Egy Rochelle Gutierrez nevű amerikai professzorral van tele éppen az angolszász média, főképp, de nem kizárólagosan, a jobboldali sajtó.
Prof. Gutierreznek megjelent egy tanulmánya egy "Building Support for Scholarly Practices in Mathematics Methods" című kötetben "Challenges in Mathematics Teacher Education from a (Mostly) Constructivist Perspective" címmel, és ezt szemlézte az alt-right mozgalomhoz kötődő Campus Reform. A szerző Toni Airaksinen szélsőbalos LGBT-aktivistából lett az alt-right média kedvence, elég "érdekes" dolgai is vannak, nagyon erősen nyomja a pedált, de a reakciókból ítélve az az érzésem, hogy maximum kiemelte kontextusából Gutierrez mondatait, de nem hamisította meg azokat.
Rochelle Gutierrez nem a gender studies-ból csinál politikai aktivizmust, hanem a matematikából. Egy tanulmányában leírja (ezt sikerült megtalálnom eredetiben), hogy nem nagyon támogatja (és amikor Prof. Gutierrez nem támogat valamit, azt általában erősen ellenzi) azt, hogy adatokat publikáljanak a fehér és fekete(illetve latino) diákok tanulmányi eredménye közötti különbségről. És úgy tűnik valóban sikerült leírnia azt, hogy "a matematika olyan módszerekkel ért el érdemtelen privilégiumokat a társadalomban, mint a Fehérség(Whiteness)" és hogy a "dolgokat nem lehet objektíven, csak is szubjektíven megítélni". Előadásaiból kitűnik, hogy a posztmodern halandzsát kiválóan építi be a saját matematika-oktatási vezérelvei közé.
Számos youtube videót találtam, amelyen Prof. Gutierrez ad elő, és valóban ijesztő (nem Rochelle Gutierrez, ő egyáltalán nem az, csak az, amit mond) . Ars poeticáját elég jól összefoglalja ez az előadásvázlata.
Megjelent a #IstandwithRochelle és rettenetesen súlyos baromságokkal tetézik Rochelle Gutierrez munkásságát.
Az illinois-i egyetem rektorhelyettese nagyon helyesen azt nyilatkozta, hogy a tanszabadsághoz tartozik az, hogy Rochelle Gutierrez professzor kontroverzális nézeteket képvisel. Gutierreznek azonban esze ágában sincs vitatkoznia azokkal, akik nem értenek vele egyet, nem válaszol az újságírói megkeresésekre és úgy lobogtatja a progresszió zászlaját, mint Krupszkaja a barikádon (tudom, hogy Krupszkaja sohasem volt a barikádon, valójában Gutierrez sem). Azt is gondolom, hogy a radikalizálódott politikai aktivizmus könnyen felzabálhat valóságos tudományos területeket, és ez a falatozás már el is kezdődött. IcanstandwithCEU, de ez nem jelenti azt, hogy amikor Hercsel Adél újságírót CEU-s professzorok és diákok próbálják szétszedni, akkor nem HA oldalára kell állnom. Egyáltalán nem vagyok hajlandó balos hülyeségekre bólogatni csak azért, mert a sok szilvaymegadja rázza rájuk az öklét. Ellenségem ellensége nem a barátom.
Sajnos erről beszélnünk kell. Nemcsak Schmidtmari és Lánczibandi debilségeiről, hanem erről is. Akkor is ha a barátaink barátai, vagy esetleg egyenesen a barátaink szájából jön a radikális progressziónak becézett manifeszt hülyeség. A józan észt minden körülmények között meg kell védenünk a támadóitól.
