A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A magyar foci utolsó nagy korszaka IX.

2009.11.19. 07:00 | szempontpuska | 366 komment

Címkék: focitörténelem

Csapatépítés a VB után. Kiöregedett egy generáció, velük tovább nem lehet. Jön az UEFA Kupagyőztes, a Real Madrid, a St. Étienne és a Standard Liege. A Rába ereje teljében tér vissza az európai kupákba. Közben itthon alaposan megváltoztak a hazai erőviszonyok.  Új nagycsapatok, friss játékosok zavarbaejtő sokasága vár arra, hogy felfedezzék, a küszöbön álló generációváltás keretében.

Az NB I. létszámát 16 csapatra viszik le. Ismét az élvonalban a nagymúltú MTK-VM. 1982 ősz kérdései: Vajon tartós lesz-e a Verebes-csoda, vagy a Rába ETO csak múló jelenség? Az európai kupákban pedig elkezdődik valami?Sorozatunk kilencedik részéhez érkeztünk.

 

Bajnokság

Az MLSZ az 1982-83 idényre 16 csapatra szállította le az első osztály létszámát. Az elv: kevesebb csapattal már nem olyan "felhígult" a mezőny. A döntéstől azt várták, hogy az NB I színvonala erősebb lesz, szűkebb körben keményebb kihívás elé néznek a játékosok, szorosabb lesz a küzdelem az egyesületek között, kimarad néhány - szükségszerűen - ulibuli meccs az idényből. Ehhez kapcsolódóan átalakult az addig háromcsoportos NB II is. Akkor még nem sejthettük, hosszas oda- és visszaalakítgatás, (tizenegyesekkel záruló döntetlenekig fajuló) kísérletezgetés vette kezdetét, mely érdemi változtatások helyett pótcselekvésbe fordul.

Lazsányi és Tóth József harca a labdáért (Ú.Dózsa-Csepel=1:2)

Szigorodtak a büntetések is. Három sárgalap után egymérkőzéses eltiltás (visszaesőként már 2 lap után), piros lapnál egy mérkőzés, másodiknál kettőre szólt a kényszerszünet.

Az előző idényben bajnokká lett győri gárda volt a legnagyobb kérdés. Meg tudja-e ismételni előző évi teljesítményét. Az idénynyitón mindenki a Rábára figyelt.

Volt a bajnoki idény előtt pár mérkőzésük amit máig emlegetnek. Némelyiket szívesen, másikat kevésbé, pedig mindkettőnek megvan a maga helye az utóéletben. Az egyik a Kaiserslautern elleni legendás 7:0 egy sörmeccsen. Barátságos találkozó ide, vagy oda, az akkoriban 20. événél járó nyugatnémet Bundesliga élcsapatai nem voltak hozzászokva ekkora zakóhoz. A svéd Ronnie Hellström számára élete egyik legkínosabb eredmény volt ez a felkészülési mérkőzés. A portugál Benfica viszont régebben öt gólt rámolt be az ETO-nak. A győri védők képtelenek voltak megtalálni a mélyen előre tolt, hórihorgas csatár, bizonyos Zlatan Filipovic ellenszerét. Ebből a meccsből született meg az egyik exfradista, Szepesi László leigazolásának gondolata.

Meglepetés a nyitányon! Vasas-ZTE=2:3

Node ha már itt tartunk, fussuk át néhány csapat játékoskeretét a bajnokság elején:

A Rábánál nincs nagy változás, az imént említett Szepesin túl, Rezi és Turbék érkezik. A Ferencváros keretében akad pár új név, akik ha nem is mind most kerültek az Üllői útra, egyre többször kapnak szerepet. Ilyenek Bánki, Dózsa, Beles, Rubold vagy Szabadi.

Kispesten Gere, Grósz, Kerepeczky és Supka, a Dózsánál Árky, Szebegyinszky, Szabó András, Polonyi, Freppán. A Vasasban Pecha, Seres, Birkás, Csima, Híres és Farkas. A Haladásnál Fitos, Preszeller, Pécsett Dobány, Réfi, Mészáros és Nagy Imre. A Debrecennél Ludánszky az új reménység, Diósgyőrött pedig a két Tehodoru, Lippai és Kiss kell hogy visszahozza az előző évben még alsóházban küzdő borsodiakat.

