Tisztelt Gyurcsány Ferenc úr!
Megszólíttattunk, így illendőnek gondoltam a válaszadást is. Ön emígyen szólott hozzánk:
A vitába rendesen belezavart a Demokrata Párt megalakításáról a Magyar Nemzetben megjelent hír. A Nemzet tálalásában ez „Gyurcsány pártja”. Mondják, írják a sztorit, kérdés, bizonyíték nélkül. Média nagyobb része – benne a velünk egy értékrendet vallókkal is – kritika nélkül átvette a Fidesz napilapjának értelmezését. Miért teszik?
Tisztelt Gyurcsány úr, előljáróban egy jótanács: azt a gondolatot, hogy talán azért teszik, mert nekik ez a véleményük gyorsan verje ki a fejéből, ez az egyszerűség méltatlan lenne egy nagy kombinátorhoz, ezt lássuk be.
De van ám nekem ennél kifejtősebb véleményem is, csak előtte még egy kevéske, előljáróban.
Ez a „megszólíttatás” ugyanis egy kicsit sántít, mert ön
médiát mondott és előttem még nem teljesen egyértelmű, hogy mi azok vagyunk-e.
De mivel ezt ön nem a Demokratákkal Mindig Mindenben Egy Értékrendet Valló
Napilapban tette, hanem a facebookon, ezért most az egyszer, kivételesen hadd
higgyem én is azt, hogy mi, ez a blog úgyszintén média (Mi dübörgünk itt
ennyire?). Így hát megszólíttatunk, pont.
Előljáróban, harmadik rész, hetvenötödik fejezet: ez a blog egy erősen
anarchoszindikalista közösség, van közöttünk olyan is, aki vall, de nem
kizárható, hogy többen inkább a vallomás megtagadása mellett döntenénk még a
főtárgyaláson is. Szomorú, de ha nem hobbiból csinálnánk, akkor valószínűleg
nem lehetnénk ennyire laza arcok, akkor kéne legyen Hazai Értelemben Vett értékrendünk,
mert akkor lennének nekünk is kifizetetlen számláink, napi filléres gondjaink,
sok éhes száj, akiknek nem lehetne azt mondani, hogy májusban nincs fizetés,
mert májusban mi inkább függetlenek akartunk lenni. Szóval mi itten hobbisták
vagyunk, ezért most magánvélemény fog következni, tessék lassan hozzászokni,
hogy van ilyen is.
Szóval itt ez a megmondás, hogy aki mást mer gondolni valamiről, mint amit ön jónak tartana, az kerékkötő, minimum. Jókat polemizálunk mi itten erről az ön szekértolóival, de nem nagyon akarják érteni a lényeget, ezért én fogom magam, és közvetlenül önhöz fordulok. Gyurcsány úr, engem különösebben nem érdekel az ön személye, engem az érdekel, amiket tesz és amiket mond. A barátaim, de még inkább a gyerekeim személye ezzel szemben érdekel, és bizony még nekik is meg szoktam mondani, ha valami olyasmit művelnek, ami számomra nem tűnik annyira szépnek.
Egy jóbarát mindig megmondja, ha mák maradt a fogaid között. Gyurcsány úr, önnek (legyünk jóindulatúak) mák van a fogai között.
Ön igen jelentős hendikeppel indul ebben a mostani játszmában, ezt gondolom érzi ön is. Többen úgy vélik, hogy eleve esélytelen, ezért le is írják, sőt, sokan úgy gondolják, hogy az esélytelensége miatt ön inkább kerékkötő, és nem szekértoló - már ugye ha szekérnek nem az ön személyes politikai boldogulását nézzük -, ami legalábbis egy vitaképes álláspont, de engem sokkal inkább érdekelne az, hogy mit tud ön felmutatni, mit tűz ön a zászlajára. Az, hogy ön Gyurcsány Ferencet tűzi a zászlajára nekem édeskevés. Az nem program, ha ön kijelenti magáról, hogy azért alternatíva, mert már a személye is garancia arra, hogy demokratikusabb lesz, mint. Tessék szépen elkezdeni végre dolgozni is, időnként felmutatni ezt-azt, megírni végre valamiféle kibaszottul izgalmas könyvet arról, hogy mi a répát is akar magával kezdeni a baloldal, skiccelni végre egy hihető és működőképesnek tekinthető alternatívát az orbánizmussal szemben és felépíteni egy csapatot. Neveket szeretnék látni. Műhelyt. És szólok előre: ha nem fog tetszeni, akár a kibaszottul jó könyv, akár a felskiccelt miegymás, akár a nevek, akkor biza én azt könyörtelenül meg fogom mondani.
Mert a média dolga az, hogy megmondja. Ha egy az értékrend, akkor annál inkább. Ön is szülő, így valószínűleg ön is tudja, hogy a gyereknevelést azzal lehet a leginkább elszúrni, ha mindenért az égvilágon agyba-főbe dicsérjük a csemetét: jajj, de ügyesen fostad magad combon aranyom, hát látják ezt, mértani pontossággal, elvágólag, most mondják meg, mikor tud ilyent a Kupcsulikék Bécikéje? A kritika az egy visszajelzés, amiből ön akár azt is levonhatná, hogy vannak akik nem vevők az ön aktuálisan piacra dobott portékájára, és ha ön valamennyire is ismeri a piacot, akkor beláthatná, hogy ilyenkor a duzzogás és a hírhozó alázása helyett el kéne gondolkodni azon, hogy talán más termékkel kéne kínálni a kedves fogyasztót.
Gyurcsány úr, Gábor Zsazsa örökbecsű gondolatával zárnám intelmeimet: addig örüljön, amíg a média egyáltalán visszajelez. Ha ön továbbra is azzal fáraszt minket, hogy a saját képét fényezi a saját zászlaján és duzzog, ha az ember nem akar tömegesen beállni ezen zászló alá, akkor nagyon hamar eljuthat oda, hogy a média nem fog önnel foglalkozni. Legfeljebb amolyan lapszéli valamiben, egy glosszácskában, esetleg a bulvárrovat valamelyik kis színesében.
Tegyük a dolgunkat, drága Barátaim!
