Stumpf András, ez az újságírónak sem látszó tárgy, a Primissima-díj egyik jelöltje, mely tény fogalmi szinten is megszünteti a magyar újságírást, úgyhogy Jászberényi Sándort, aki fél óra alatt összerittyentett rezsimnyalatok helyett elment Kobaniba, inkább csak Jászberényi Sándornak fogom nevezni. Jászberényi Sándor elmegy oda, ahol nem jó lenni, ír arról, amiről senki nem tud semmit, nem azt mondja el, amit hallani kell, aminek a hallására kondicionálva van a Magyar Fül, hanem azt, amit lát. Vannak magyar emberek, akik tisztességesen teszik a dolgukat, mindig is voltak, általában azért tették, mert az ellenkezőjét nem tudták elviselni.
A határkerítésekkel és gyodákkal nem az a baj, hogy határkerítések és gyodák, ugyanis vannak helyzetek, amelyeket leginkább határkerítésekkel és gyodákkal lehet kezelni. A világ ronda is tud lenni, és a rondaságot is kezelni kell, és a rondaság kezelése általában önmagában is ronda szokott lenni. A határkerítésben és a gyodákban nem a vas az elviselhetetlen, az éles pengék, a tény, hogy gyerekek elől zárják el az utat, a rondában sohasem a ronda az elviselhetetlen. A határkerítésben és a gyodákban a Primissima az elviselhetetlen, a Magyar Primissima, ami nélkül Magyarországon nem lehet határkerítéseket és gyodákkat építeni. Nálunk az ilyen határkerítéseket és gyodákat nem lehet csak úgy kirakni, be kell hozzá indítani a Mechanizmust.
A Magyar Primissima alapelve, hogy minden szakmában megtalálható egy réteg, amely réteg a tehetségtelenséget, a teljes képzetlenséget valahogy ötvözni tudja az aljassággal, a gátlástalansággal és a kapzsisággal. Orbán elég jól ismeri ezt az országot, meg is veti rendesen, a lábát is undorral törli bele, miközben könnyes szemekkel esküszik fel rá, általában porba-sárba szokta maga elé rendelni a Magyar Primissimát Kötcsére, Felcsútra, Titkárságra, ahol éppen uzsonnáját fogyasztja, és nagyon pontosan megérteti velük, mit szeretne tőlük hallani. A Magyar Primissima nem ideologizál. Ha lenne rá képessége, akkor abált szalonnából és szotyolahéjból rakná ki a mondandóját, a Magyar Primissima az ellenőrzőfüzet, amibe Orbán beír, ha nem ülünk egyenesen a padban. Fegyelmező erő, náspáng, kukoric a sarokban, krétatábla százszor leírva, mindig ugyanazt. Valakinek mindig igaza van. És az nem te vagy.
Teljesen természetes, hogy a hatalmár terrorbába lesz az 56-os ünnepségek udvari bohóca, annak ellenére, hogy sok minden más mellett 56-hoz sem ért, teljesen természetes, hogy a Lánczi-klán kap megbízást a Migránszaklató Intézet felállítására, teljesen természetes, hogy a CÖF minősíthetetlen hülyéivel mondatja ki a Gazda azt, amit a saját gyerekei előtt is szégyellne kimondani. Katonás rendben kell idiótának lenni, ez a Magyar Primissima lényege. Nem lehetsz simán buta, kedvesen tökfejű, nem beszélhetsz csak úgy bele a levegőbe, nem lehetsz hobbygazember, komolyan kell venni a feladatot. Hapták.
A határkerítések és a gyodák majd elrozsdállanak, a menekültek ráunnak Magyarországra, elfelejtik a feléjük áradó gyűlöletet, lesz szegényeknek más bajuk, a Magyar Primissima rajtunk marad. Majd történik valami más, amire elő lehet húzni ugyanazokat a mondatokat, pár jelzőt kell csak kijavítani, a rezsi is csak egy migráns, a fekete ruhás nővér is csak egy iszlámi radikál.
Minden ugyanaz, csak elég közelről kell nézni.