És akkor a bajnoki idény! Az idénnyitó eredményei: Csepel - MTK-VM = 3:0, Pécs-Ú.Dózsa= 2:2, Vasas-ZTE= 2:3, Debrecen-Tatabánya = 1:1, Békéscsaba-Videoton = 2:1, Nyíregyháza-Honvéd = 1:0, Rába ETO-DVTK = 2:0, FTC-haladás = 4:0. Aztán amilyen csúnyán indul az újonc MTK-VM a szezonban, olyan szép ugyanez a Rábának. Az egybeesés nem véletlen. Szimpátiája szerint mindenki fél, vagy remél a győriektől, akik azt üzenik: az új bajnokságban ott folytatják, ahol az előzőt abbahagyták. Rába ETO- MTK-VM = 6:0

Burcsa gólja a hálóban (Rába ETO-MTK-VM=6:0)

De az ősz meglepetéscsapata mégsem az ETO, hanem szinte a semmiből felbukkanó Csepel! Az előző bajnokság krónikájában nem sok szót vesztegettünk a piros-kékekre, őszintén szólva nem is lett volna nagyon miért. Most azonban - kívülállók számára - minden előzmény nélkül, Csepelen egyszerre volt egy helyen minden ami kellett.

Kovács Attila a kapuban, Gálhidi, Kelemen, Kőhalmi, Lazsányi, Tulipán, Budavári, Fischli, és a Fradiból már ismert Mészöly Pál, akivel korábbi részekben (pl. FTC-Ú.Dózsa = 7:1) már találkozhattatok.

Ez a csepeli gárda nem tisztelt sem régi-, sem új nagycsapatokat, imponáló teljesítménnyel végigküzdötte az őszi fordulókat, amelyekben egyetlen egyszer talált csak legyőzőre, de arra nagyon! Győrben, a Rába ETO 4:0-al küldte haza Keszthelyi Mihály legénységét.

Tulipánék nem voltak az a lehengerlő típusú, ellenállhatatlan együttes. Győzelmeiket nem gólzáporos különbségekkel nyerték (legnagyobb diadaluk az MTK-VM elleni 3:0), de hétről-hétre megbízhatóan hozták a két pontot, akárcsak egy évvel korábban az őszi bajnoki címben elődjük, az Ú.Dózsa. A bajnokság végére nagyjából osztoztak is a sorsában, de ez még odébb van.

Tulipán és Tóth József

A bajnoki mérkőzések árnyékában (vagy fényében?), az olimpiai válogatottban egyre több csepeli játékos jutott szóhoz. Ők volnának a jövő?! és a Rába ETO bajnoksága csak múló tünemény volt?

A piros-kékek soraiban számos olyan játékos bukkant fel, akikről abban az időben joggal hittük, nevüket hosszabb időre be kell vésni. Tehetségük, játéktudásuk alapján idővel helyet követelnek maguknak a válogatottban és meghatározó szerepre lesznek képesek. Mindenesetre Kovács A, Lazsányi, Kőhalmi, Tulipán és Kelemen betört a köztudatba. Némelyikük sorsa, jövője azonban nem a pályán pecsételődött meg, de erről majd a megfelelő részben később.

Az őszi zárásra a Csepel-Rába duó leszakadt a mezőnytől. Külön párharcot folytattak a listavezető helyért és az előbbi volt a befutó. Pedig Kovács László, a Rába veterán kapusa 350 percen át tartó sorozatban nem kap gólt. Talán egyedül a Honvéd tudta követni valamennyire őket, néhány pontos lemaradással. A Ferencváros - folytatva tavalyi hagyományát - az őszi idényben sehol nem volt. A 6. helyen zárt, vérszegény teljesítménnyel, alig jobb mint ötvenszázalékos egyenleggel. Elszürkült a bronzérmes Tatabánya és riválisa a Videoton is. Most a 3-4. helyezés helyett a tabella közepén, a 8-9. pozíciójában szerénykedtek.

