A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Labdarúgó EB-k története

III. rész: Fortuna és Itália-1968

2012.03.27. 09:00 | Medvegyev | 27 komment

Címkék: focitörténelem

A harmadik EB-kiírás két helyen változtatott az addig követett szabályokon.

1968-tól hivatalosan is Európa-bajnokság lett a torna neve az addigi Európai Nemzetek Kupája helyett.

Megszűnt az addig kizárólag egyenes kiesésre épülő kvalifikáció: a 31 jelentkező országot 8 csoportba sorsolták. A győzteseket viszont újfent 4 párba, ebből alakult ki az előző kettőhöz hasonló négyes döntő.
 
Gondolnánk, hogy ez a rendszer az erőseknek kedvezett.
 
Ehhez képest a tornán végre elinduló, 66-ban VB-ezüstérmes NSZK a csoportjából sem jutott tovább. Pedig már ott volt Beckenbauer és Gerd Müller is.
 
Dzsajics és Beckenbauer kézfogása az NSZK-Jugoszlávia (3:1) mérkőzés előtt
 
Kikaptak Belgrádban, általános megdöbbenésre csak ikszelni tudtak Tiranában és a megfiatalított jugoszláv csapat megelőzte őket. (E sorok írója sosem volt a német futball barátja, de azért illik tudni: a 68-as EB volt az utolsó a világ-és Európa-bajnokságok sorában mindmáig, ahol a németek nem élték túl a selejtezőt…)
 
A balkániak mások életét is megkeserítették.
 
Portugália a 66-os VB bronzérmeseként startolt, a Benfica BEK-döntőt vívott 68-ban, ám a Bulgária elleni idegenbeli vereség (0:1) és az otthoni gól nélküli döntetlen után Szófiában csoportelsőséget ünnepelhettek, míg Lisszabonban Eusebioék eltűnődhettek a régi szép idők múlásán.
 
A címvédő spanyol válogatott nagy nehezen eljutott ugyan a legjobb nyolcig, itt azonban minden idők legerősebb angol válogatottja várt rájuk. 1966 világbajnokai.
 
A csodakapus Gordon Banks, a szédületesen osztogató és hatalmas gólokat lövő aranylabdás, Bobby Charlton, a ragyogó fedezet, Bobby Moore és a VB-döntőn mesterhármast lövő Geoff Hurst.
 
Anglia oda-vissza megverte a spanyolokat (1:0; 2:1), a madridi vereség különösen fájó lehetett.
 
A magyar válogatott csoportelső lett, a dán-holland-keletnémet trióval elboldogultak Alberték, bár a rotterdami meccsen 0-2-ről kellett egyenlíteni. A tulipános csapat veszélyes ifjoncot küldött a pályára, úgy hívták: Johan Cruyff.
 

 
A Baróti Lajos helyére lépő Illovszky Rudolf jó gárdát rakott össze, elsők lettünk - mire leváltották. Sós Károlyt hívták haza hosszú évek után-a keletnémet válogatott éléről. Az itthoni futballról már kevesebbet tudó szakemberrel két nagy versenyről maradtunk le
 
A négy közé jutásért megkaptuk a szovjeteket. Régi kívánságunk teljesült, amikor Pesten 80.000 szurkoló előtt 2-0-ra vertük őket. Aztán a rémálmaink váltak valóra, amikor rá egy hétre öngóllal tetézve 3-0-s vereséget szenvedtünk tőlük.
 
Sós többször is hibázott a válogatásnál, írják a korabeli újságok. Másfél évig maradt még kapitány, hogy aztán a marseille-i VB-selejtező (Csehszlovákia-Magyarország 4:1) után tökéletesen bukott emberként távozzon…
 
A bolgárok csoportban szerzett sikerélményének az olasz válogatott vetett véget (3:2; 0:2).
 
Domenghini lövése úton a sarokba. Ezzel lett a visszavágón 2:0
 
A fiatal jugoszláv csapat pedig a németek után a négy közé jutásért a franciákkal is elbánt (1:1; 5:1).
 
Így alakult ki az angol-jugoszláv-olasz-szovjet négyes döntő.
 

A döntő (Olaszország, 1968. június 5-10.)

 
Valahogy mindenki természetesnek gondolta, hogy a világbajnok angol csapat simán nyeri a jugók elleni elődöntőt. Kivéve az ellenfelet.
 
Az alig 22 év átlagéletkorú plávik nem hívtak be légiósokat. A bizonyítani kívánó, otthon játszó fiatalok irtózatos elszántsággal ugrottak neki a hét vb-döntőssel felvonuló brit oroszlánnak.
 
Ebből ritka durva meccs keveredett Firenzében, a kékektől Ivica Oszim megsérült (csere akkortájt még mindig nem volt), míg a túloldalon Allan Mullery-t kiállította a spanyol bíró.
 
Az angol jobbfedezet akkor borult el, amikor a később több Európa-válogatottságig jutó Dragan Dzsajics a 86.percben igen nagy gólt lőtt Banks hálójába. Több gól nem esett a meccsen…

  
Jugoszlávia - Anglia 1-0 (0-0)
1968. június 5., Firenze, Comunale stadion, 60 000 néző
vezette:Ortiz de Mendibil (spanyol)
Anglia: Banks - Newton, R. Moore, Labone, Wilson, Mullery, Ball, Hunter, Hunt, R. Charlton, Peters. Szövetségi kapitány: Ramsey
 
Jugoszlávia: Pantelics - Fazlagics, Paunovics, Holcer, Damjanovics, Pavlovics, Trivics, Oszim, Petkovics, Muszemics, Dzsajics. Szövetségi kapitány: Mitics
gól: Dzsajics (85.)
kiállítva: Mullery (86.)
 

