Szilveszteri különkiadásunk egyfajta főhajtás a borzalmas versek két alapkategóriájának bajnokai előtt. Remélem, egyetértetek velem abban, hogy az ideg-elme vonal művészei közül sokirányú tehetségével szinte kimagaslik Gavallér János. Éppen ezért alábbi művéből nem a "kombájna" kifejezést ajánlom Nb. Figyelmetekbe külön szeretettel, hanem a virító vészharangot, a kéjvisongó utat, a porba tolt lángot és a többi, hasonképp végiggondolatlan, ám tagadhatatlanul erőteljes és költői képet. Borzongjatok!
Lélekhalál (2009.11.22.)
Minden hang egy-egy vészharang,
kékre vert, átvert, jaj szuszog,
utcán, éterben, barlangban.
Hipnotikus káosz unszol,
gyorsuló apokalipszis,
árnyék, béna bús akarat,
Babiloni Szajha, szkepszis,
- jósok kombájna vért arat-,
behálózott titkos kódok
piruettje szédít, szédít,
gyilkos-göröngyös szennyúton.
Születéstől sírig virít
halált harangozók kongó
vészharangja.
Meglopta, kéjvisongásba
csalta az emberlét útját,
parazita, léha ága
a fajnak, mézes-mázos ág,
harsogó kór, lélekhalál.
Érzéstelen durva hajsza,
kielégíthetetlen vágy,
hernyó-araszolva tolta,
pirinytudás-ősboldogság
végtelen lépcsőjén porba,
a teremtő szeretetút
magával ragadó lángját.
Elégtünk, elsorvadtunk,
Sátán fújta légvárakban,
s csak üvöltünk, csak üvöltünk,
mint a fába szorult féreg:
Hol a Szentlélek tengere?
Szennymocsár az embereszme,
kasztba születő hit, vak dogma,
testvérre vadászó elme
szülte sivár kősivatag,
mert győztes-gyilkos igazság
szellemszele a gondolat,
hogy az erősebbnek mindent szabad.
Strómanpapok helytartónak
szegődtek, lélekjuhásznak,
kolompos csősznek, szolgálni
csörgő ezüst, haláljogát.
Test és lélek közé éket,
vért, vért, bánatot, véget, bűnt,
ültettek szleng-szellem szelek…
azóta félünk, remegünk.
A debilitás-dementia kategóriában oly sok a díjra méltó versenyző, hogy egyértelmű győztes nincs és nem is lehet: a tetszés-nem tetszés itt már nem annyira érdem, mint inkább ízlés dolga. Mivel azonban a csoport legjobbjai közül többen (így Nedudgi néni és Katona László) már szerepeltek év végi összesítőnkben, álljon itt egy aktuális Mosonyi Gyuri bácsitól, akitől illetlenül régóta nem idéztem már semmit:
Labirintus nélkül... Az "átkos utódok" Visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Az újak se jobbak, de A régiek visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Mit lehet, mit kell Most tenni?! Ennek most így Kell lenni. Mert A régiek visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Nem végleges. Ez Átmenet csupán, sok Mindent tesznek Átkozott bután, de A régiek visszajönnének. Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Nem követhetünk álmokat, Ez talán most - áldozat. Amíg most is megköveznek, El nem követettet elkövetnek. Hatalmasságok is bomolnak, El nem követettet megtorolnak, de A régiek visszajönnének... Szavaznál rájuk?! Én nem. Én nem. Én nem. Talán keresni kell majd Másokat, kik nem Hordanak magukon - átkokat... Kit választasz, csak Téged képviseljen, Célját Érted harcolva érje el. Nem átláthatatlan Szövevényt akar. Szóból és jogból Nem csavar új csavart! Szavaznál rájuk?! E- vers - most így izen: Rájuk szavaznék! Én igen! Igen! Igen!
Borzalmas versekben gazdag, rossz évet kívánok mindnyájatoknak!
(De meglátjátok: már megint hiába kívánom, már megint közepes évünk lesz...
