Örülünk, Vincent?

Kazahsztán felett száll a dal...

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

P/c szerint a világ

  • Hibás feed URL.

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Az Origo esete az idők múlásával

2017.10.22. 13:00 | jotunder | 16 komment

 

      2017. október 22. (origo

      1.  "A szexuális zaklatási botránnyal elveszítették kedvencüket a balliberálisok. "

      2.  Marton László "közismerten hiperliberális ember"

      3.  "24 évig igazgatta a Vígszínházat, Kádár János nyolcvanas éveitől kezdve egészen Bajnai Gordon miniszterelnökségéig. "

      4.  "Az előadások is, ő maga is mindig a liberális oldal mellett politizáltak. Persze óvatosan, hiszen Marton László gyáva ember."  

       2017. július 27.  (origo)

       1.  " Marton László Kossuth-díjas direktor: kétszer akarták kirúgni, előbb Berecz, aztán Demszky. "

       2.   "Könyvéből kirajzolódik felmenői nagypolgári világa: széles műveltségű, nyelveket beszélő emberek. Ám 1945 után egzisztenciális veszteségeik mellett azzal is szembe kellett nézniük: az új rendszer szemében az ő szellemi értékeik egyszerre számítanak ócskaságnak, egyben veszélyes hulladéknak. "

       3.     "Kötetében is írja: a nyugati teátrumokat vonzotta az a metaforikus színházi nyelv, amelyen a kelet-európai rendezők mondták el „kódolva" mindazt, amit egy-egy puhább, vagy keményebb szovjet befolyású diktatúrában el kellett mondaniuk. Ám azt is elbeszéli: számtalan konfliktusa volt a honi diktatúra fenntartóival."

       4.      "Olyannyira, hogy 1992-ben, már Antall kormány idején és támogatásával lehetőséget kapott a Vígszínház felújítására. Csak aztán Demszky Gábor főpolgármester helyettese, Marshall Miklós közölte: a munkálatok alatt lényegében leváltja a teljes jogú igazgatástól, mert nem bízik benne, hogy képes lenne irányítani a munkálatokat."

      

Harvey Weinstein hosszú árnyéka (megjegyzésposzt)

2017.10.18. 20:31 | jotunder | 147 komment

 

      Sárosdi Lilla színésznő a Facebook-on vallott arról, hogy mit művelt vele egy "nagyrendező". Az illető színházi próba után egy fehér BMW-ben mutogatta neki a péniszét. Nem sokkal az autó elindulása után a Margit-híd pesti hídfőjénél voltak, melynek vonzáskörzetében, mondjuk úgy, korlátozott mennyiségű színház található.  Nem nagyon vannak kétségeim, találtam egy másik beírást is a Facebook-on, nyilván a teljes színházi szakma tudja, hogy kiről van szó, és most éppen gyűlik a feszültség.

      El tudom képzelni, mi történhet akkor, amikor egy Harvey Weinstein lelkületű figura egy száz nőt foglalkoztató üzem kisfőnöke lesz. Nem kell ahhoz Jennifer Lawrencenek vagy Gwyneth Paltrownak lenni, hogy az ember kilátástalan helyzetbe kerüljön. Egy nyolc általánost végzett nő nem fog hashtagmetoozni.  Talán nem is tudja, hogy mi történt vele, úgy érzi, hogy ez az élet része.

       Majd pont én fogom megmondani, hogy hol kell meghúzni a határt, hogy a prostituáltak vagy a sugarbabyk beleegyezése valóban beleegyezés-e, milyen viccet tűrhet el egy nő, ha éppen szőke a haja, vágják-e pofon a demegező sutyerákot az utcán. És ha igen, nem fog ez az egész rólam szólni, ha mégis beszélek róla, mert sajnos kiváló öndefiníciós lehetőséget kínál ez a borzalom.

      Igen, itt egy kulturális háború is folyik, Weinstein a liberális Hollywood reprezentása, szemben pl. Donald "Grab them by the pussy" Trumppal. A progresszív erők hashtagjeit a konzervatívok überfeminista morális pánikként írják le, mindenki megtalálhatja a történetben a csatlakozási pontot. 

      Mit tehetek akkor, amikor egyszerre látom a totális kiszolgáltatottságot,  a kihasznált, megalázott, az öngyilkosság határára sodródott fiatal nőt és azokat, akik ebből a kihasználtságból, megalázottságból, szörnyűségből ideológiai hasznot remélnek, és néha összecsúsznak a képek a szemem előtt, nem tudom hol van kezdetük és végük.

