodor Gábor "politikai gondolkodó" a Völkischer Beobachter főszerkesztője mocskolta a "konzikat", erre válaszolt rezignáltan Balázs Zoltán.

       Itt most vad karrierépítés folyik. Mezei Böbe óránként biztosította hűségéről Orbán Viktort (aki bizonyára jelentős meghatódással nyugtázta ezt) a kampányban, ez itt most nem babra megy, egy Lánczi nívójú senkiházi ma sok milliót keres havonta rektorként és MOL fb-tagként, jönnek fel, mint a szar, intézeteket kapnak, kinyírhatják régi ellenségeiket, jutifaliért ebben az országban már nagyon sokat megtettek. Ebből nem érdemes kimaradni. Ennek ellenére Balázs Zoltán és Stefano Bottoni a kimaradást választotta, és csak akkor kezdjen el fröcsögve fideszbérencezni  a kedves Olvasó, ha már ő is választott ilyesmit.

        Többen észrevételezték, hogy a gyilkos gnómról azt írta Balázs, hogy "okosságáért tiszteli". 1. Ne várjuk el egy embertől, akinek a világa éppen esik szét felé, hogy azonnal mindennel szembe nézzen. 2. A balliberális "okosságért tiszteltek" jelentő része is közönséges hülye. 

        GFG nagyon távol áll a tisztes középszertől, ahhoz sokkal többet kell olvasni és gondolkozni, ahhoz nem elég behalandzsázni valamit Voegelinről vagy Leo Straussról. Persze, azok között, akik azt hitték, hogy Leo Strauss farmernadrágok készítésével híresült el, ezek a halandzsőrök eladhatták magukat jelentős politikai gondolkodónak. A Lajtán túl még a konferenciabüféig sem juthattak el.  Az Ifjújobboldal egyetlen képviselője sem nyugati doktori iskolát célzott meg, hanem valamelyik idősebb fideszista professzor .... (kedves jogi képviselőnk, kurvára szeretném politikailag korrekt módon befejezni ezt a mondatot nem segítene?)

        Az orbánizmus nagyon sok mindenben különbözik a gaulleizmustól, az egyik legfontosabb különbség a francia etatizmus és a magyar etatizmus közötti minőségi differencia. A franciák Grand École-ban gondolkodnak, a magyarok matolcsyegyetemekben és Piliscsabában. Platini versus Böde. Sartre versus Kiszelly Zoltán.  Ez van, de nem kell szeretni. Mélyen együtt érzek Balázs professzorral, akivel valószínűleg semmiben sem értek egyet (na mondjuk ez közel sem biztos, de befejezésnek nem rossz).