Ma megnéztük a Szkénében a Fajok eredetét, Mucsi Zoltánnal, Scherer Péterrel és Thúróczy Szabolccsal (és Galambos "Galamb" Péter hangjával). Ma van Mucsi Zoltán hatvanadik születésnapja, elég sok színész volt a nézőtéren.
Utána beültünk valami helyre. A velünk szemben ülő úriember először muszlimozott és aztán kezdett csak el hangosan zsidózni. Teljesen természetesen muszlimozott és zsidózott, tudta, hogy Budapest kellős közepén ma teljesen rendben van a muszlimozás és a zsidózás. M. sokkal határozottabb tud lenni, mint jogi képviselőnk. Amikor felálltam és megtettem az első lépéseket a konfrontáció irányába, intőleg lefogta a kezem és elvitt egy másik helyre, ahol nem muszlimoztak és zsidóztak.
Ennek az estének a magyaroknál csak személyes tanulságai vannak. Ezt az országot most nem könnyű elviselni. És nem nagyon szeretnék Mucsi, Scherer, Thúróczy, meg a Katona vagy a Parti Nóra színészete nélkül sem élni. Azt hiszem már egy különösebb illúziók nélküli életet élek, nem hiszem, hogy itt lesznek változások, nem hiszem, hogy a magabiztosan zsidózó úriemberek leszoknak a magabiztos zsidózásról, de azt sem hiszem, hogy valaha sokkal messzebbre merészelnek menni a hangicsálásnál. Nem mondhatnám, hogy finoman, de körbevizelik a territóriumaikat, amelyek így összeadva egyre inkább közelítenek a kilencvenháromezer négyzetkilométerhez.
Amíg lesznek másik helyek, ahol megihatom a sörömet, addig ez az élet folytatható. És nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz akkor, ha már nem lesznek másik helyek.