1950 karácsonyán a londoni Westminster székesegyházból elloptak egy másfél mázsás követ. A kő a brit koronázási trón alatt volt elhelyezve, a trón a kő kiemelése közben meg is sérült. Ráadásul maga a kő is kettétört, amikor az ügyetlen tolvajok véletlenül leejtették. A követ, amelyet a Végzet Kövének neveznek, még a fakó lován léptető I. Edvárd király rabolta el Skóciából. A hagyomány szerint a skót és az angol királyokat ezen kő felett koronázták meg.
Angliának 1688-ig a skót katolikus Stuart Jakab, ezen a néven a hetedik skót és második angol király volt az uralkodója. A Dicsőséges Forradalomban Jakab királyt elkergették, és az ország élére egy társuralkodó házaspár került: III. Vilmos király és II. Mária királynő. Mária királynő atyja maga Stuart Jakab volt. Az ő atyja a forradalomban kivégzett I. Károly, akinek nagymamája is Stuart Mária volt, akit ugye a saját unokatestvére, I. Erzsébet végeztetett ki. Akkor most kié volt a kő, Skóciáé vagy Angliáé?
A követ négy glasgow-i diák lopta el. Bár azonosították őket, és a Végzet Kövét is megtalálták, soha nem emeltek vádat ellenük. A tolvajok egyike, Ian Hamilton később az aberdeeni egyetem rektora lett (ez a harmadik legmagasabb méltóság egy skót egyetemen a formális jogokat gyakorló kancellár és a valóságos rektorként funkcionáló alkancellár mögött).
A Végzet Köve 1996-ban került vissza Skóciába, azzal, hogy a skótok majd kölcsönadják, ha esetleg újra szükség lesz rá. Skóciában jövőre népszavazás dönt az ország függetlenségéről. A függetlenségpártiak nyugtatgatják a lakosságot, hogy továbbra is Erzsébet marad Skócia királynője, és továbbra is nézhetik az X-faktort.
Úgy tűnik, a többség továbbra is Nagy-Britanniát választja, mindazonáltal, a függetlenséget támogató Skót Nemzeti Párt adja Skócia kormányát, és vezetőjük, Alex Salmond a skót miniszterelnök.
Tegnap ott álltam szemben a kővel és a koronával az edinburgh-i várban. Azon gondolkoztam, hogy van-e a skótoknak elegendő L.Simonjuk, Gaudijuk, Schifferjük és Hillerjük, akik elmagyarázhatnák nekem, hogyan kell gondolkoznom a skótok kövéről, a skótok koronájáról. A Stuartok Máriáiról, a skót nemzeti történelemről, a gyönyörű skót nyelvről, amiről a skótok többsége is azt gondolja, hogy nem is külön nyelv, csak nyelvjárás, vagy a másik gyönyörű skót nyelvről, amelyet viszont szinte senki sem beszél.
Van-e elegendő L.Simonja Skóciának? Van-e elég Vidnyánszkyja, Bayer Zsoltja, Kerényi Imréje, tud-e ez a Skócia elég nemzeti lenni? Felszentelik-e a skót Nemzeti Színházat, vagy elég az, hogy nem lógnak róla nippek, és nem a miniszterelnök fürdőszobájának építője tervezte?
Milyen ország az, ahol a hős nem öl meg senkit, csak elcsórja a Szent Követ, amit azért visszaad a végén? Van-e Skót Nemzet nevű újság, amely megvádolja a skót ellenzéket azzal, hogy az felhasználja az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálatát, és ha van, rajta röhög-e az összes skót, és költenek-e eleget kuminokra, hogy megvédjék Skócia hírnevét, vagy elég hozzá Balvenie és Lagavulin?
Ezeknek a skótoknak még a koronájuk sem szent. Csak úgy van. Ez a kő sem szent, elég sok skót úgy gondolja, hogy nem is ezt rabolta el I. Edvárd, hanem egy másikat. Mennyivel különbek vagyunk mi, a szentjeinkkel, koronáinkkal, szent köveinkkel, szent szívcsakráinkkal, szent művészeti akadémiáinkkal, szent ráheleinkkel, szent futballokosságunkkal, szent mártíromságunkkal, szent szentségeinkkel! Mennyivel jobb nekünk, mint szegény skótoknak! Mennyivel jobban teljesítünk, mennyivel nagyobb és mélyebb szent bilibe lóg a mi szent kezünk!
