I.
Mark Twain írja a Munro Collins csodálatos utazásában: "Szükségünk van a Barbárokra, hogy valakiknél különbeknek mutatkozhassunk, és amikor reggel a borotválkozó tükrünkbe nézünk, elmondhassuk - ha nem is vittük semmire, legalább nem vagyunk Barbárok. Milyen szörnyű is lenne, ha kiderülne, hogy a Barbároknak is vannak borotválkozó tükreik és belenézve arra gondolnak, hogy milyen jó is az, hogy nem olyanok, mint mi. "
II.
- Könyörgöm, ne hozd szóba a Barbárokat Frank előtt - kérlelte mindig Anya Apát, amikor a nagybátyánk velünk ebédelt. Frank az Anti-Barbarian League tagja volt, állandóan gyülésekre járt, és az Alkotmány módosítása mellett agitált. Frank bácsi szerint Lenin anyja Barbár volt. Ezt minden ebédnél elmesélte, és amikor Apa azt mondta, hogy ez hülyeség, kiabálni kezdett, hogy ezt mindenki tudja, és megírták az újságok is, és hogy Apa baloldali befolyás alatt áll.
III.
Valamikor a nyolcvanas években egy michigani egyetemen be akarták tiltani a Barbár és a Barbárföld szavak használatát. A Tiszteletreméltó Lény, illetve a Tiszteletreméltó Lények Országa voltak a javasolt kifejezések. Azt is tervezték, hogy ösztöndijat alapitanak Barbár költőnők számára. - A Barbár kultúra, ha és amennyiben létezik, semmivel sem alacsonyabbrendű, mint a miénk - volt a Barbarian Studies tanszékek jelmondata. "A Barbár metaforizációja ", "A Barbárok és a Média", "A Globális Felmelegedés Hatása a Barbár Gazdaságra" -- efféle cimmel írtak egészen figyelemreméltóan vastag könyveket, hogy azután megbeszélhessék őket az éjszakai rádióműsorokban.
IV.
Még Jefferson javasolta, hogy a Határon állandó hadsereg állomásoztassék és senki Barbárföldre ne tehesse be lábát, mint ahogyan onnan senki fia ne léphessen az Államok területére. Voltak persze tervek Terra Barbarica meghódítására. Ulysses Grant átkaroló hadműveletet akart indítani a déliek ellen Barbárföldön keresztül. Lindbergh át akarta repülni, Joe McCarthy szenátor - akit Frank nagybátyám egyszerüen Barátom Joe-nak nevezett - pedig ki akarta deríteni, hogy vannak-e Barbárföldön kommunisták (nem voltak kétségei). Valójában persze soha senki sem találkozott Barbárokkal, igy persze
Barbár költőnőkkel sem, csak Munro Collins juthatott el Barbárföldre az ő csodálatos utazásában.
V.
Tizenkét éves voltam, amikor először láttam Barbárföldet. Apám vitt el egy Look Over-re, vagy négyszáz mérföldet vezetett, hogy elvihessen a Határra. Emlékszem a hosszú kocsisorokra, meg a sok emberre akik távcsövön kémlelték a Fennsikot, ami már Odaát volt. Semmit nem láttunk, még madarakat sem, csak a végtelen erdőt. De ott voltunk. Anyának napokig meséltem az élményeimről. Rajtam kívül csak Bob Wagner volt a Határon az egész iskolából, az a magas szemüveges fiú, ronda pattanásokkal az arcán.
VI.
Biztos emlékeznek az Ábrándra, amikor Dustin Hoffman, a Barbár megérkezik a LaGuardia-ra a mókás sapkájában, ahogy bámészkodik a csomagokkal, vagy Al Pacino-ra aki a Barbár sorozatgyilkost üldözi de aztán megáll a Határnál. Aztán ott voltak a Barbár cuccok a K-Martban, a Barbár füstszürős cigi, meg az a füstölt sajt izü csipsz, a Barbárcsemege, szerettem a reklámját vicces volt.
VII.
Lassan tűntek el a Barbárok a hiradókból. Észre sem vettük. Egy idő után már senki sem beszélt róluk. - A Barbárok uncsik -mondta az unokaöcsém. A szenátusi Barbárügyi bizottság is megszűnt. Először Barbárügyi és Élelmiszerszinezékügyi bizottsággá nevezték át, aztán Hatheway szenátor javaslatára Élelmiszerszinezékügyi bizottsággá. Csak a tagok maradtak. A Munroe Collins már nem kötelező olvasmány. Tavaly végre módosították az Alkotmányt.
VIII.
Dan Rather a CBS hiradóban elmondta, hogy ez az egész Barbár dolog túl volt lihegve, az ABC-s Peter Jennings szerint az ujságirók felelőssége sem kerülhető meg az ügyben, de Tom Brokaw szerint a Barbár történeten túllépett az ország, és az NBC televíziós csatorna
különösen. Végül az négyezerkétszázhetedik rész után távozott a Szerelmek és Sorsokból a Barbár szereplőt játszó Edmonda Richardson. Így lett vége.
IX.
Apa már nem él. De aznap este is eszembe jutott, a Határ, az öreg Ford, a szendvicsek amit Anya pakolt, Bob Wagner arca amikor megtudta, már nem ő az egyetlen aki "átnézett", a Munro Collins kötet, amit Nagyapától kaptam, de leginkább Apa. Aztán beültem a kocsiba és lehajtottam a Határra. Hat óra az út. Az utolsó harminc mérföldön már nem találkoztam senkivel. Eltüntek a motelek, a kis éttermek, a pizzás is, ahol visszafelé ebédeltünk, akkor, amikor még nem voltak uncsik a Barbárok. Az útakadályok még ott voltak, de a katonai dzsipek és a határőrök nem voltak sehol. Korán reggel, fent a hegytetőn kiszálltam a kocsiból és elindultam a Fennsík irányába. Egy mérföldnyire volt a Határ. Egy hatalmas kőfal zárta el a Civilizációt, Walt Disney, Al Capone és Britney Spears csodálatos Civilizációját a Barbároktól. Most én voltam Munroe Collins, és ez volt az én csodálatos utazásom. Egy elhagyott őrtoronynál felmásztam a falra és leereszkedtem a másik oldalon.
Elindultam előre, a Barbárföldön, ott, ahol előttem soha senki sem járt. Találtam egy erdei ösvényt, ami végigvezetett az erdőn. Egész nap sétáltam. Nem jutott semmi sem az eszembe, csak Apa, meg Anya, meg a régi dolgok.
Estére értem be Greenville-be, az egy kisváros Barbárföldön. Semmi különös nincs benne, ilyenek lehetnek azok a kisvárosok, amelyektől mindig nyolc mérföldre van az ember az autópályákon.
X.
Vannak Barbár költőnők, de az igazat megvallva, nem túl jók. Bár Christine Burns nem rossz, a Tücskök egészen tűrhető vers.
P.S ez az utolsó megmaradt korridoros írásom.
