Mikor megalakult az Orbán-kormány, új nagyjaink egy eszmélésnél rövidebb idő alatt elshortoltak a nép zsebéből vagy 400 milliárdot. Aztán visszazsarolták az államkasszába a népség jó 15 évnyi nyugdíjmegtakarítását. Valamint hoztak egy olyan adótörvényt, amely a kereső lakosság mintegy 70%-ának csökkentette a fizetését. Ezután lecsaptak a korkedvezményes és a rokkantnyugdíjasokra.
Ezek olyan dolgok, amelyekről azt hittem, közvetlenül rontják az életszínvonalat. Tehát hogy a lényegtelen kérdésekkel — Alkotmánybíróság kiherélése, visszamenőleges törvénykezés, sajtószabadság kurtítása — mit sem törődő emberek számára közvetlenül érzékelhető, számukra fájdalmas intézkedéseket hozott a kormány. S hogy van ezek között olyan is, amire legalábbis fel kellene hördülnie a kárvallottnak, hogy "ezt azért mégse lehet már!".
De a kárvallottak nem hördültek fel. A mostani időközi választás eredményei azt mutatják, hogy Püspökladányban nem sok olyan ember él, aki bukott volna a forint/euró árfolyamon, aki havi 300.000 alatt keresne, vagy rokkantnyugdíjas, magánnyugdíj-pénztári tag, esetleg 50 éves nyugalmazott tűzoltó lenne. De ez valószínűtlen. Mert Püspökladány se nem jobb, se nem rosszabb más településeknél. Olyan igazi átlagos magyar város. Ha pedig a ladányiak úgy érzik, ők nem károsultak, akkor más települések lakosai sem károsodtak, s ha senki nem károsodott, akkor jó felé halad az ország szekere.
Nincs a teremtésben vesztes, csak én.