A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Ámokfutó Robin Hood

2010.10.15. 01:55 | ulloiut | 111 komment

Címkék: robin hood fidesz adózás összeesküvés cionista csontváz kétharmad

Az Orbán-kormány szempontjait figyelembe véve a válságadó-csokor biztos nem a legrosszabb döntés volt. Nyilván az Orbán-kormány szempontjai nem ekvivalensek Béla bácsi és Mari néni szempontjaival, de egyrészt nem nekik adtak a választók KÉTHARMADOT!, másrészt pedig Béla bácsi és Mari néni, mint az istenadta nép allegóriái, borzasztóan összetett érdekrendszerrel rendelkeznek.

Az ugye vita felett áll, hogy bármit csinál a kormány, az nyafogás tárgya lett volna. Nem azért – pontosabban nem kizárólag azért – mert mi magyarok, és azon belül különösen mi ballibsik (ill. bal+libsik) mindenen nyafogunk, amit a Zorbán-kormány művel, hanem azért, mert a megszorítósdi mindenképpen fáj. Márpedig függetlenül attól, hogy az ezévi csontváz a szekrényben egér- vagy elefántcsontváz volt, legkésőbb jövőre a gonosz Unió miatt szükség van megszorításra, és az is egyértelmű volt, hogy az valaki(k)nek fájni fog, nem is „kicsit, hanem nagyon.”

(Egyébként a megszorítás szükségessége, na meg a gonosz csontvázak miatt tényleg megszakad a szívem a kormány sanyarú sorsán. Ha én irányítanám a nemzetközi cionista összeesküvést, akkor például azt javasoltam volna, hogy a Tel-Aviv-New York számláról utaljuk át az Orbán-kormánynak azt az összeget, ami maradna, ha levonjuk az elmúlt nyolc év összes állami kiadásemelésből minden, a Fidesz által nem megszavazott kiadásemelési intézkedés értékét. Mind a 13 forintot. És a 13 forint nagyvonalú lenne ahhoz képest, amit kapnának, ha most meg kellene szorítani mindazt is, amit ők még pluszban javasoltak, 14. havi nyugdíjtól kezdve a radikális járulékcsökkentésen keresztül a mittudoménmicsodáig. Ha a fülkeforradalom előtti öt napban én lettem volna Oszkó helyett a pénzügyminiszter, valamint az mszpszdszmdf frakció perszonálunióban – most mindenki, de főleg a Fidesz, fellégezhet, hogy nem én voltam – lehet, hogy még gyorsan elfogadtam volna az elmúlt évek összes fideszes sületlenségét, hadd nekik kelljen visszavonni azokat is.)

A részletek ismerete nélkül is megállapítható, hogy sokféle vád jogos a megszorító intézkedésekkel kapcsolatban. Például aligha segítik a befektetői hangulatot, amire pedig igencsak szükség lenne, és ez ártalmas lehet mind a GDP növekedésnek, mind pedig az áhított jobb foglalkoztatottsági mutatók tekintetében. Emellett az adó egy része közvetetten nyilván a lakosságra fog hárulni, ami politikailag cinikus húzás – nem jobban, mint amennyire átlagosan várnánk ezt a politikától – hiszen a kormány begyűjti, ami kell, és a frusztráció nagyobb részét másra próbálja terelni.

A ballib bokrosista (valamint a Fidesz-oldal töpörtyű méretű gazdasági értelemben is jobboldali) ágazata most a legfrusztráltabb, mert hol nyíltan, hol titokban abban reménykedtek, hogy a választás után Orbánból előbújik a Milton Friedmannal vegyített Maggie Thatcher és olyan reformokat csinál ihaj-csuhaj, hogy Molnár Lajos utólag elszégyelli magát, hogy milyen kis bátortalan volt, és aztán a pinocheti Chile helyett Magyarország lesz a bezzegország a nemzetközi közgazdászok körében. Az új jobboldali adópolitika ebbe az irányba is mutatott.

De az Orbán-kormány nem hajlandó radikálisan szembemenni az elmúlt évek retorikájával, ami nemcsak a csökkenő adók – az állam szerepének megőrzése/növelése – hiány/államadósság csökkentése összeegyeztethetetlen hármasából állt, hanem főként a hitelesség ígéretére is épült, arra a tézisre, hogy Őszöd nem csak a hazugság beismerése, hanem annak folytatása is volt.

Meg kell hagyni, hogy a hitelesség megőrzésének tekintetében a jelenlegi válságadó-csomag a gordiuszi csomó átvágása volt: az átlagválasztó szempontjából teljesen következetes volt az elmúlt évek retorikájának fényében, és még az átlagon felül művelt választó sem nagyon emlékezne az MSZP sajtósai (és a szemfüles blogoszféra) nélkül a Fidesz Robin Hood-adó ellenes érveire.

Itt visszakanyarodhatunk oda, hogy ez gazdaságilag vissza fog ütni, valamint arra is, hogy előbb-utóbb nem lehet több profitot kisajtolni a gonosz multikból és kénytelen lesz a kormány azt is elismerni, hogy az ellátórendszerek túlvállalják magukat az állam pénzforrásaihoz képest (erre utaló jel is van már).

De mint a Gyurcsány- és Bajnai-csomagokból is kiderült, hosszútávú előnyeik mellett a kiadáscsökkentő megszorításoknak is van GDP-csökkentő hatásuk, sőt ezek közvetlenebbül jelentkeznek, és emellett népszerűség-vesztésséggel is járnak (vö. Fidesz-MSZP frakciók méretének relatív alakulása). A bokrosista sugallatokkal ellentétben a hiány csökkentésére nincs jó megoldás, csak az előnyök és hátrányok különböző kombinációja, amelyek közül politikai döntéssel választani kell. A rövidtávú politikai előnyök ebben az esetben egyértelműek, a gazdasági hátrányok mértéke pedig el fog válni.

Addig is reménykedhet a kormány abban, hogy az adócsökkentés serkentő hatása és a nemzetközi konjunktúra együttesen ellensúlyozza a válságadó lehúzó erejét. Nem mondom, hogy ezt léptem volna, ha az áprilisi Oszkó helyett az októberi Matolcsy vagyok (ennek legalább nemcsak a választó és a Fidesz, hanem én is örülhetek), de annyit elismerhetünk, hogy a kevéssé kedvelt nagyvállalatok megadóztatása a polgárok közvetlen sanyargatása helyett politikailag kézenfekvő és a számos kényszerítő körülményt figyelembe véve nem ügyetlen lépés. Az Orbán-kormány szempontjából.  

· 2 trackback

süti beállítások módosítása