Örülünk, Vincent?

Ez egy munkaalapú blog

Troll proximity


Orbanisztán Infochart

Hirdetés

Blogajánló

P/c szerint a világ

Rovataink

Viccországban Gengszterkrónikák Gasztrowhat Focitörténelem Borzalmasvers Hülyeország Színház A nap idézete Zene-bona


nem felejtünk.jpg

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. június: 24.673,1 Mrd Ft (forrás: akk.hu)

 

Eiffel Palace

 

Eiffel palace paul whites.gif

via: paul whites

 

Híres utolsó szavak

 




 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (35) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (21) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (21) bayerzsolt (13) békemenet (7) bkv (6) bloglossza (13) borzalmasvers (152) cigány (7) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (5) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (6) erkölcs (16) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (12) fidesz (73) fideszdemokrácia (7) film (11) filozófia (12) foci (11) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (83) heti válasz (14) hétköznapi történetek (30) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (15) hülyeország (149) idézet (712) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lázár jános (11) levelező tagozat (12) lmp (8) magánnyugdíj (24) mandiner (12) március 15 (8) matematika (6) matolcsy (43) mdf (5) média (46) mesterházy (7) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (9) önkormányzatok (6) orbán (44) orbanisztán (11) orbánizmus (97) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (8) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (7) simicska (6) sólyom (7) spoof (18) szász (6) századvég (6) szdsz (9) szijjártó (16) színház (30) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (10) társadalom (49) törökgábor modul (6) tudjukkik (22) tudomány (16) tüntetés (16) ügyészség (9) választás (35) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (17) Címkefelhő

A nyugdíjasok döntötték el a skót népszavazást (megjegyzésposzt)

2014.09.22. 11:44 | jotunder | 11 komment

    Ezt a posztot azért írom, mert érdekes dologról van szó és egyetlen magyar lap sem írt róla. 

    Egy Michael Ashcroft nevű milliárdos évek óta végez közvéleménykutatásokat Nagy Britanniában. Ez a Lord Ashcroft Poll. Megvizsgálták, hogy milyen arányban szavaztak a különböző korcsoportok a népszavazáson.

     A 16-24 éves korosztályban (igen, szavazhattak a 16 évesek is) 51:49-re nyert a YES (a függetlenségi szavazat), a 25-34 éves korosztályban 59:41-re (!) nyert a YES, a 35-44 éves korosztályban 53:47-re nyert a YES, a 45-54 éves korosztályban még mindig a YES nyert 52:48-ra. Ekkor történik a fordulat. Az 55-65 évesek között már a NO nyert 57-43-ra, és a 65 felettiek között, nem elírás, 73:27-re nyert a NO.  

     

 

     

      

Idézet a reggeli kávéhoz

2014.09.22. 08:00 | szempontpuska | 16 komment

Címkék: idézet

A mindennapos testnevelés hungarikum 

Rétvári Bence 2014. szeptember 17.

Szelíd megjegyzés az MTA Filozófiai Intézetével kapcsolatban

2014.09.21. 12:29 | jotunder | 41 komment

   

       A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevű felsőoktatási intézménynek nehezen nevezhető izén tartottak egy konferenciát Russell Kirk-ről. Az előadók között volt a Szent Korona Tanba beleőrült egykori helyettes államtitkár Tóth Zoltán József, a rezsimideológus Lánczi András és a konzervatóriumos, mandineres fiúcskák: Békés Márton és Szilvay Gergely. Csák János volt londoni nagykövet (érdekes szakterület az eszmetörténetben) az amerikai konzervatívokat kritizálta. Prof. Dr Bukovics tábornok sajnos kihagyta a konferenciát, de másik kedvencünk Hoppál Kál Bulcsú fontos előadást tartott.

       Az MTA Filozófiai Intézetének két munkatársa is a résztvevők között volt. Talán emlékeznek rá a kedves Olvasóink, hogy abból az intézetből távolítottak el pár embert, természetesen NEM POLITIKAI OKOKBÓL (jogi képviselőnk most lehiggadt egy kicsit, iszik egy teát). 

