Úgy tűnik, nem mindenki szereti Török Gábor elemzését Orbán Viktorról.
Bevallom, elsőre az jutott eszembe, hogy ehhez az elemzéstudományhoz, mintha kicsit kisebb felkészültség is elegendő lenne, mint amennyi a molekuláris biológiához szükséges, de lehet, hogy tévedek. Felületes szemlélő azt gondolná, hogy egy ilyen szöveget gyakorlatilag bárki le tud írni, aki eltalálja a tabulatúrát harminc centiről.
TG Schmidt Máriát idézi (rosszul), aki azt írta a Népszabadságban, hogy "Jones gazda nem jön vissza". Amit Török kolléga nem említ meg, az az, hogy mi történt utána Schmidt Máriával. Először megjelent ez az írás. Schmidt Máriát azzal vádolta meg az azóta sem azonosított szerző, hogy a nagytőkével (Bajnai, Spéder) szövetkezik Orbán ellen. Majd (ezt nem linkelem, de nem nagyon nehéz megtalálni) valakik kiadták Schmidt Mária privát telefonbeszélgetéseinek jegyzékét, amiből elég sok mindent megtudhatott róla az, akit az ilyen dolgok érdekelnek.
2002-ben ott voltam a Testnevelési Főiskola előtt. Nem jutottam be az épületbe, megközelíteni is reménytelen volt. Egy leállított villamosban ültem egy ideig, és láttam, hogyan változik meg az addig teljes letargiában leledző emberek arca, láttam, ahogy Orbán Viktor felébreszt valamit a hallgatóságában, ami miatt én azokkal az emberekkel később már semmiféle közösséget nem tudtam vállalni. Azt hiszem akkor dőlt el, hogy nekem abban az országban nem lesz maradásom.
TG csodálattal beszél Orbán képességeiről, amivel sokakban visszatetszést keltett. Én hajlamos vagyok elfogadni azt, hogy Orbán felépített valamit, amit nem könnyű felépíteni, és azt is elfogadom, hogy Orbán bárki másnál jobban kommunikál a magyarokkal. TG hangsúlyozza a "demokratikus körülményeket" és visszautasítja azt, hogy Orbán kormányzása diktatórikus lenne. Magyarországon nyilván nincs totális diktatúra, de az, hogy az elmúlt negyedszázadban a magyar demokrácia minősége még sohasem volt olyan rossz, mint ma, talán Török elemző sem fogja tagadni.
Jones gazda visszajött. És nem egyedül. A félőrült Kerényivel, a nyíltan fasiszta Bayerral, a debilis Matolcsyval jött vissza, saját képére formálta az országa alkotmányos rendjét, szabályos ideológiai sorvezetőt rakatott az Alaptörvénybe, gyakorlatilag egy hideg polgárháborúba taszította az országot. Igen, bizonyos problémákat csak és kizárólag Orbán tudott kezelni Magyarországon. Nem jól, de valahogy. Igen, nincs ellenzéke, csak egy rakás orbitális lúzer bohóckodik a másik oldalon. Igen, Orbán ért valamit, amit a többiek láthatóan nem tudnak, de talán csak nem akarnak megérteni. Csak abban nem vagyok biztos, hogy amit Orbán megértett és tudomásul vett, azt meg szabad érteni és tudomásul szabad venni.
TG minden különösebb érzelem nélkül ír arról, hogy Orbán "megöli" az ellenfeleit, ha az lehetséges. Azt nem fogja fel, hogy pontosan ez vezet oda, hogy valakik egyszer majd elfeledkezhetnek az idézőjelekről. Orbán nem csak épített, hanem rombolt is, főleg rombolt. A nemzeti együttműködés rendszere valójában a nemzeti közösség szétverését jelenti. Itt nemcsak arról van szó, hogy százezrek, köztük olyan emberek, akik Török Gábornál talán kicsit versenyképesebbnek számítanak a Lajtán túl, hagyják el az országot, hanem arról is, hogy a maradók nem elhanyagolható része már nem érzi, hogy ehhez az országhoz tartozik.
Orbán olyan országot épített magának, amiről nem volt szó 1989-ben. Nem volt szó arról, hogy egyetlen embernek ekkora hatalma lehet, hogy a közmédiától az ügyészségig mindenki egyetlen vezető szavát lesse. Nem volt szó arról, hogy egy nem is olyan rettenetesen felvilágosult abszolút monarchát választunk magunk fölé. Igen, ezt Orbán érte el, Orbán kényszerítette ki, és Orbán tudja fenntartani. Ebben Török Gábornak teljesen igaza van. Csak egy dolgot kellett volna hozzátennie: hogy ez tűrhetetlen.