      Vannak könnyen leírható mondatok. Azokat már régen leírták. Vannak nehezebben leírható mondatok, amelyekhez nincs bennem elég bölcsesség és lelki erő.    

     

      

      

      

      

     

Legyőzhető a FIDESZ? Mutatjuk, hogyan.

2017.10.16. 19:30 | jotunder | 421 komment

 

   Nem, nem mutatjuk. Csak szerettem volna egyszer én is kipróbálni ezt a borzalmas "mutatjuk, hogyan"-t.

   Lehet-e nekem fogalmam arról, hogyan lehet legyőzni a FIDESZ-t?  Nem lehet.  Egy kisvárosi önkormányzat képviselő-testületének ülését nem bírnám végigülni, folyamatosan arra gondolnék, hogyan lehetne valahogy elmenekülni.

   Az elkövetkező időszak arról fog szólni, hogy rengeteg olyan ember, aki talán még nálam is alkalmatlanabb a politizálásra, el fogja magyarázni, hogy mennyi az annyi, halálosan komolyan fogja magát venni, és böködni fog az ujjával.

     Csak pár adat.

 1.     Ez itt a magyar fogyasztási index változása. Ha az 1960-as bázisévet 100-asnek vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy a rendszerváltásig 250 pontra emelkedett a fogyasztási index, azaz két és félszeresére növekedett. A szocializmus összeomlása és Antall József kormányzása idején ez az érték lement 220-ra, az MDF meg is bukott, jött a Bokros-csomag és a fogyasztási index 197-re esett, ami nagyjából az 1977-es érték, akkor éppen a reformista Fock Jenőt váltó Lázár György volt a miniszterelnök. Az MSZP is megbukott, jött a FIDESZ és 2002-re el is érte a fogyasztási index a közvetlenül a rendszerváltás előtti szintet. Ekkor meglepetésre győztek a szocialisták. Az index 2006-ig a valaha mért legnagyobb értékre emelkedett, miközben elszállt a deficit. Gyurcsány még éppen győzött, de az index elindult lefelé és a rendszerváltás előtti érték alá zuhant a válság idején. Mivel a jövedelmi viszonyok a felső és alsó decilisek aránya megváltozott, ez azt jelenti, hogy az ország jelentős része 2010-ben kevesebbet fogyasztott, mint a szocializmus évében (az alsó három decilis vélhetően most is kevesebbet fogyaszt). Ekkor jött Orbán és a 2011-12-es recesszió (az meg is látszott a FIDESZ népszerűségén) után folyamatosan emelkedett a fogyasztási index, valamivel (de nem sokkal) a 2006-os maximum fölé. A deficit alacsony, a GDP-növekedés majdnem 4 százalék. Miről beszélünk?

 2.    A következő statisztika is elgondolkoztató. A magyar export aránya a GDP-hez képest.  A híres német exportgazdaságban az export a GDP 46 százalékát jelenti. Ez jóval nagyobb, mint az Egyesült Királyságban. Na, Magyarországon ez az érték 92 százalék, pont a duplája a német aránynak. Erről nem nagyon szoktak beszélni. Egy ilyen ország nagyon érzékeny lehet egy válságra, vagy akár a munkaerőhiányra, és rohadtul nem alkalmas baloldali kísérletezgetésre. Ezt bizony elég sokan tudják a világban, és lehetséges, hogy ez az egyik oka annak, hogy hajlamosak eltekinteni attól, hogy Orbán családi vállalkozásként kezeli Magyarországot. Ez kurvára nem amatőrnek való vidék ám.

 3.   Az osztrák jobboldal népszerűségének növekedése mögött nagy részben a migránsválság( majd százezer menekült) és a muszlim kisebbség (8 százalék) integrációs problémái állnak. Orbán Magyarországán gyakorlatilag nincsenek muszlimok és migránsok, de:

 a. Akkor ismerte fel, hogy ez egy meghatározó ügy lesz, amikor Kunhalmi Ágnes még nem tudta Szíriát megkülönböztetni Myanmartól.

 b.  Felépített egy határzárat, ami valóban elég stabilian tudna kezelni egy menekülthullámot. És eközben a lehető legalantasabb módon, de óriási sikerrel hiszterizálta Magyarországot migránsügyben.

