Írok egy kicsit komolyabb posztot is...
Háttér 1. 1948. márciusában egy bizonyos Whittaker Chambers azzal vádolta meg Alger Hiss-t az amerikai külügyminisztérium vezető munkatársát, hogy a Szovjetunió javára kémkedett. A vád a hírhedt Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló képviselőházi bizottság előtt hangzott el. Alger Hiss tagadta a vádakat. Egy frissen megválasztott kaliforniai képviselő ellentmondást vélt felfedezni Hiss vallomásában, és mindent elkövetett, hogy Hiss-t bíróság elé állítsák. Ez meg is történt. Kémkedésért ugyan nem tudták elítélni, de azért igen, mert a bíróság szerint eskü alatt tett vallomásában hazudott arról, hogy információkat adott át Chambersnek. Hiss három és fél évet töltött börtönben. Az ifjú képviselő karrierje viszont szinte példátlanul ívelt felfelé, először szenátor, majd pár évvel később Eisenhower alelnöke, 1969. január huszadikán pedig az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett. Richard Nixont végül elérte Alger Hiss átka, szédületes karrierje egy félelmetes bukással ért véget.
Az amerikai liberálisok és konzervatívok közötti ideológiai háborús csataterek egyik legkülönösebbike a McCarthy-korszak és ezen belül az Alger Hiss-ügy.
1993 őszén megjelent egy cikk a New York Times-ban egy Sam Tanenhaus nevű újságíró tollából. Tanenhaus, aki Whittaker Chambers életrajzírója ( a hatszáznegyven oldalas kötet 1997 februárjában jelent meg, ennek a könyvnek az alapvető felvetése az, hogy Chambers igazat mondott, Hiss pedig hazudott) egy fiatal magyar történészről írt, aki megdönthetetlennek tűnő bizonyítékot talált Alger Hiss bűnösségével kapcsolatban.
A történész Schmidt Mária volt.
Háttér 2. 1949-ben a csehszlovák állambiztonsági szervek letartóztattak egy amerikai állampolgárt, Noel Field-et. Noel Field az amerikai külügy alkalmazottja volt és Chambers azt állította a vallomásában, hogy Hiss be akarta szervezni Field-et egy kommunista sejtbe, csak éppen kiderült, hogy Field már régen kommunista volt. Noel Field-et Magyarországra szállították, ahol egészen 1954-ig volt börtönben, ahol többször is megkínozták. Field személyét használták fel a kommunista országokban a párton belüli "ellenséges elemek" leleplezésére, bebörtönzésére és időnként kivégzésére.
Schmidt Mária egy olyan vallomását találta meg Noel Fieldnek, amelyben az Alger Hiss-t szovjet kémként azonosítja.
Schmidtnél jóval korábban Dubcek egyik munkatársa, a csehszlovák Slansky-ügyet feltáró Karel Kaplan is látta Field vallomását, erről a CIA már 1977-ben készített egy anyagot.
Schmidt Máriával egy időben a Soros Alapítvány egyik akkori vezetője, egy Ethan Klingsberg nevű jogász is átnézte a magyarországi Field-aktákat. Ő azt a következtetést vonta le, hogy Noel Field kétségbeesetten próbálta menteni sajátmaga és felesége Herta életét. Mint azt megjegyzi, ebben az időben volt egy kihallgatott személy, aki háromezerötszáz állítólagos kapcsolatát "tárta fel", és egy magyar költő adott ponton még egy William Shakespeare nevű írót is megnevezett összekötőjeként. Field és a kihallgatók érdeke egybeeshetett abban, hogy Field minél több ellenőrizhetetlen személyt nevezzen meg.
Klingsberg ezt írja: “What I saw turns out to provide a case study in why this new game of using uncritical readings of Communist secret-police files to make definitive historical pronouncements is misguided and does not serve the interests of truth.”
Ez lehetett Schmidt Mária és a Soros Alapítvány első nagy ütközése, egy olyan ügy kapcsán, amely megalapozta Schmidt karrierjét. Ezt nem árt tudni.