Hannich támadást vezet (Tatabánya-Rába ETO=2:1)

Az előző évet a 12. helyen záró Vasas megerősödött és feljött a 4. helyre, mögötte az 5.-et jó időre megkedvelő Ú.Dózsa állt. Rájuk nem a bajnoki teljesítmény miatt kell figyelnünk.

Nézzünk néhány kiemelkedő eredményt az őszi fordulókból. Az MTK-VM bár többször belefutott a pofozógép szerepébe, mégsem állt kieső helyen. A győri féltucat megismétlődött Sóstón, igaz a Vidinek Borsóék legalább tudtak válaszolni 2 becsületgóllal (Videoton-MTK-VM = 6:2). A PMSC-t viszont gólgazdag meccsen 5:3-al küldték haza.

Akcióban Dárdai, a pécsiek játékmestere. Ismerős a név ugye? A Hertha játékosának édesapjáról van szó

3:3 lett a Honvéd-Csepel rangadó Kispesten. Az ősz egyik legszínvonalasabb találkozóján a Fradi 5:3-ra verte a feljövőben lévő Vasast. A tavalyi bajnoki címet eldöntő rangadó ismétlésén, az Üllői úton elmaradt a dráma. A Rába ETO sima 3:0-al lelépte az indiszponált Nyilasiékat, ki gondolta volna ekkor, hogy tavasszal ismét ez a két csapat dönt majd a végeredményről.

Nyilasi vezeti a labdát (FTC-Vasas= 5:3)

Az FTC 6. helyébe azért még belefért egy pár szép eredmény. 4:0 a Debrecen és Haladás ellen, 8:3 (!) a Békéscsabának, 3:1-es győzelem a Videotonnal szemben. Otthon viszont kikaptak az őszi első Csepeltől (FTC-Csepel = 1:3) és idegenben 4:2-es vereség a Pécstől. A Ferencváros vesszőfutásához kapcsolódik egy másik - akkoriban érdekes - momentum. A nagy rangadó a Népstadionban: FTC - Ú. Dózsa.

Két veterán: Tóth J. és Ebedli. Mögöttük Szabó A. (FTC-Ú.Dózsa=0:3)

Megszokhattuk, hogy bármelyik helyen is áll ez a két csapat, összecsapásuk rendre a forduló mérkőzése, az idény (egyik) nagy eseménye. Mióta 81 nyarán Temesvári Miklós átvette a lila-fehérek irányítását, lassan másfél év alatt soha nem volt olyan eset, hogy sérülések ne korlátozták volna a csapata összeállítását. Ez a folyamat azonban mostanra érte el a mélypontját. A kettős rangadó főmérkőzésén, (előtte: Honvéd-Vasas = 3:1) a felálláshoz nem is volt szükség vezetőedzőre. A pályára lépők névsorát a gyakorlatilag csapatorvos diktálta le. A lilák keretéből nem futotta egy rendes összeállításra, szükségből muszáj volt az ifikeretbe visszanyúlni. És itt jön egy név, amit valójában e fejezet utolsó részében, a korabeli utánpótlás szemléjében kéne szerepeltetni: Karácsonyi László.

Karácsonyi gólt fejel (Ú.Dózsa-Tatabánya = 2:1)

Ha volt pillanat, amikor azt hittem, hogy a korábbi részek kommentjeiben meg tudom szorongatni neves hozzászólónkat, Tutó -t, akkor ez volt az. Persze hogy besültem! :-) Azonnal vágta mire és kire gondolok.

Az akkor tizenhétéves játékos a semmiből bukkant elő, a Fradi elleni rangadón dobták a mélyvízbe. Kívülről úgy tetszett, a zöld-fehérek talán kissé nagymellénnyel mentek neki a Dózsa B C csapatának, aminek hamar meg is lett a "jutalma". Az Újpest magabiztos 3:0-val legyőzte őket, Karácsonyi ünnepelt.... (majd a rossz nyelvek szerint még aznap éjjel elment betörni valahová és lebukott). Az Ú. Dózsa Tatabánya elleni 2:1-es győzelménél még gólt is fejelt. Amilyen hirtelen robbant be a köztudatba, olyan gyorsan tűnt el... azóta sem hallottunk róla. Nyomaveszett. Pedig nagy tehetség volt!

