Disputa. Debate. Aki már ismeri, az nyugodtan lapozzon kettőt, aki nem, annak elmondom pár szóban, hogy mi is ez.
A játék lényege, hogy háromfős csapatok (most a hazai, középiskolások által űzött versenyszerű vitáról beszélek) vitáznak egymással, szigorú szabályok és meghatározott koreográfia szerint. Az egész vetélkedés egy mondat, az úgy nevezett tételmondat köré épül, a 2010-es, Debrecenben tartott országos versenyen például ez volt a tételmondat:
„A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is."
A selejtezőkben mindegyik csapatnak kell érvelnie a tételmondat mellett és ellen is. Ezt úgy csinálják, hogy a csapatok párosításánál előre eldöntik, hogy X csapat mellette érvel, Y csapat ellene, és közben mindkét csapat igyekszik a másik érveit cáfolni. Egy következő játszmában Z csapat érvel a tételmondat mellett és X ellene, valamint Y csapat mellette és Q ellene. Nem tudom, érthető-e, de az egészből annyit érdemes megjegyezni, hogy a gyerekek mindenképpen fogják állítani és tagadni is ugyanazt a kijelentést!
Hihetetlen, ugye?
És tényleg az. Évek óta figyelem a "sportot", és tényleg döbbenetes, ahogyan a mai acsarkodó, egymást túlkiabáló, a másik szavába belevágó, egy közepesen bővített mondatba az összes létező érvelési hibát belezsúfoló, tehát tökéletesen trollszerűen vitázó kvázielitünket mondhatni alázzák ezek az aligemberkék — és ami a legfontosabb, azt figyeltem meg (kicsi és ezért nem reprezentatív a mintám, igen, tudom), hogy a disputázó gyerekek a játékon túl is megőrzik azt a képességet (és készséget is), aminek a segítségével egy-egy adott dolgot több nézőpontból is tudnak vizsgálni, viszonylag könnyedén megtalálják a dolog mellett és ellene szóló érveket is, és ez mintha nem válna kárukra a továbbiakban. Nekem ez már elég ahhoz, hogy ezt az egészet jó dolognak gondoljam.
Szóval ezt a játékot sokfelé játsszák már most is az országban, hol valamilyen iskolai foglalkozáson, hol ifjúsági otthonok klubfoglalkozásain. Vannak az országban évtizedes múltra visszatekintő egyesületek is, és ezek átlag kétszer egy évben országosan is összegyűlnek egy-egy nagy versenyre, de most valami egészen szokatlan dolog történt: úgy néz ki, hogy lett pénz (mert a pénz az ugye mindig csak lesz, adódik, kerül) egy nagyon komoly verseny megszervezésére.
A részletek a verseny honlapján. Nem nagyon találtam olyan elemét, amibe érdemben bele tudnék kötni (kötözködő alak vagyok amúgy, egyszer egy nádiposzátát is leszóltam, mert olyan furcsán nézett rám), így két tennivalóm maradt: egyrészt sok sikert kívánni a szervezőknek és a leendő versenyzőknek egyaránt, másrészt megkérni a kedves olvasót, hogy ha ön is jó kezdeményezésnek gondolja ezt a versenyt, akkor — ha és amennyiben erre lehetősége van — népszerűsítse egy kicsit ott, ahol tudja.
UPDATE!
Lezajlott az előválogató, összeállt a mezőny.
