Orbán Viktor szerint egyetlen kérdést sem lehet tabuként kezelni. Tényleg? Megmutatom milyen, amikor nem kezeljük a kérdéseket tabuként.
1. tabu: A magyar egy tehetséges nép, különleges észjárással.
Benedetto Croce-val szólva: lófaszt tehetséges nép, lófaszt van neki különleges észjárása. A magyarok úgy nagy általánosságban elég szomorú dolgokra vannak szocializálva, sajnos nem túl versenyképesek, és természetesen nincs nekik semmiféle észjárásuk. Amennyiben ez a felcsúti dolmányos vízityúk esetleg újra a számítógép feltalálására próbál utalni, akkor szeretném megjegyezni, hogy a számítógépet nem találták fel, aki a működési elvét leírta az egy brit meleg volt, ja, Orbánkám, hogy te is értsd, egy homoszexuális ember, akire meg te gondolsz, az egy ún. zsidó volt, és ez rögtön elvisz minket a második tabuhoz.
2. tabu: A magyarok nem felelősek a második világháború szörnyűségeiért.
Jean Baudrillard Simulacres et Simulations című művének alapgondolatát kölcsönözve: lófaszt nem volt felelős. Próbálna valaki olyasmit mondani, hogy a németek nem felelősek a második világháború szörnyűségeiért. Magyarország népe az utolsó pillanatig támogatta a zsidótörvényeket meghozó rezsimet, és úgy szállták meg őket német szövetségeseik, mintha fitneszklubba jöttek volna. És akkor ez át is vezet minket a harmadik tabuhoz.
3. tabu: A magyar egy szabadságharcos nép.
Ahogy Francois Furet írja a L'atelier de l'histoire-ban, lófaszt szabadságharcos a magyar nép. Igen, 56-ban néhány ezer ember fegyvert fogott a szovjetek ellen, ezek között nagyon sokan, extra tabu következik, elég érdekes emberek, de ez az egész kettő hétig tartott, és amikor a szovjetek úgy gondolták, hogy ebből elég volt, akkor azonnal elég is lett. 1957. május elsején, ahogy a Népakarat című kommer cukilap írta:" az őszi rémálom után felvirradt a gyógyulás napfényes reggele". Kádár János úgy hatolt be ennek a népnek a .... lelkületébe, hogy megosztott melegpornó Oscart kaphattak volna érte. Ami persze egy igen személyes Orbán-tabuhoz vezet.
4.tabu: Az Orbán-család nem volt akkora kommunista Kádár Jani bácsi idején, mint Jumzsagijn Cedenbal lovasszobra.
Jürgen Habermas-t idézem: lófaszt nem volt akkora kommunista, mint Jumzsagijn Cedenbal lovasszobra. Orbán szegényparaszti családból származik, akiket Rákosiék vakartak ki a melegbarnából, azt is a kommunistáknak köszönhették, hogy approximatíve megtanultak késsel-villával enni, apuka még a rendszerváltás idején is szétverte volna a Lenin-szobrot a kisfia fején. Ami persze elvezet az ötödik tabuhoz.
5.tabu: Az orbáni értelmiség krémje valamivel azért még mindig tehetségesebb, mint a komcsik voltak.
Manuel Castells-t parafrazeálva: lófaszt tehetségesebbek, ne röhögtessük ki magukat. Orbán kommunista jellemű, ám de enyhén retardált senkiháziakkal veszi körül magát. Altabusértésként jegyezzük már meg, hogy pontosan ugyanolyan szervilis szarháziak adják meg az Orbán-Lévai rezsim finom kis aromáját, mint Lakatos Ernő és Komócsin Zoltán idején. Jogi képviselőnk kérésére, minden különösebb kommentár nélkül, mintegy random módon, hadd írjam már ide Lánczi András, Schmidt Mária és Maróth Miklós nevét, mert teljesen véletlenül hirtelen ez a három név jutott eszembe, és esküszöm, ha Messi, Ronaldo vagy Neymar neve jutott volna eszembe, az övéket írtam volna le. És ez szinte közvetlenül vezet a hatodik tabuhoz.
6.tabu: A magyar labdarúgás bármivel is többet jelent, mint ennek a pöfeteg kis putyinpincsinek a költséges bolondériáját.
Edson Arantes do Nascimento igényes megfogalmazásában: lófaszt jelent többet, és egyetlen további sort nem vagyok hajlandó erre pazarolni.
7.tabu: Európa felnéz ránk. Élcsapat vagyunk.
Wilhelm de Huttinga doktori disszertációjának címét kölcsönözve: Lófaszt és megint lófaszt. Az ország sehol sem lenne az Unió nélkül, a külföldi tulajdonú vállalatok nélkül, és egyébként is, egy szerencsétlen szegény ország, ahol egy egyetemi professzor fizetése alacsonyabb, mint a brit munkanélküli segély. És ez kikövezi az utat az utolsó tabuhoz.
8.tabu: A magyarság a népek Krisztusa, Trianon, vazze, Trianon, mi jók voltunk, de ők rosszak.
Ernst Nolte írja valahol: lófaszt. Magyarországnak valóban van egy luzeriánus kontextusa, ugyanakkor, amikor lehetősége volt, mindig pokollá tette azok életét, akikkel szemben a Jani akart lenni a Kárpát-Duna-Nagyhazában. Balog Zoltán lelkész úrra is nézek, amikor végtelen szelídséggel jegyzem meg, ismételt lófasz azok seggébe, akik egységes magyar teret akarnak építeni bárhová, ami szignifikánsan nem Taktaharkány.
Na, édes miniszterelnök uram, ha le tetszett tenni azt az uszkve másfél-két kiló abált szalonnát, amit majszolni méltóztatott, és ha az utolsó szem drága magyar rozs is ki volt kedves hullani az Ön csücsöri szájából, ilyen az, amikor nem kerülünk egyetlen kérdést sem tabuként. Valójában ennél durvább is tud az lenni, én most politikailag megdöbbentően korrekt voltam.