 ....................................................................................................

 Tudom rendes liberális embernek szomorúan kellene arra az eshetőségre gondolnia, hogy Orbán fejére esik egy kisbolygó. Azt hiszem, nem vagyok rendes liberális ember, és most maradjunk ennyiben. Az, hogy ki mennyire utálja ezt a korrupt gengsztert az egy dolog, az, hogy mennyire veszi komolyan Orbán Viktor magyarországi komplementerhalmazát az egy másik.

Kialakult egy olyan helyzet, amikor a gátlástalan és korrupt Orbánnal szemben csillogószemű, kedves dilettánsok állnak. Lényegében kivétel nélkül. Az ország irányított demokráciává vált, nem putyini vagy erdogani, hanem a sajátos orbáni értelemben, amit nagyon nehéz elmagyarázni egy külföldinek. A Parlament száz méteres környezetében olyan jelenségek vannak, amelyeket nem nagyon tűrnének el nyugati országokban, Közös Ország pavilon, bolond bácsik nénik sátra, stb. Közben pedig a közmédiának szó szerint diktálhat egy vagy néha két sugardaddy. Orbán pont úgy ragadta meg az ország grabancát, ahogy kell, a békák pedig megfőttek és tálalva vannak.

Nincs realitása annak, hogy az Orbán-rezsim elmúlik, mint egy könnyű, tavaszi nátha.

 

    

· 1 trackback

Egy mondat a Momentum programjából

2017.10.16. 11:23 | jotunder | 101 komment

 

 "Ehhez azonban állami segítségnyújtás is szükséges, hiszen az egyetemi akadémikusoknak ösztönző környezetre, az intézményeknek pedig kiszámítható, nagy autonómiát biztosító keretrendszerre van szükségük. "

  Az academic szóról van szó, ami nem akadémikust jelent, hanem tanárt. Magyarországon soha senki nem nevezi akadémikusnak a tanárokat, ezt valaki angolról fordította magyarra. Amit aztán nem nézett meg senki más. 

 P.S Sebastian Kurz félelmetes karrierje mögött tehetség is van. Én ezt most nem folytatom, csak megjegyeztem, valamiért eszembe jutott. 

A keresztény értelmiségiek esete Európával

2017.10.11. 16:57 | jotunder | 39 komment

 

     Erről a szövegről fogok pár sort írni.

     Nem tartom túl sokra (egészen pontosan, senkinek sem tartom) Lánczi Andrást, mindazonáltal nem gondolom azt, hogy egy szöveget, vagy inkább azokat a gondolatokat, amelyek a szöveg mögött vannak el kellene utasítanom, csak azért, mert Lánczi neve van alatta.

     Azt sem gondolom, hogy egy gondolatot vagy el kell fogadnom, vagy el kell utasítanom. Néha elég, ha tudomásul vesszük bizonyos gondolatok létezését, és itt a tudomásulvétel többet jelent a toleranciánál, relevanciát is tulajdonítunk a gondolatnak, függetlenül attól, hogy magunkénak érezzük-e vagy sem.

     Személy szerint relevánsnak tartom a keresztény Európa gondolatát. Nem szeretném, ha ez a gondolat eltűnne a közös szellemi platformunkról.

      A Paris Statement túlságosan metaforikus ahhoz, hogy elemezzék, én az általam komolyan vett aláírók gondolataira próbálok reflektálni pár mondatban.

     Rémi Brague a Sorbonne emeritus professzora, nevét mostanában az iszlámmal kapcsolatos nézetei miatt szokták emlegetni (ezek a nézetek mintha tükröződnének a szövegben). Én azonban a szekularitás és a szekularizmus közötti különbségtételt választottam a brague-i gondolatok közül, mert valamiért ezt tartottam a legizgalmasabbnak és a legrelevánsabbnak a szöveg szempontjából.

