Macerás műfaj ez a forradalom, érthető, hogy Európában nem is volt belőle olyan túl sok, ami meg volt azt is zömmel a franciák csinálták. A magyar az nem egy túlzottan izgága nép, de nem szeretnék komolyabban belefolyni a nemzetkarakterológiába, megtette ezt korábban Kertész Ákos, a napokban pedig Navracsics, az első már politikai menedékjogot is kért miatta Kanadában, és Navracsics további tavaszi programját sem ismerem, szóval hagyjuk a veszélyes vizeket, nem minden a forradalom, lehet azt másként is, fáradságos aprómunkával belülről bomlasztva. Állítólag a Kádár-rendszer (höhö, a Kádáré az rendszer volt, az Orbáné rezsim, így múlik el a világ dicstelensége) koporsójába is verődött szög belülről is, bomlasztásilag.
Most a KIM-ben akadt néhány Igaz Ember, akik bölcsen belátták, hogy radikális változásra nincs esély, így el kell kezdeni azt a bizonyos aprómunkát, és ők neki is láttak.
Itt van például ez a sosinet.hu. Hallott róluk valaki eddig bármit is? Én nem igazán, pedig figyelni szoktam a hírekre. Talán nem bennünk, bennem lehet a hiba, megnéztem a fészbúkon őket, van 120 darab követőjük, holott a téma, amit kapirgálnak eléggé érdekes. Ezt rakhatta össze a KIM-es jóember is, és végiggondolta racionálisan: ha mi ezeknek simán megadjuk az engedélyt az Orbándíj-átadón való részvételre, és arról ők a sosineten csinálnak egy mégoly remek kis beszámolót is mi fog történni? Eljut a hír kétszáz emberhez? Nudli.
Ámde hogyha mi jól kicseszünk velük, megígérjük nekik, hogy persze, srácok, hogyne, jöhettek ti is, majd megkeverjük kicsit, hogy a portás mégse engedje be őket, akkor abból jó eséllyel országos hír lesz, tán még a világba is eljut belőle valamennyi, látni-hallani fogja akár több tíz- vagy százezer ember is, miszerint létezik egy sosinet.hu szájt, és ott cigány emberek dolgairól folyik a szó. Nekünk ebből bajunk nem lehet, hiszen mi nézhetünk ki a fejünkből nagy ártatlan lencsi szemekkel, hogy de hiszen mi csak "jót" akartunk!
És egy kicsit talán fintorognak majd egyet a hatalom aljasságán is, de hát ez már csak afféle járulékos haszon.
Szóval nem lehet mindig forradalom, ezért fontos odafigyelni az ilyen belső bomlasztásokra is, örülni annak, hogy mégiscsak akad néhány becsületesebb ember a KIM-ben, akik fű alatt ugyan, a hatalommal nem dacosan truccolva, hanem azt ravasz mód kijátszva teszik, amit tenni lehet. Neveket a dolgok logikája miatt nem tudhatunk, de így, ismeretlenül is: tisztelet érte!
