Katona Lászlóval szemben Nedudgi néni egyértelműen az ősz, az elmúlás költője. Mégsem tudom megállni, hogy ha már május 1. előtt Laci bácsit idéztem Nektek, akkor most ne Nedudgi nénivel tekintsünk vissza az ünnepre. Szerencsére az elmúlás kontrasztjául valósággal kínálkozik a születés, kiváltképpen a növényvilág éledése, újjászületése, és így a mi nagyasszonyunknak is megvan erről a maga mondanivalója.
Különösen ajánlom Nb. Figyelmetekbe az első költemény nyitó sorát, aminek bonyolult szimbolikáját bizony, többszöri olvasásra se sikerült maradéktalanul kihüvelyeznem.
Virág
Utazás közben száguldok
előttem csüngenek sos, sok virágok
össze-vissza egymáson.
Rengeteg gyönyörűség e tájon
Varázsos álom
a rövid életük ezen a világon.
Égig érő fa
Magas tölgyfa néz fel az égbe
Levelei forognak a légben,
mint por a forgószél örvényében
Bátran áll a szeszélyes,
tomboló vihar elébe
Lám az idő fosztogatja őt
hajt új lombot, leveleket
az élet földjében
Ő nem ismeri az édenkertet.
Babér
Valamikor babér csörgött
a nemzetem homlokán.
Lehet, hogy a híre
Csak mese lenne talán?
A hajamon a pára
rég fényt jelez,
nem tudom, hogy hajnal hasad,
vagy a népre este lesz.
Végezetül álljon itt Nedudgi néninek egy olyan verse, amely nem kapcsolódik ugyan közvetlenül a tavasz és az éledés témaköréhez, de figyelmeztetőül szolgálhat számotokra, ha netán túl hirtelenjében és túl sommásan kívánnátok véleményt alkotni költő fejedelemasszonyunkról:
Bölcs kritika
Másról mondott kritika az önmagadból
jövő hibák, mely vészszerűen kiált
Te sem vagy jobb, neked is van hibád
s így álarc mögé rejti magát
S másba keresi saját hibáját!