A dráma a másik elődöntőn tovább fokozódott Nápolyban.

Az Inter és a Milan sztárjaival kiálló olasz válogatott százhúsz percig vergődött a szovjetek szorításában. Nem bírtak egymással. A vörösmezesek 16 szögletet rúgtak a meccsen, az azzurrik-hazai pályán, 75.000 néző előtt - négyet…

Az, hogy gól nem esett, a mezőny legjobbján múlt: a Napoli akkor még csak néhányszor válogatott fiatal kapusa, bizonyos Dino Zoff mindent védett. A korabeli szabályok szerint a hosszabbítás után nem 11-eseket rúgtak, hanem SORSOLTAK.
 
Olaszország - Szovjetunió 0-0, hosszabbítás után
1968. június 5., Nápoly, San Paolo stadion, 68 582 néző
vezette: Tschenscher (NSZK-beli)
 
Olaszország: Zoff - Burgnich, Bercellino, Castano, Facchetti, Ferrini, Juliano, Rivera, Domenghini, Mazzola, Prati. Szövetségi kapitány: Valcareggi
 
Szovjetunió: Psenyicsnyikov - Isztomin, Sesztyernyov, Kaplicsnij, Afonyin, Logofet, Malofejev, Lenyov, Bisovec, Banyisevszkij, Jevrjuzsihin. Szövetségi kapitány: Jakuscsin
 
 
A pénzt feldobták és Itália fiai jutottak a döntőbe.
 
Ma négy olyan kapus van a világon, aki EB-t és VB-t is nyert: a német Sepp Maier, a francia Fabien Barthez, a spanyol Iker Casillas és persze a 68-as pénzfeldobásos meccs hőse: Dino Zoff. Igaz, neki tizennégy évet kellett várnia a második címre, míg a többieknek csak kettőt. De mi van akkor, ha az a pénz a másik felére esik?
 
Talán nem meglepő, hogy a bronzmeccset három nap múlva, Rómában az erősen alulmotiválttá vált szovjetekkel szemben könnyedén nyerték az angolok 2-0-ra…
 
 
Anglia - Szovjetunió 2-0 (1-0)
1968. június 8., Róma, Stadio Olimpico, 80 000 néző
vezette: Zsolt (magyar)
Anglia: Banks - Wright, R. Moore, Labone, Wilson, Stiles, Hunter, R. Charlton, Hunt, Hurst, Peters. Szövetségi kapitány: Ramsey
Szovjetunió: Psenyicsnyikov - Isztomin, Sesztyernyov, Kaplicsnij, Afonyin, Logofet, Malofejev, Lenyov, Bisovec, Banyisevszkij, Jevrjuzsihin. Szövetségi kapitány: Jakuscsin
gól: R. Charlton (38.), Hurst (63.)
 

A döntő(k)

 
A döntő tovább fokozta az őrületet.
 
Az olaszok akkor már 30 éve nem tudtak nyerni Jugoszlávia ellen. Most sem sikerült!
 
 
A németeken, franciákon, angolokon túljutó délszláv ifjoncok vérszemet kaptak. Dragan Dzsajics Zoffot is felavatta egy góllal, a rémülten kapaszkodó olaszok 9 perccel a befejezés előtt szabadrúgásból tudtak csak egyenlíteni. A 120. percig maradt az 1-1.
 

 
Olaszország-Jugoszlávia 1-1 (hosszabbítás után: 1-1)
1968. június 8. Róma, Stadio Olimpico, 68 817 néző 
vezette: Gottfried Dienst (svájci)

Olaszország: Zoff, Anastasi, Burgnich, Castano, Domenghini, Facchetti, Ferrini, Guarneri, Juliano, Lodetti, Prati 
Szövetségi kapitány: Ferruccio Valcareggi

Jugoszlávia: Pantelics, Fazlagics, Damjanovics, Paunovics, Holcer, Petkovics, Muszemics, Dzsajics, Pavlovics, Acsimovics, Trivics
Szövetségi kapitány: Rajko Mitics

Gól: Domenghini (81.), ill. Dzsajics (39.)

 
A korabeli szabályok szerint a döntőt MEG KELLETT ISMÉTELNI.

 
Két nap múlva Rómában szakadó esőben, feleakkora közönség előtt, új bírókkal lépett pályára a két csapat.
 
A jugók nem változtattak az összeállításon-az olaszok igen, öt új játékost vetettek be. A frissítés bevált, az első félórában eldőlt minden.
 
Egy lesgyanús és egy nem vitatható góllal Facchettiék megtörték a délszlávok elleni nyeretlenségi szériájukat és Európa-bajnokok lettek.
 
(Aki a szerencsét emlegetné: 1970-ben pedig VB-ezüstéremig jutottak. Peléék mögött...)
 


Megismételt döntő:
Olaszország-Jugoszlávia 2-0
1968. június 10. Róma, Stadio Olimpico, 32 886 néző
vezette: José Maria Ortiz de Mendibil (spanyol)

Olaszország: Zoff, Anastasi, Burgnich, De Sisti, Domenghini, Facchetti, Guarneri, Mazzola, Riva, Rosato, Salvadore
Szövetségi kapitány: Ferruccio Valcareggi

Jugoszlávia: Pantelics, Fazlagics, Damjanovics, Paunovics, Holcer, Muszemics, Dzsajics, Pavlovics, Acsimovics, Trivics, Hosics
Szövetségi kapitány: Rajko Mitics

Gól: Riva (12.), Anastasi (31.)

 

Giacinto Facchetti az olasz válogatott kapitánya a trófeával


A négy európai topliga és a magyar NB I mellett, ezen a héten az Európaliga és a BL meccsekre is tippelhetsz a Gomblén! Tippeltél már?

süti beállítások módosítása