Nézve a szerdai EP vitát és az azt követő népnemzeti ömlengést, valamint a hazaáruló kritikák tömegét, bekapcsoltam a törökgábor™ modult és megpróbáltam szenvtelenül, érzelmeimtől és értékeimtől elrugaszkodottan elemezni a tényállást. Sajnos a TG modul nálam diszfunkcionális, ezért rögtön összeomlott az egész rendszer, és újraindítás után csak az alapbeállítások maradtak.
Ami viszont az alapvető beállításban is megvan, az az empátia. Úgyhogy sajnáltam Orbán Viktort, mert most lehetetlen feladat elé állították: egyszerre kellett bayerzsoltok™-nak és európai embereknek eleget tenni, és ez egy kivihetetlen feladat (tudom, hogy Bayer Zsolt nem többesszám (Gott sei Dank) és különben is máshogy írják a nevét – ez esetben BZS egy metafora szeretne lenni arra a rétegre, amely szerint az agresszivitás és a kritikátlan vonalasság önérték, akik szerint minimálisan elfogadható, de akár kifejezetten kívánatos az ellenfélről szólva folyton patkányozni, lámpavasozni, hazaárulózni és adott esetben a politikai befolyást maffia-módon nyílt fenyegetőzésre használni). 
Könnyű megtanulni európai nyelven beszélni, és viszonylag könnyű bayerzsoltul beszélni. Külön-külön. De egyszerre lehetetlen.
És mégis — csak azért is előtüremkedik a TG modul — a lehetőségekhez képest nem is sikerült rosszul Orbánnak. Merthogy mint leleményes elemzőknek feltűnt, bár fizikailag Brüsszelben volt, a miniszterelnök — mint az Unióban fellépők gyakran — elsősorban nem az ottani közönséghez beszélt, hanem hazaféle. Ez indokolta a legordasabb dupla hazugságát is, miszerint bár nyitott a kritikára, vissza kell utasítania a Magyarországot érintő támadásokat. Dupla hazugság, mert egyáltalán nem nyitott a kritikákra és az EP-ben szerdán senki nem támadta Magyarországot, sőt, több, a kormányt egyébként kritizáló felszólaló szimpátiáját és elismerését fejezte ki Magyarország iránt.
A miniszterelnöknek viszont anélkül sikerült határozottnak tűnnie a bayerzsolt™ közönség számára, hogy Brüsszelben kiderült volna, mennyire inkompatibilis Orbán és a Fidesz filozófiája a demokrácia nyugati felfogásával. Nem volt hazaárulózás meg nemzetárulózás, sőt, még azt sem mondta, hogy felszámolja az Európai Bíróság jogköreit, ha az belekotyog a dolgaiba.
A gmail fiókom feletti reklámban valamilyen rejtélyes oknál fogva gyakran megjelenő Daul, valamint Rompuy, Barroso és Orbán egyéb EPP-s párttársai iszonyatosan izgulhattak a beszéd előtt és közben (ezt finoman vagy kevésbé finoman valószínűleg jelezték is Orbánnak). A szerencsétlenek az elmúlt években már sokat nyeltek az egész régió miatt, de látva nálunk a fékek és ellensúlyok, valamint a jogállam kereteinek módszeres leépítését, az elmúlt hónapokban ez kifejezett csuklásrohamokba csaphatott át.
Orbánnak voltak keményebb húzásai szerdán (pl. a finom, de egyébként igaz fenyegetés, hogy az EU fog rosszabbul kijönni abból, ha belebonyolódik a magyar belpolitikába), de az elvárások nagyon alacsonyak voltak, és a miniszterelnök nem verte le a lécet. Ezzel reményt kelthetett Brüsszelben, hogy a következő fél évet talán átvészelhetjülk jelentősebb botrányok nélkül (bár ők még nem tudják, hogy az EU-t az MSZP irányítja, sőt, személy szerint Herczog Edit — aki még nem látta, 6:13-tól nézze meg ezt a videót).