       Akkor elég nagy nyilvánosság előtt mocskolták Gábor Györgyöt és társait, én senkit sem fogok mocskolni. Megjelent itt két név, Frenyó Zoltáné illetve Turgonyi Zoltáné. Namost, én nem találom őket a scholar.google-n. Lánczi András "professzor" legalább a futottak még (nagyon nagyon hátul) rovatban megtalálható, de Turgonyi és Frenyó doktor urak neve alig látható. Annyit lehet tudni róluk, hogy hitvalló  jobboldaliak . Amivel önmagában nincs baj, de produktumnak kicsit vékonykának tűnik. 

      Én nem fogom nyílt levélben megkérdezni Horkay Hörcher Ferenc igazgató urat, a régi kedves korridoros kollégát, hogy és ezt így hogy, csak egy kis posztot mormogok az orrom alá.

      UPDATE: Arról informáltak, hogy Boros anno Frenyó Zoltánt is ki akarta rúgni, és nagyon úgy tűnik, hogy Turgonyit is. Majdnem mindenkit. Azt gondolom, hogy ez a konferencia sok mindent elárul erről az országról, de ezen információk fényében legalább az Intézet rendben van. 

Hogy a hangfal adja a másikat...

Szeptemberi benyomások

2014.09.21. 10:00 | sajtohuba | 8 komment

Ahogy kértem-ígértem, a mai hangulatot az olasz progrock főbb képviselőinek zenéjével alapoznám meg. A könnyebb emészthetőség kedvéért inkább  dallamosabbakat választottam és kihagyom pl. Napoli Centrale-t és a Banco del Mutuo Soccorso-t is, de ha van rá igény, akkor naturalmente lesznek ők is :-).

Hogy a hangfal adja a másikat...

A zord külső mögött

2014.09.20. 10:00 | seprűbajnok | 38 komment

Címkék: hangfal

A sok zúzós, gitárhúrszaggatós nóta után most csendesebb vizekre eveznék, de továbbra is a rock csónakjában ringatózva. A rovat nyájas olvasói nyilván nem lepődnek meg azon, hogy egy Deep Purple dallal indítok, hiszen gyönyörű, időtálló, klasszikus darab:

Nem olyan régen egy temetésen hallottam ezt és az első gondolatom az volt, korombelit temethetnek…
A rock opuszok közül a másik nagy kedvencem ez:

A most következő nóta már-már nyálas, de lehet, hogy csak azért, mert abban a filmben, ahol ez felcsendül, Bruce Willis megint megmenti a világot. Csendben jegyzem meg, hogy ahogy öregszem már ezen is képes vagyok szemérmesen szipogni-könnyezni. Vénségemre tök szentimentális leszek…

És a végére jöjjön egy elképesztő páros fantasztikus balladája:

Az én Skóciám

2014.09.20. 01:02 | jotunder | 73 komment

 Yes no Scotland.jpg

      Glasgow-ban van egy csodálatos múzeum, a Kelvingrove. Van benne egy Dali festmény, amit a mester Keresztes Szent János spanyol misztikus festő egy műve nyomán festett. A megfeszített Krisztust felülről látjuk a képen, és mivel ez egy fontos értelmiségi blog, most hosszasan kellene írnom arról, hogy mi ennek a jelentősége. Baromi jó kép, egészen sokáig nézegettem, de most inkább arról szeretnék mesélni, mi van kb. száz méterre Dali festményétől a múzeummal szemben.

        Egy szentélyről van szó, ahová az ország távoli vidékeiről érkeznek a zarándokok. Ez a Brewdog glasgow-i kocsmája. Európában három igazán trendy sörgyár van: a Mikkeler (dán, és ún. vándorfőzde, precízen cigányfőzde, azaz kooperációban gyártja a söreit, ahol van szabad kapacitás, a tulaj ikertestvére a másik nagy dán craft beer csodacég az Evil Twin tulajdonosa), a de Molen (holland) és a skót Brewdog. Amikor Lausanne-ban laktunk, felfedeztem egy kis sörbárt a város tetején, és a tulaj tanított meg, úgy ahogy, ezekre a sörökre. Én addig azt hittem, hogy Belgiumon kívül sehol nem főznek sört Európában. 