A góllövőlistán is új nevekkel kell ismerkednünk. A címvédő Hannich mellett versenyben van a rutinos Várady Béla (Vasas), Borostyán Mihály (DVTK), de a legeredményesebb Dobány Lajos, aki a téli szünetben csapatot vált, a Pécs piros-fekete mezét a Haladás zöld-fehérére cseréli.

 

És most nézzünk még néhány képet a '82-es ősz krónikájából:

Nyilasi Menyhártot elfektetve lő a hálóba (FTC-Honvéd=3:2)

 Hlagyvik elcseni a labdát Szokolaitól (Rába ETO-FTC=3:0)

 Szabadi bombagólt lő a Honvédnak

 

 Nagy Antal fejel a debreceni kapuba (Honvéd-Debrecen=2:0)

Európai Kupák

A BEK-ben a Rába ETO, a KEK-ben az Ú.Dózsa, az UEFA Kupában pedig a Tatabánya és a Ferencváros vág neki az európai színpadnak. Valami talán elkezdődik - gondolhattuk. Lett is benne némi igazság, de nem ott és nem azokkal, akiktől ezt reméltük. Mindenesetre a magyar klubcsapatok szolíd sikerekkel kezdtek felfelé mászni a ranglétrán. A Tatabánya már előző évben is becsülettel helytállt a már rendszeres magyarölőként idelátogató Real Madriddal szemben. Spanyol-magyar kupacsatákból ebben az évben sem lesz hiány.

BEK

Többéves szünet után - mióta a Juventus szoros párharcban elbúcsúztatta őket - a Rába ETO ereje teljében visszatér a nemzetközi porondra. Itthon nem talált riválisra, de Verebesnek sok irigye támadt, ezért a várakozás kétlelkű. A pozitív. hogy végre új színt, valami tőlünk szokatlant tudunk vinni a magyar csapatok kupaszereplésébe. A sorok között megbúvó negatív verzió pedig az volt, hogy ha már itthon nem is, majd a kupában csak elkeni a száját valaki, ennek az öntelt Verebesnek. :-( Mit mondjak erre, nem volt túl szimpatikus dolog.

Standard Liege - Rába ETO

A belgák éppen egy éve verték ki a Vasast kettős győzelemmel (2:0;2:1). De az a Vasas és ez az ETO - joggal gondoltuk - nem ugyanaz a kategória. Nem is így volt, de a sors sajnos közbeszólt.

A Liege, nemzetközileg ismert sztárokkal a soraiban, Eric Gerets, Arie Haan, Preud'homme, Daerden, vagy a Fáy utcában megismert Tahamata révén, komoly erőt képvisel. A győriek viszont sötét lovak voltak a palettán, csak itthon tudtuk, mire is képesek. Hannich azonban sárga lapok miatt nem játszhatott, Hajszán és Szentes pedig sérüléssel bajlódott. 

Rába ETO: Kovács L. - Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar - Varga J, Póczik, Burcsa - Szabó O., Szepesi, Hajszán. Az "odavágón" aztán (micsoda egy idétlen szó ez!) Tahamata büntetőből már a 22. percben vezetést szerez, pár perccel később Daerden révén már kettő-null. Épp hogy eltelt az első fél óra, és csak egy perccel után, hogy elcsitult a második gól utáni hazai üdvrivalgás, Hlagyvik (aki már a 12. percben besárgult) leteríti Geretset és mehet zuhanyozni. Emberhátrányba kerül az ETO. 0:2-nél és még egy óra van hátra idegenben. A tartalékos és amúgy is megfogyatkozott győriek nem bírják a nyomást, bár hősiesen küzdenek.

A második félidőben Wendt, Haan, végül a hajrában Gerets is beveszi Kovács László kapuját. A végeredmény katasztrófális vereség. Standard Liege - Rába ETO = 5:0 Az eredmény nem tükrözte a győriek reális tudását. A visszavágó már csak becsületbeli ügynek igérkezett.

