Mármint Ambrose Bierce szerint, aki 1881 és 1906 között alkotta meg Ördögi kislexikonának cikkeit. Fordította Greskovits Endre, magyarul megjelentette az ERI Kiadó 2003-ban.
ellenzék [Opposition] (fn.) A politikában az a párt, amely megakadályozza a kormányt, hogy ámokfutóvá legyen az ellenzék megbénítása által.
Ghargaroo királya, aki külhonban tanulmányozta a kormányzás művészetét, kijelölte száz legkövérebb alattvalóját a parlament tagjává, hogy alkossanak törvényt az adók behajtására. Negyvenet közülük elnevezett Ellenzéki Pártnak, és megbízta miniszterelnökét, hogy alaposan tájékoztassa őket, kötelességük szembeszállni minden királyi rendelkezéssel. Az első beterjesztett javaslatot azonban egyhangűlag elfogadták. A király csalódottan megvétózta, és tájékoztatta az ellenzéket, hogy ha még egyszer így cselekszenek, megátalkodottságukért a fejükkel fizetnek. Ekkor mind a negyven azonnal öngyilkos lett.
— Most mit tegyünk? — kérdezte a király. — Liberális intézmények nem tarthatók fenn ellenzéki párt nélkül.
— Világegyetem tündöklő fénye! — felelte a miniszterelnök. — Igaz, hogy a sötétség eme kutyáinak nincs már meghatalmazásuk, de még nincsen minden veszve. Bízzuk a dolgot a porhüvelyekre!
A miniszterelnök tehát bebalzsamoztatta és kitömette szalmával őfelsége ellenzékének holttesteit, visszaültette a székbe és odaszegeztette őket. Minden törvényjavaslattal szemben negyven szavazatot jegyzőkönyveztek. Ám egy napon a szemölcsök után fizetendő adóról szóló törvényjavaslatot leszavazták — a kormánypárt tagjai nem voltak a székhez szögezve! Ez úgy feldühítette a királyt, hogy a miniszterelnököt halálra ítélte, a parlamentet katonasággal oszlatta fel, és a nép által, a népért választott kormány eltűnt Ghargarooból.
Naszóval Ambrose Bierce, 1881 és 1906 között. Aki a székekhez szögezett múmiák és az MSZP frakciója vagy bármi egyéb, a történetben szereplő részlet és szép új világunxép új eseményei között bármi hasonlóságot fedez fel, az megengedhetetlen módon aktualizál. Márpedig az felháborítja Ghargaroo királyát...