Persze Orbán már elég rutinos abban, hogy nyugaton teljesen más hangot üssön meg, mint itthon, és főleg, hogy más — pontosabban: hazug — képet fessen a Fideszről. Nézzünk két konkrét példát! A német bulvárlapban, a Bildben adott interjúban a honi politikáról szólva volt elég dermisz a miniszterelnök orcáján, hogy így nyilatkozzon: „Üssék már fel a lapjainkat. Ott naponta szidalmaznak engem, „Duce”-nak vagy „Führer”-nek, gazembernek és rablónak neveznek. Nálunk sajátos a politikai vita kultúrája. Ugyan nem verekszünk a parlamentben, mint ahogy az olaszoknál időnként előfordul. De ha valaki más véleményen van, mint az ellenfele, akkor azt rögtön „bűnözőnek” vagy „csalónak” nevezi.”
Azt a mindenit! Még mindig el tudok képedni: nyolc év hazaárulózás és nemzetárulózás után tényleg Németországba megy Viktor a durva hangnem miatt panaszkodni. Mert a rossz kormányzati politika egy dolog, és az elmúlt nyolc év politikája tényleg sok szempontból nagyon rossz volt. A hazaáruló viszont mind erkölcsileg, mind büntetőjogilag egy egészen más kategória. Éppúgy nagyon komoly, demokráciaromboló kategória a választási csalás, amivel minden bizonyíték nélkül (azaz tudatosan hazudva) vádolta a Fidesz az MSZP-t 2002-ben, jelentősen növelve a hazai közbeszéd eldurvulását. Úgyhogy kijelentem: Orbán nem Duce, nem Führer, és természetesen Magyarország legitim miniszterelnöke, de attól még nagyon hazug, képmutató politikus.
Ezt az interjú egy másik szomorú állítása is igazolja, méghozzá az, amikor Orbán a médiatörvényt többek között az antiszemitizmus megfékezésének céljával indokolja. Ezt az érvet itthon kevésbé erősen nyomja a Fidesz, de ha nyugaton beszélnek a médiatörvényről, ennek sulykolása miatt az a benyomás keletkezhetne a naiv emberben, hogy a jobboldal folyamatos tagadása ellenére mégis van itthon jelentős antiszemitizmus.
Persze ha Orbánnak valóban szándékában állna tenni valamit az antiszemitizmus ellen, akkor nemhogy nem adna a nógrádi Fidesz kitüntetést Bayer „indok-zsidóink” Zsoltnak, hanem jól elküldené a Jobbikhoz és a kuruc.info-hoz szerzőnek, az Echo TV, a Demokrata és a Magyar Hírlap stábjának egy részével együtt. Az utóbbi kettő néhány szerzője már akkor jóízűen zsidózott, amikor a kuruc.info-s fenegyerekek még óvodástársaik orrát méricskélték.
Miniszterelnökömhöz hasonlóan én is szeretném, ha az EU-ban néha felütnék a magyar újságokat. Szerintem sem helyes, hogy mindig Konrád György tájékoztatja a brüsszelieket a honi viszonyokról — ha készülne egy hiteles fordítás az elmúlt évek Magyar Hírlap-, Magyar Nemzet-, Demokrata- stb.-cikkeiről és az Echo műsorairól, az bőven elegendő lenne a szokásos ballib vélemények alátámasztásához.
A Fideszhez kapcsolódó körök egy részében — beleértve az amúgy igencsak nagyra értékelt újságíró értelmiségieket is — oly mértékben elfogadott a zsidózás, ahogy az nyugati párt értelmiségi környezetében elképzelhetetlen. Ahhoz egyébként, hogy ez ellen fellépjenek, nem törvény kell, hanem bőven elég egy kis gerinc és a nagyvonalú apanázsok megszüntetése.
S egyébként bár imádnak az antiszemitizmust némi viszolygással szemlélő Fidesz-lojalisták erre hivatkozni, az igazság az, hogy Molnár Oszkár csak hónapokkal rasszista kijelentései után tűnt el a pártból, és ráadásul nem botrányos nyilatkozatai miatt, hanem azért, mert független jelöltként indult. Közvetlenül azután, hogy fény derült teljesen bayerzsolt™-kompatíbilis nézeteire, mind Orbán, mind Navracsics áldását adta maradására. Bár nem osztották Oszi véleményét (sőt, Orbán nagy nehezen el is ítélte), az is kiderült: abban nincs semmi olyan, ami nem egyeztethető össze a Fidesz, sőt, a Fidesz-frakció tagságával. Mi sem állítottunk mást.