KEK

A korábbi posztból (VII. rész) idő-, és helyhiány miatt kimaradt az MNK döntő, melyet Szekszárdon nyert meg az Ú.Dózsa a Videotonnal szemben (2:0, mindkét gólt az azóta Vasasba igazolt Birkás lőtte). Ehhez a meccshez csak annyi megjegyzésem lett volna (és ezt itt most pótolom), hogy ennek következményeiről a távoli Göteborgban még mit sem sejtettek. Nem is csoda, hiszen nagyjából akkortájt még a csapat varázslatos UEFA Kupagyőzelmének örültek.

Így igaz! Az Újpest ellenfele már az első fordulóban egy címvédő, az IFK Göteborg, amely nagyrészt még ugyanazzal a csapattal állt ki, mint amellyel a döntőkben (az UEFA Kupa döntőjét oda-vissza mérkőzéseken játszották le) a Hamburgot. Ebből a csapatból Glenn Strömberg és Dan Corneliusson futott be utóbb karriert.

Az első meccs Svédországban. A lila-fehérek - finoman szólva - nem tartoztak az esélyesek közé, de ha már ők jutottak ki, hadd szóljon. Nagyjából ez volt a várakozás Törőcsikékkel szemben. Fogalmazzunk úgy, hogy az elvárások súlya nem nyomta a válukat. Ekkorra tehető, hogy a Nyíregyházáról jött edző képességeire lassan felfigyeltem.

Ú.Dózsa: Szendrei - Herédi, Kovács J., Kardos, Tóth J. - Szebegyinszky, Kisznyér, Árky -Törőcsik - Kiss S., Nagy L. A lilák betonbiztosnak bizonyuló védelemmel megszűrték a hazai rohamokat és támadásikat kontrákra építették. Corneliussonék mindvégig nagy nyomás alatt tartották Szendrei kapuját, de igazi gólhelyzetig alig jutottak. Aztán egyszercsak egy szórványos ellentámadás végén a középhátvéd (!) Kovács József váratlanul megszerzi a magyaroknak a vezetést (38. p.).

Lélektanilag jókor jött a gól, a szünet kiveszi a lendületet a vérszemet kapó svédekből. A második játékrészben azonban a Dózsa védelme továbbra is ugyanolyan szilárdan áll a lábán és minden amit az UEFA kupa védője ki tud hozni a meccsből, az egy döntetlen, Strömberg 68. percben szerzett góljával. Idegenbeli 1:1 inkább szép, eredmény, de addigra már el voltunk szokva a reményektől. A visszavágó legalább ilyen nehéznek ígérkezett. IFK Göteborg - Ú. Dózsa = 1:1

UEFA Kupa

Ferencváros - Athletic Bilbao

FTC: Kakas - Jancsika, Judik, Rab, Beles - Nyilasi, Ebedli, Pogány - Murai, Szokolai, Pölöskei. Ahogyan az az összeállításból is kicseng, Novák Dezső nem fukarkodott a támadó-szellemű játékosok beállításától. Kollegája és ellenfele a másik kispadon bizonyos Javier Clemente, akinek a nevét utóbb még megismeri Európa.

Zubizarreta itt tisztáz

És a Fradi lehengerlően kezd! A Népstadionban megtartott találkozón már a 17. percben vezetést szereznek, amikor Szokolai nagyjából térdmagasságból kapuraküldött csukafejessel beveszi (az akkor még nem túl híres) Zubizarreta kapuját. 

Szokolai csukafejese 1:0

A csíkosmezes baszkok továbbra is szédelegnek, amikor Pölöskei kihasználva egy védelmi hibát Urquiaga és Bolaños között megszerzi a második gólt (2:0). A szünetig már nem változott az eredmény, bár a 44. percben Dani betalál a hazai kapuba, a partjelző zászlaja lennmarad, az osztrák bíró mégsem adja meg a gólt. Ekkor Pölöskeit Kvaszta váltja, a félidőben pedig De la Fuente áll be Nuñez helyére. És egyik csere sem vált a Fradi javára.