     Brague szerint a szekularitás, tehát az Egyház elválasztása bizonyos dolgoktól, Politikától, Tudománytól, a mindennapi élet technikai jellegű kérdéseitől. Nem Isten, nem az Istennek tetszőség elválasztásáról, hanem az Egyháztól való elválasztásra gondol, amit megkülönböztet a szekularizmustól, amit ő alapjában véve az ateizmus ideologizációjának tart. Brague szerint szekuláris társadalomról értelmetlen beszélni, és a modern Európa (lásd a szöveget) nem képes olyan alapvető fogalmak értelmezésére, mint a Szép, a Jó, az Igaz és a Lét Értelme.  Naponta beszélünk, szépről, jóról, igazság és ha kerülni is próbáljuk, életünk része a saját létünk értelmén való gondolkodás. A puszta tény, hogy  értékesnek tartjuk a jövő generációjának életét, azt mutatja (legalábbis Brague számára), hogy implicite elfogadjuk a teremtett élet szentségét, miközben a szekularizmus azt diktálja, hogy csak a saját maximum száz esztendős időhorizontunkban gondolkozzunk.

     Roger Scruton (szintén az aláírók között van) szokott beszélni arról, hogy a Szépség eltűnése vagy relativizációja hogyan gyengítette meg Európát. Olyasmit nézünk, hallgatunk, amiről tudnunk kellene, hogy nem értékes, a "nézés" és a "hallgatás" céljai közül elkezdett hiányozni a szépség befogadására való törekvés.  Azt is tapasztalhatjuk, hogy az Igazság is feláldozható bizonyos szekuláris értékek védelme érdekében, nem beszélve a értelmezésének puszta felvetéséről.

    Én azt gondolom, hogy nem értenék egyet Brague-gal vagy Scrutonnal a konkrét Jóról, Szépről és Igazról, de a felvetésük relevanciáját nem vitatom.

   Látható az is, hogy jelentős nyugati értelmiségiek találnak vigaszt Orbán és Kaczyinski rendszerében, nem is nagyon leplezik, hogy a szekularizmus ideológiájával szemben felálló Új Európa vezetőinek gondolják őket. Kétlem, hogy a populizmus veszélyességét hírdető liberális-katolikus Chantal Delsol professzor különösebben szimpatizálna a Habony Árpád és Vajna Andy által reprezentált moralitással, vagy esztétikai örömet jelentene számára a felcsúti futballstadion és a mellette álló magántulajdonban lévő épület szerves egysége, hogy egyáltalán bármit is tudna arról, hogy mi folyik Németh Szilárd és Semjén Zsolt országában. Orbán az ellenségük ellenségének tűnik, a Keresztény Európa védelmezőjének, a határkerítés építőjének, aki becikkelyezte az Alaptörvénybe, hogy a házasság mindig egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti, és így tovább. Valószínűnek tartom, hogy Delsol professzor sejti, hogy Orbán problematikusabb figura annál, mint amilyennek a kávé mellett Lánczi professzor leírta, de ez most egy ilyen világ.

   

 

    

Az én Európám (megjegyzésposzt)

2017.10.10. 20:11 | jotunder | 6 komment

 

     Egy angol egyetemi irodából közvetítettem a lányomnak a katalán elnök parlamenti beszédét a Facebook messengeren keresztül a Guardian Live alapján, miközben ő (mármint a lányom, nem Puigdemont elnök) békésen itta a sörét a katalán parlament mellett.

    barcelona.jpg

Lengyel László esete Lattmann Tamással és az "elittel"

2017.10.05. 14:19 | jotunder | 73 komment

 

    "  Ezért kérdezem, ki az a Lattmann Tamás. A szakma, amelyet művel, nem tartja őt számon, és nem tudom, hol és mikor állt ellen. Ez a döntő. Mikor Majtényi László köztársaságielnök-jelölt lett, az elitben mindenki tudta, hogy kicsoda: ismerték a teljesítményét és a bátorságát."(Lengyel László)   

        Lattmann Tamásnak két scholar.google accountja is van, egy Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez, egy pedig a prágai Institute of International Relations-höz van rendelve. Ezen oldalak nem látnak egyetlen egy idézetet sem Lattmann (google.scholar által észlelt) cikkeire.  A prágai intézet linkjére kattintva látható, hogy Lattmann az egyetlen olyan nyilvántartott munkatársuk, akit nem idéztek (két munkatársnak is ezernél több idézete van).  Lattmann 2013-ban védte meg a doktoriját és szinte azonnal ki is nevezték docensnek, ami meglehetősen szokatlan dolog. A témája nemzetközi jellegű és megmagyarázhatatlan (haha), hogyan lehetséges az, hogy egyetlen egy értékelhető publikációja nincs egy olyan területen, ahol ez szokásosnak nevezhető. 

