Anno Moszkvában egy zseniális nyelvtanár azzal kezdte nekem az orosz és a magyar nyelv alapvető különbözőségének ismertetését, hogy az orosz a létige jelen idejű alakját egész egyszerűen nem használja. Oroszul nem mondjuk azt, hogy "valami van" — Arkagyij Rajkin egyebek között azzal tűnt ki a tömegből, hogy ő ezt nemcsak hogy ki merte mondani, hanem még hangsúlyozta is. A "van" (jeszty) helyett különböző körülírásokat használunk (javljájetszja csem, predsztavljájet szobój itd. itd.). Érdeklődési területeim nem nyelvészeti jellegűek, így gőzöm sincs arról, hogy ez a jelenség mennyire jellemző a különféle nem szláv indoeurópai nyelvekre, kiváltképpen az angol sajtónyelvre — de az biztos, hogy a hülyék nyelvének ez az egyik legpregnánsabb (és legpenetránsabb) vonása.
"... vizsgáljuk meg, hogy az EU milyen költségvetéssel rendelkezik a sport támogatására" — kér minket "Dr. Schmitt Pál", amatőr nyelvvédő köztársasági elnökünk. Valójában persze egy pillanatig sem az EU ilyen irányú rendelkezéseit szeretné vizsgálni, hanem azt mutatja be, hogy mennyi pénz van ilyen célokra (a különféle rendelkezések eredményeként). Az EU a költségvetéssel egyáltalán nem rendelkezik: a költségvetéssel azok rendelkeznek, akik felhasználják azt.
"a... nemzeti egységnek természetes részét képezi a mindenkori ellenzék" — mutatta be a kormányprogramot kedvenc hülyénk, Szijjártó Péter.
No hiszen, szépen is néznénk ki, ha itten bárkit is a mindenkori ellenzéknek kellene képeznie... szerencsére az egységet nem kell, az köszöni, képzetlenül is éppen annyira látszólagos (csalfa, csalóka), mint az ellenzéktől elvárható képzés után. De nem, mint ezt azért valószínűleg mindnyájan kiérezzük ebből a sületlenségből, Szijjártó pajtás mindössze arról próbált nyökögni, hogy a nemzeti egység természetes része a mindenkori ellenzék (is). Mert hát magyarul sem csak létigével állíthatjuk valami létezését: pont erre való a névszói állítmány. Egyenesen kimondva: valami az, ami. Az egység része az ellenzék. (Ja, hogy ez így kimondva már valami eszetlen baromságnak hallatszik? Ugyanilyen baromság ez már eredetileg is, csak kell hozzá a dekóder.)
Az alma persze nem esik messze a fájától, amint szépen tanúsítják ezt Orbán Viktor veretes szavai is:
"Csányi Sándor garanciát jelent arra, hogy a magyar labdarúgás üzleti alapon is meg tud szerveződni" (szerveződhet — de erről másutt már beszéltünk) — nyilatkozott meg előttünk ő, aki maga a jel.
Ahh, de szép jelenet! Szinte látom, ahogy a kis Csányi Sanyika vigyázzba vágja magát Őelőtte, és fennhangon skandálja:
Továriscs ucsítyel, ja dokládivaju Vam: garántyija!
Hát nem: a garanciát nem kell jelenteni — aki ilyeneket beszél, nem tudja, mit is jelent ez a kifejezés...
Persze tudjuk, hogy politikai elitünk homogén. Mesterházy Attila szerint pl. "a beruházások mértéke is megtízszereződött, és 2.474 milliárd forintot tesz ki". Természetesen nem a mérték tízszereződött meg, hanem a beruházás tízszer annyi, és ezt egyáltalán nem kell kitenni sehová, még az ablakba se.
Fegyvertársa, Horváth Csaba álláspontja szerint nem kell tovább fáradnunk a dolgok (események, tényállások, helyzetek, erkölcsi értékek stb.) minősítésével, megteszik ezt helyettünk azok maguk. Így például:
"... ez egyszerre minősül csalásnak és lopásnak" — állította az ivóvízosztó botrányban. Nem, kedves Csabika, nem minősül. Te minősíted, ha azt mondod róla, hogy ez egyszerre csalás és lopás is. Csak hát ahhoz föl kéne tudnod vállalni azt, hogy igen, ez a Te álláspontod: Te minősíted ennek-annak. Tudod, amíg erre nem leszel képes, mindig kisfiú maradsz.