Pölöskei lötte a másodikat

A baszkok védelme megszilárdult, így már magabiztosabban építhették fel ellentámadásaikat, melyek egyikén Dani beadását három vendégcsatár - Sarabia, Gallego és Sola várja a kapu előtt, utóbbi lett az aki értékesíti. (2:1).

A két ellentétes félidő eredményeként már nem változik az állás. Az elsőben a Fradi, a másodikban a Bilbao volt jobb. Andoní Zubizarreta feltűnően bizonytalan volt, s bár a meccs úgy indult, hogy Nyilasiék lemossák a pályáról ellenfelüket, a visszavágót a baszkok várták kedvezőbb helyzetben. FTC - Athletic Bilbao = 2:1

St. Étienne - Tatabánya

Castañeda, Larios, Janvion, Geghini, Roussey (vele mindjárt találkozunk a válogatottról szóló részben) és a holland Johnny Rep. Volt egy pár tiszteletreméltó név a francia élcsapat összeállításában, akikkel szemben a Dalnoki Jenő vezette Bányásznak helyt kellett (volna) állnia. A Tatabánya azonban már nem ugyanaz volt, mint amelyik előző ősszel úgy megszorongatta a Real Madridot. Csapó már külföldön és a bajnokságban is a dobogó helyett, inkább a középmezőnyben vegetált a csapat.

TBSC: Kiss I. - Tepszics, Lakatos, Udvardi, Fischer - Emmer, Hermann, Schmidt - Kiprich (Dupai 83. p.)) , Weimper, P.Nagy (Horváth R. 74.p.)

A mérkőzés alaphangját Rep adta meg, amikor már a hatodik percben betalál Kiss I. kapujába (1:0). Alig több, mint negyedóra elteltével Weimper váratlanul egyenlít! (1:1). Az idegenben lőtt gól önbizalmat adhatna a kék-fehéreknek, a franciák nem is tudnak újítani a félidőben. A szünetben tehát bíztató 1:1 az állás és a játék képe nem is változik a hajráig. Naná, a szokásos panaszkórus, az a híres hajrá. Talán a Bányász elkészül erejével, talán megroskad a végére, de tény, hogy a jegyzőkönyvek már csak azt rögzítik, az utolsó negyedórában a St. Étienne háromszor is betalál és ezzel súlyos vereséget mér ellenfelére. A 72. percben a csereként beállt Daniél, a 85.-ben a fiatal tehetség Roussey (ugyanő néhány héttel később a válogatottnak lő győztes gólt) és a kilencvenedikben, a későbbi Európa Bajnok Genghini veszi be a magyar kaput. A továbbjutás ezzel gyakorlatilag eldőlt. St. Étienne - Tatabánya = 4:1

Bár az őszi kupa-krónikát optimista felhanggal indítottam, erre most tessék! A mérleg: Négy mérkőzésen két (súlyos) vereség, egy sovány hazai győzelem és egy idegenbeli döntetlen. Bár évek óta abban reménykedtünk, hátha megéri valamelyik csapatunk a tavaszt az európai kupákban, most az a szégyen érhet minket, hogy a második fordulóra egyikük sem marad állva.

Visszavágók

Rába ETO - Standard Liege

""Azonos felállásból kezdjük a kilencven percet. A Standardból hiányzik az öt mérkőzésre eltiltott Meeuws, nálunk pedig a Liége-ben kiállított Hlagyvik. Győrben derül majd ki, mennyire volt valós az első mérkőzés. A mostani körülmények között számunkra ez az igazi próbatétel, amikor bebizonyíthatjuk a hazai és az európai közvéleménynek, hogy többet tudunk, mint amennyit a jelenlegi állásból feltételeznek rólunk. Esélyünk mindössze egy százalék a továbbjutásra, de mindent megpróbálunk, ezért természetes, a közönség nem fog csalatkozni. Nincs veszteni valónk, a csapatom végigküzdi majd a mérkőzést, és bármi lesz a végeredmény, emlékezetes élményt nyújt a nézőknek" - ezt nyilatkozta Verebes József a meccs előtt, és sok igazsága volt.