      A Brewdog söreinek filozófiája van, rövid kis elbeszélések a világról, amelyeket az ember nem elolvas, hanem megiszik. A Mikkeler hipszterebb talán, a de Molen elegánsabb, a Brewdog, ahogy a magyar sportriporterek mondanák, fejben verhetetlen. A Hello, My Name is Vladimir nevű sörüknél szellemesebb kritikát senki sem fogalmazott még meg Viktor kedves orosz barátjáról. 

      Tegnap majdnem elveszítettem a Brewdogot. Majdnem elvette tőlem egy Alex Salmond nevű ember. Szerencsére a skótok megértették, hogy nekem fontos egy országban élnem a Brewdoggal, számomra a Brewdog nem lehet külföld. 

       Most már könnyű elviccelnem a dolgot. Az utolsó pár nap nem volt könnyű. Magyarországon megszoktam, hogy a politika csak és kizárólag privát érdekekről szól, hogy a nagy szavak mögött csak a pénz és a hatalom iránti vágy áll, hogy minden látszólagos. A tegnapi skót népszavazás, a maga különös értelmetlenségével együtt is  ijesztően valóságos volt. Az embereknek azzal kellett szembesülniük, hogy a szavazatuknak rémisztő súlya van. Nemcsak Alex Salmondról, aki egyetemista korától készült erre a napra, nemcsak  David Cameronról, nemcsak az olajról, a fontról, a nyugdíjakról volt szó, hanem Kenneth MacAlpinról, Robert the Bruce-ról, a Stuartokról, akik egyszer csak bevonultak a metróba, a szupermarketekbe, a kocsmákba. Hirtelen évszázadok szakadtak az emberek nyakába, skótságuk és britségük közötti választásra kényszerültek. Ez már nem a nyolcvanas évek Celtic-Rangers meccse volt, a 90 minute bigotry, hanem valóság. Skócia nagyon gazdag és nagyon szegény. Glasgow-nak van olyan negyede, a Calton, ahol hatvan év alatt van a férfiak várható élettartama, Glasgow-ban általában rémesen korán halnak meg az emberek. Itt valóban szegények és gazdagok, katolikusok és presbiteriánusok, highlanderek és "sassenach"-ok kerültek szembe egymással, a valós érdekeik, a valódi értékeik, a reményeik, a félelmeik. A többség úgy döntött, hogy az Egyesült Királysághoz akarnak tartozni, hogy a Saltire, Szent András keresztje, továbbra is a brit lobogó része legyen, de a skótok negyvenöt százaléka a függetlenségre szavazott. Holnaptól így kell élniük, ezzel a helyzettel kell megbékülniük, a skót nép nem engedheti meg magának a gyűlöletet, a szektarianizmust, a széthúzást, össze kell tartaniuk.

        (Igen, áthallás lenne ez kedves Olvasó, áthallásféle, vannak népek még a világon, akik nem engedhetnék meg maguknak a gyűlöletet, a szektarianizmust, a széthúzást, akiknek meg kellene egyezniük, akiknek el kellene fogadniuk egymást, de erről majd egy másik posztban.)

Sajtó & szolidaritás

Elbocsátások a Magyar Nemzetnél

2014.09.19. 14:39 | szempontpuska | 62 komment

Címkék: sajtó magyar nemzet simicska

Már régen a Vincent skótnépszavazásügyi posztját kéne írnom, de még mindig forog bennem a napokban lecsengett disputa a Magyar Nemzet újságíróinak kirúgásáról.

bukott sajtoperek.jpg

Aki nem követte, vagy már el is feledte az eseményeket, a piaci körülmények tartós romlására hivatkozva a Magyar Nemzetnél a közelmúltban csaknem 30 embert kirúgását jelentette be Liszkay Gábor főszerkesztő.

· 1 trackback

Idézet a reggeli kávéhoz

2014.09.19. 08:00 | szempontpuska | 22 komment

Címkék: idézet

Skrabski.jpg