Írtam még a múlt évezredben (1997. szept. 8.) ilyen címmel egy cikket a Népszabadságba. Arról szólt, hogy eladó a magyar gyár, eladó a magyar bank. Eladó a magyar frekvencia és eladó a magyar fogorvosi ellátás. Eladó a külföldieknek minden, de egyesek azt akarják, hogy pont a magyar termőföld ne legyen eladó. Kinek érdeke a piac korlátozása? A spekulánsoké — és persze kijáróiké.
Ennyi maradt meg belőle:
"Ha egy piacról a lehetséges vásárlók jó részét kitiltjuk, azok járnak jól, akikre a tiltás nem vonatkozik — jelen esetben csupa belföldi magánszemély. Természetesen vesztesnek is kell lennie. Az persze nem a vásárolni kívánó külföldi lesz. Ő vagy befekteti a pénzét máshol, vagy — ha mindenképp magyar földet akar venni — köt néhány újabb zsebszerződést. De szép is az, amikor népszavazással ösztönözzük a törvényszegő magatartást!
Jól járnak tehát a strómanok és jól járnak azok a nem hivatalos erőszakszervezetek, amelyek felvállalják a strómanok féken tartását... A legjobban azonban azok a derék honfitársaink járnak, akik ténylegesen földet akarnak vásárolni. Ennek az ára a töredéke annak, amit a Lajtától nyugatra fizetnek. Olcsó, mert több az eladó, mint a vevő. A kárpótlás tömérdek kisbirtokot juttatott olyanok kezébe, akik azt nem tudják és nem is akarják megművelni. Többségük idős ember: el kell hát adniuk, hogy a befolyó aprópénzből megélhessenek. Ha új résztvevőket engedünk a piacra, nő a kereslet, vele pedig a föld ára. Ha nem, ez várat magára addig, amíg be nem fogadnak minket az Európai Unióba. Akkor ugyanis ledőlnek a korlátok, és a magyar földet az EU bármely polgára szabadon megveheti."
Amint ezt jól láthatjuk, naív voltam, optimista. Beléptünk az Unióba, de a földspekulánsokat továbbra is védjük, akár a törvény erejével is. Akár az EU ellenében is. Orbán Viktor Gödöllőn, a Magosz tisztújító küldöttgyűlésén jelentette ki: "ragaszkodni fog ahhoz, hogy Magyarországnak csak olyan földtörvénye legyen, amely lehetővé teszi a termőföld nemzeti hatáskörben tartását és a spekulánsok kiszűrését". Fenti okfejtés alapján ez értelemszerűen azt jelenti, hogy földet csak az így kiszűrt spekulánsok vehetnek, és ezt a privilégiumukat a "nemzeti hatáskört" elbitorló kormány minden erejével és jogi eszközével fenntartja. Ezt régóta tudjuk, ebben nincs semmi új. Orbán politikailag és személyesen is erősen kötődött és kötődik "bizonyos" nagybirtokosokhoz — talán elég ehelyütt a "12 állami gazdaság" "privatizálására" utalnom...
Ami nekem új a történetben (akik ezzel foglalkoznak, bizonyára régen dühöngenek már miatta, de nekem új), az annak rögzítése, hogy csak a földterület 20 %-a lehet nagybirtok — mindez kiegészítve azzal, hogy az agrártámogatások meghatározó részét a kis- és közepes gazdaságok irányába "terelik", vagyis a 150 ezer euró fölötti összegeket nem fogják kifizetni.
Ad 1. A területi alapú szabályozás baromság. Az optimális birtokméret attól függ, hogy mit termelnek rajta — gyümölcsből vagy pl. kapásokból jóval kisebb, mint gabonából, és akkor az iparszerű kukoricatermelő rendszerekről még nem is beszéltünk.
Ad2. A kis- és középbirtokok önmagukban totálisan alkalmatlanok az integrált termelő vertikumok fenntartására. A Kádár-korszakban (és itt emlékezzünk tisztelettel Fehér Lajosra) a magyar mezőgazdaság attól volt sikeres, hogy sikerült integrálni a nagygép- és tőkeigényes nagybirtokot (tsz, állami gazdaság) és az élőmunkaigényes kisbirtokot (háztáji). Ez időben két olyan ország volt Európában, amelynek költségvetésében a mezőgazdaság nettó befizető volt: Hollandia és Magyarország. Ma a magyar mezőgazdaság támogatásokból él, és ha ezeken a simlicskázókon múlik, ez így is marad.