De a folytatás előtt nézzük az összeállítást: Kovács L. - Csonka (Szíjártó 69. p.), Mile, Magyar - Hannich, Póczik, Burcsa, - Szabó O., Szentes, Szepesi, Hajszán. Ez nagyjából eggyel több csatár a szokásosnál, amivel aztán a győriek nekiestek a vendégeknek. Nem volt vesztenivalójuk. De a sors adott még további elégtételt - igaz, nem eleget. A masszívan védekező vendégek az első félidő végéig kibírták kapott gól nélkül, pedig az ETO mindent megpróbált. Szentes góljának köszönhetően (38. p.) 1:0-al fordultak a csapatok egy eseményekben gazdag második félidőre. Az 55. percben Szentes kiugratja a szélvészgyors Hajszánt, aki éles szögből betalát Preud'homme kapujába (2:0). A válogatott Eric Gerets elviszi a labdát, aztán leáll verekedni. Megkapja a maga piros lapját, most a belgák kerülnek emberhátrányba!

Burcsa lábáról szedi le a labdát a belga kapus

Tíz perccel később Hannich beível és Burcsa előrevetődve fejel a hálóba. Már 3:0!!! Fantasztikus. Még húsz perc (+ némi hosszabbítás) van arra, hogy a Rába ETO véghez vigye a lehetetlent: 0:5-ről kiharcolni a hosszabbítást, de közben hátul is figyelni kell, mert egyetlen belga gól végzetes lehet. Póczik távoli bombákkal kísérletezik, a többiek Szepesi fejét keresik a kapu előtt, Hajszán és Szentes újra meg újra szlalomokkal kísérletezik a belga védfalnál. De a pillanatra felsejlő csoda elmarad. Nincs több gól. Ennyi marad a végeredmény. Rába ETO - Standard Liege = 3:0. 5-3-as összesítéssel a vendégek jutnak tovább.

Ú.Dózsa - IFK Göteborg

A többi mérkőzés hangulatában nem sok jót várhattunk ettől a visszavágótól, pedig már egy null-null is elég a továbbjutáshoz.

Ú.Dózsa: Szendrei - Szűcs, Kardos, Kovács J., Tóth J. - Herédi, Kisznyér, Kovács B. - Kiss S., Törőcsik, Nagy L. Az Újpest szemmel láthatóan nem arra rendezkedett be, hogy gólokkal kitömje neves ellenfelét. Pedig...

Pedig a meccs nem akárhogyan indul! A fogadkozó svédek nem voltak megilletődve, aligha számíthattak arra, hogy a lilák, hazai pályán is, a jól bevált kontrákra építenek. csak hogy megzavarja őket, a (ki tudja hányadszor újjászülető) Törőcsik már az ötödik percben beveszi Wernesson kapuját. Hoppá! (1:0)

Törőcsik szerzi meg a vezetést

Kicsit előregörnyedünk a lelátón. Lehet, hogy ebből lesz valami?!

Áááh nem! 10. perc és Szendrei már csak beljebb tudja segíteni a hálóba a labdát, öngól! 1:1. Ott tartunk ahol a part szakad. Elveszett az idegenben szerzett előny. Jönnek a svédek, rohamoznak, az Újpest pedig a Temesvári-kontrákkal operál. Újabb negyedóra és megint hoppá! Törőcsik a hátravont középcsatár posztjáról, mesterien osztogatja a labdákat. Ezúttal egy biciklicsel, majd átemeli a labdát a kifutó kapus fölött. Felső léc! Igen ám, de érkezik Kiss Sándor - aki nem arról híres, hogy a tizenhatoson kívülről ontja a gólokat - és a visszapattanót közelről befejeli az üres kapuba. 2:1. Megint vezetünk!

Bizakodásra nincs ok, reménykedésre igen. Az Ú.Dózsa a kapujához szegezve állja a vendégrohamokat. Megint tíz perc telik el, megint Törő jön előre egy kivágott labdával. Ezúttal nem próbálkozik a góllövéssel, hanem Kisshez ad és már 3:1. Ennyi marad a félidőben.

