Időnként különféle okok miatt kiugrunk mexokott kereteink közül, és hangsúlyozottan nem jobboldali (bár azért továbbra is borzalmas) verseknek is helyet adunk. Éppen ezért ezt a megoldást helytelen lenne formabontónak nevezni, "tartalombontó" szavunk viszont nincs. Nos, vegyük úgy, mintha lenne: eheti tartalombontásunk oka az aktualitás, azaz a foci vébé — szóval, következzen az Amatőr Művészek Fórumáról Gospel költeménye:
Vers: Foci az "élet"
Alázatos küzdelem borzolja meg a gyepet
gömbölyded labda rajta vígan hempereg
mezítlábas lövések dördülnek a lécre
"csűddel lődd"- harsog a mérce
számos hasonulás lézeng a létben,
mely a meccset eldönti végleg
s némely pillanat egybe olvad ezzel,
hisz cél nélkül labdát vesztel
és lekontráz az élet szilajul
a védelem lomhaságán a háló megfakul
barátom passzolj bátran! élessz helyzetet,
hisz egyedül kevés ami csapatban meglehet
ám a hév ne toljon lesre,
mert megakad a támadás rendje,
és a sors mégegy szabadot rúghat
ezért tán a sorfalból bőszen kirúgnak
heves idegek ha felszabadulni vágynak
ne okozz gabalyodást a lábnak,
hisz az ítélet rajtad kifoghat
mert lebeg előtted a piros lap
hát távozz! s szemléld hibád
társaid verejtéke harcol tovább
ha vesztetek is, gondolkozz!
hisz újabb rangadó vár,
min pályára léptek te és az élet,
mint két jó csatár.
Amúgy kontrasztként pedig álljon itt egy kis "valódi" irodalom is — szóval valami olyasmi, ami az önfeledt lelkesülésen túl van. A londoni 6:3-ra imígyen reflektált Csanádi Imre:
Vélnek a hamvadozó égaljon fölmeredőben
roppant Lábat, arany fény koszorúzza körül.
Ez Magyarország hát... — bólintanak áhítatukban.
Hé, fejet is hordunk! — (Nem hiszik el, ne pofázz.)"
