Zuschlag János, azaz Johann Hermann Zuschlag 1757-ben született a rajnavidéki Kirchbergben. Nagyapjának, Johann Heinrichnek Emmelingen közelében volt pár rauffen földje meg egy kis sörfőzdéje. Első feleségének halála után két évvel újranősült, Agnethát, a Spliethoff-lányt vette el.
A Spliethoffok luxemburgi vándorkomédiások voltak. Miksa bajor választófejedelemnek, Luxemburg őrgrófjának csapatait szórakoztatták, falusi vásárokon adtak elő szomorújátékokat, még az Oberammergaui passióban is felléptek, Agnetha nagybátyja játszotta Ahasvérus királyt.
A családnak két malma volt: az egyik Kirchbergben, a másik Emmelingenben. Barmuk is vagy két tucat, hét rauffen zsíros bajor szántó, három rauffen rozsföld, tizennégy rauffen rét és erdő fajdkakassal, fácánnal, őzzel.
Azt mondták a városban: a Zuschlagok a pénzt szerették, a Spliethoffok a mókát. Agnetha unokaöccse, Gerhard könyveket is írt, szerelmes és kalandos történeteket, amelyeket a mainzi Klopke mester nyomtatott ki és két kreuzerért adták a vásárban. A kis Zuschlag János már hétéves korában Gerhard Spliethoff és a nagy mesélő Jacob Meissner könyveit olvasta, legszívesebben a Hopf kapitány kalandjait.
Kint ült a lugasban és a Hopf kapitányt olvasta. A Hopf kapitány a szerecsenek földjént, a Hopf kapitány és a Japán Hercegnőt, meg a Hopf kapitány és a Múmia rejtélyét.
Zuschlag Jánoska egyetlen álma az volt, hogyha felnő, akkor ő is Hopf kapitány legyen. Nem csak kapitány, nem csak kalandor, hanem maga Hopf kapitány. Naplót írt a kalandjairól, amelyekben ő győzte le a négus királyt, ő csábította el Yokamura hercegnőt és ő találta meg a nagy fáraó gyémántját.
Aztán egy nap az őszi nagy vásár idején Klopke mester polcocskáján már nem volt ott Hopf kapitány története. Jacob Meissner azon a nyáron visszaadta a lelkét teremtőjének. Jánoska csak szorongatta a két kreuzert, amit anyjától kapott, de nem tehetett semmit. Hopf kapitány eltűnt.
Jánosnak a csak a régi történetek maradtak. Úgy olvasta őket újra és újra, mint Agnetha nagymama a bibliai történeteket. Tizenhárom évesen már az apjának segített a malomban, az állatokat etette, de amikor volt egy kis ideje, mindig a könyveket bújta.
Egy idő után már nem is volt szüksége a könyvekre, mert tudott minden szót, minden mondatot, még a kis foltokra is emlékezett a margókon, az elcsúszott betűkre, az apró nyomdahibákra, amelyek új értelmet kaptak, titkokat fedtek fel. Johann Zuschlagnak két élete volt. A kinti élet a földön, a malomban, és a benti élet a szerecsenek, a japánok és az amerikai vademberek földjén, a kinti Jánoska és a benti Jánoska.
Tizennyolc éves korában egy holland hajóval elutazott Amerikába, és soha többet nem hallott róla senki.
John Quincy Adams elnök mondta el von Gieffen követnek, hogy volt egy német fiú Washington György mellett, amikor az átkelt a Potomac folyón. Tizennyolc évesen már megjárta Japánt és Afrikát. Aztán Lewis-szal és Clarkkal eljutott az indiánok földjére, akiket megtanított olvasni, és akik végül megválasztották törzsfőnöknek. Legalábbis ezt mesélték Johannes Hopf kapitányról.
