Mokhallad Rasem az antwerpeni Tonnelhuis színház társulatával szokott dolgozni, egy belga, aki Bagdadban született és tanult színészmesterséget.
Mostafa Benkerroum a másik belga. Ő Belgiumban született, a szülei marokkóiak.
A harmadik belgát Ehsan Hematnak hívják, ő Iránban tanult meg táncolni.
Ez a három kiváló európai művész egy olyan mozgásszínházat csinált Budapesten, amitől az embernek elakad a lélegzete. Háborús fotókba filmezték bele magukat, és közben a testük a vásznon és a színpadon összeolvadt a szörnyűségekkel. Látszik, hogy közük van a darabhoz, olyan értelemben van közük, amely "közösséget" nem kívánhatja senki művészektől. A Test Forradalma után a Várakozás következett, egy végtelenül letisztult munka, amelyben emberek beszélnek arról, hogy mit jelent számukra a várakozás, arcuk a szereplők által tartott rongydarabokra vetítve jelenik meg. Fehérek és barnák. Van ki a villamosra vár, van, aki a túlélésre.
Pár méterre tőlünk ült a nézőtéren az az ember, aki Magyarországra hozta ezt a csodálatos produkciót. Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház igazgatója. Ez most egy ilyen ország. Teljesen érthetetlen.
