“It hurts to admit it, but on this point Orban was right,” (Konrád György, New York Times)
Konrád György író. Nem nagyon hiszem, hogy sokkal tájékozottabb a migráns-ügyben az átlag magyar újságolvasónál, és azt sem hiszem, hogy lehetne annyira tájékozott, hogy a kijelentése bármiféle relevanciával bírhatna. Konrád egy idős zsidó ember, aki nagyon fél a muszlim bevándorlóktól. Ez van a mondatai mögött semmi más.
Konrád nem beszélt a félelmeiről, ugyanis valószínűleg ő is érzi, hogy félelmei hasonlítanak bizonyos más félelmekre, más vallású emberektől való félelmekre. És valóban hasonlítanak ezek a félelmek azokra a félelmekre, és persze bizonyos értelemben különböznek is tőlük. A liberális értelmiség megszokta, hogy Konrádra figyel, és mivel most nem azt mondta, amit hallani akart tőle, felkapta az ő metaforikus értelemben vett fejét.
A migráns-ügy egy végtelenül komplex kérdés, amely kérdés átgondolása Konrádnál lényegesen felkészültebb embereket igényel. A Konrádnál lényegesen felkészültebb emberektől sem várjuk el azt, hogy ugyanarra az álláspontra jussanak, egy többé-kevésbé koherens álláspontot várunk el tőlük. Orbánék érvelése olyan elemeket tartalmaz (t.i. fasisztoid jellegű uszítás és masszív halandzsázás), ami kizárja őket abból a körből, amelyekre odafigyelhetünk. Orbánék esetében a határok teljes lezárása (hiszen nem csak arról volt szó, hogy szögesdrótot húztak fel, hanem azt is, hogy szinte minden menekültkérelmet elutasítottak) az egyetlen output adat. Teljesen érdektelen, hogy miket hord össze az, aki Zárug Farkas Bendegúz Rezsőre és Bayer Orgoványbakénemenni Zsoltra bízza a kommunikációját.
Azonban,ha valaki maga is úgy gondolja, hogy az orbáni output a helyes reakció, akkor azon a véleményen lesz, mint Orbán. Konrád nem tűnik kiemelkedően okos embernek, és szinte kizárt, hogy argumentumok értelmezhető rendszerét tudná prezentálni a véleménye mellé, de... nem kötelessége, hogy argumentumai legyenek. Neki ez a megérzése, és a nagyon komplex ügyekben a megérzés is elfogadható egy civiltől. Konrád pedig civil. Akkor is civil, amikor lendületesen aláír valami mellett vagy ellen, amely aláírásával a liberális értelmiség szinte egy emberként ért egyet. Megérzésekkel nagyon nehéz vitatkozni. Ezzel legalábbis nagyon nehéz. Konrád meg van ijedve, és az ijedtségekkel aztán tényleg reménytelen vitatkozni.
Vannak ijesztő konfliktushelyzetek a migráns-ügy miatt? Vannak.
Vannak racionálisnak tűnő félelmek a migráns-ügy miatt? Vannak.
Könnyen kezelhető a migráns-ügy? Nem.
Elképzelhető, hogy súlyosabb következményei lesznek a migráns-ügynek? Igen, elképzelhető.
Konrád azt gondolja, hogy mindenkinek jobb lenne ha teljesen lezárták volna Európa határait. OK, talán nem mindenkinek, de "nekünk" igen, és a "nekünk" nem biztos, hogy valami bayerkompatibilis dolgot jelöl. Ennyi történt. Milyen következtetéseket kell ebből levonnunk. Semmit. Nyugodtan elolvashatjuk Konrád írásait, nyugodtan odafigyelhetünk arra, amit mond, kiátkozni nagy butaság lenne, nagyon nagy butaság. Jó lenne, ha olyan emberek is megnyilvánulnának az ügyben, akik felkészültek a megnyilvánulásra (itt van például egy Merkellel polemizáló felkészült ember véleménye, de ebben a posztban is egy olyan felkészült ember véleményéről volt szó, aki vélhetően nem ért egyet a kancellár politikájával, és a poszt alapján mintha én sem értenék maradéktalanul egyet Merkel politikájával, bár ki tudja, én nyilván nem vagyok felkészülve arra, hogy komoly véleményem legyen a migráns-ügyről).
Törekedni kell a megismerésre, az elmélyülésre, a pontos dedukcióra, ha az ember egy fontos kérdésben állást akar foglalni, de nem kötelező állást foglalni minden kérdésben, és a megérzésre való hagyatkozás is elfogadható lehet bizonyos kérdésekben. Ami nem igazán fogadható el az az, ha a megérzésre való hagyatkozást elmélyült és kiérlelt véleményként tüntetik fel.