        Fogalmam sincs arról, hogy kikből áll a Lengyel László-i "elit".  Hogyan tartják számon a teljesítményeket, mit nevez teljesítménynek ez az elit a tudományosnak mondott életben, el sem tudom képzelni.  Lengyel évtizedek óta beszél egy megfoghatatlan és szemlátomást megnevezhetetlen magyar liberális értelmiségi elitről, akire fel kellene néznem. Nem tudok hosszú ideig felfele nézni világos célpont nélkül, mert megfájdul a nyakam.

         Ebben a blogban általában a  konzervatív értelmiségi "elit"-ről szoktam dehonesztáló megjegyzéseket tenni. A konzervatív értelmiségi "elit"-nek azonban vannak tagjai, akikről legalább lehet valami vicceset írni, Lengyel baloldali/liberális teljesítményelitje olyan mértékben fiktív, hogy még beszólni sem nagyon lehet nekik.

         Egyáltalán nem gondolom azt (lényegében az ellenkezőjét gondolom), hogy egy miniszterelnök-jelöltnek tudósembernek kellene lennie, és bevallom, nem is nagyon érdekel, hogy ki éppen az aktuális miniszterelnök-jelölt, pontosan tudom, hogy ki lesz a miniszterelnök egy év múlva. Az érdekel, hogy mégis kikből áll az a titokzatos értelmiségi elit, amelyik képes arra, hogy 1. kivívja Lengyel László csodálatát, és 2. mintegy szimultán véleményterrorjával idegösszeomlásba taszajtja Schmidt Máriát és barátait.

        

        

               

A katalánok könyve

2017.10.03. 01:48 | jotunder | 101 komment

 

         Az amerikai hotelszobák nélkülözhetetlen tartozéka a Biblia az éjjeliszekrény fiókjában. A barcelonai egyetem szállodájában a Biblia helyén Josep Trueta The Spirit of Catalunya című könyvét találtam és éjjelenként azt olvastam.  A kis boltra is emlékszem, ahol a hűtőben volt Judas sör, ami egyébként belga, de a Judas-ról mindig Barcelona jut eszembe, ahogy a Duchesse de Bourgogne-ról  a belga söröző a Riponne sarkán Lausanne-ban. 

        Nyilván megbocsátják nekem, hogy nem kezdek alkotmányjogi fejtegetésekbe a katalán népszavazás kapcsán. Igen, a spanyol alkotmány világosan fogalmaz Spanyolország megbonthatatlan egységéről (második szakasz) és elég határozott formában vonja fel az alkotmányokhoz képest meglehetősen bozontos szemöldökét arra az esetre gondolván, amikor valamelyik önkormányzati közösség önállósítani kezdi magát (százötvenötödik szakasz).

        1938 márciusában Franco az olasz légierő gépeivel bombáztatta meg Barcelonát. Ezerháromszázan haltak meg. Később a falangisták kivégezték Katalónia elnökét Lluís Companys-t. A diktátor 1968-ban nevezte meg utódját, aki a Caudillo halála után két nappal Spanyolország királya lett I.Juan Carlos néven. A király trónbeszédében elkötelezte magát a francoista fasiszta mozgalom mellett.  Az az alkotmány, amelyre most az ujjunkkal böködünk a tömeggyilkos diktátornak hűségesküt tevő egykori koronaherceg és a fasiszta állampárt egykori főtitkárának a műve. Egy tökéletesen demokratikus alkotmány, de azért a katalánok egy részének nem feltétlenül dobban nagyot a szíve, ha ránéz. 

        A könyv az éjjeli szekrényen akár Magyarországról is szólhatna. Az Aranykorban Katalóniáé volt Nápoly és Athén, a Legnagyobb Filozófus  Joan Lluis Vives katalán volt (mások szerint inkább egy zsidó származású valenciai), a vér keringést pedig természetesen a katalán Szervét Mihály írta le, akit később Genfben megégettek.  A könyvet magát Pau Casalsnak ajánlotta a szerző, akit mi  Pablo Casalsként ismerünk, és aki hosszú élete alatt alig lépett fel (Amerika volt a kivétel) olyan országban, amelyik elismerte a Franco-rezsimet. 

        Mielőtt okoskodunk egy jót a katalán népszavazásról, hallgassuk meg Pau/Pablo Casals "I am a Catalan"  beszédét, amelyet két hónappal a kilencvenötödik születésnapja előtt mondott el az ENSZ-ben.  Aztán persze nyugodtan okoskodhatunk tovább.