A szünet után felborul a pálya, nyomnak a svédek, de az idő ellenük dolgozik. A veterán Nagy László helyére a Vasasból igazolt Szabó András áll be - újabb védekező középpályás. Az utolsó negydórára fordulnak a csapatok, a Göteborg lendülete alábbhagy, de elég egyetlen gól és nagyon szoros lesz a mérkőzés. Tudjuk, ismerjük mire "képesek" a magyar csaptok a meccs végefelé. Vajon bírjuk-e?!

Nem esik gól, a Dózsa védelme kitart és a legesélytelenebbként legalább egy napra felkerül az európai focihírekbe: Kiveri az UEFA Kupa védőjét. Ú.Dózsa - IFK Göteborg = 3:1

Athletic Bilbao - Ferencváros

Treinta y cinco mil, vagyis harmincötezer :-) néző várta a spanyol lapok szerint a Fradit a San Mamés katlanjában. Az egygólos előny soványnak tűnik, pláne az az idegenben lőtt gól aggasztott minket. Zsiborás visszatér a kapuba, Jancsika, Dózsa, Judik, Rab - Nyilasi, Ebedli, Szabadi (Koch) - Murai (Rubold), Szokolai, Pogány az összeállítás. Pölöskei tehát hiányzik. Remek :-/

Ha volt valaki a zöld-fehéreknél aki bízott abban, hogy 90 percet ki lehet bekkelni ezzel az egy góllal, az nem sokáig dédelgethette álmait. Negyedóra elteltével Szabadi felvágja Argotét, tizenegyes! Dani túl rutinos ahhoz, hogy kihagyja, 1:0. Máris továbbjutó a Bilbao. A hazaiak azonban nem állnak le. Az első félórában vehemensen rohamoznak. A 20. percben Sarabia óriási helyzetben a hosszú sarok mellé fejel. Aztán a Fradi összeszedi magát, megerősödik a középpályán és három tiszta helyzetet is kidolgoz, melyből az egyiket Szokolai gólra vált. A tizenhatoson kívülről leadott bombája a jobbkapufát érintve vágódik a hálóba 1:1.

A második félidőben a Bilbao beszorítja ellenfelét a kapu elé, de a kontrákból mindig veszélyes helyzet alakul ki a túloldalon. A 75. percben megfagy a levegő a stadionban, amikor Szabadi egyedül vezeti rá a labdát Zubizarretára, de a helyzet kimarad. Az utolsó kétségbeesett kísérletek sem tudnak változtatni az álláson. A végeredmény: Athletic Bilbao -FTC = 1:1. Továbbjutó a Ferencáros 3:2-es összesítéssel.

Tatabánya - St. Étienne

A sors iróniája, hogy ha a Rába vág neki ilyen esélytelenül a visszavágónak, akkor simán továbbjut. Pedig az első meccsen sokáig jól tartotta magát a Bányász. A visszavágó azonban nem Tatabányára hozta el a csodát. Az első mérkőzésen szerepeltekkel azonos összeállításban pályára lépő hazaiak nem jtunak dűlőre a francia csapattal. A vendégeknek meg így is jó. Színtelen-szagtalan, esemény nélküli mérkőzésen gól nélküli döntetlen születik. Tatabánya - St. Étienne = 0:0. Kiesett a Tatabánya.

Real Madrid - Ú.Dózsa

Egy pillanatra már azt hittem, ezt az évet megússzuk a Királyi gárda nélkül. A Honvéd és a Tatabánya skalpjai után magyarölőnek nevezett fehérek, a sorsolás kegyéből, ezévben sem bírtak kihagyni egy magyar csapatot a menüből. Talán igazságosabb lett volna a kupagyőztes Göteborg kiverése után egy lazább ellenfelet kifogni. De nem így lett.

Az első mérkőzés Madridban. A spanyolokat ismerjük. Agustín, Camacho, Stielke, Gallego, Juanito, Santillana és Isidro. Itt van mindenki aki keserű perceket okozott az elmúlt években a magyar kupacsapatoknak. Temesvári fiai a Szendrei - Szűcs, Kardos, Kovács B., Tóth J. - Szebegyinszky, Kisznyér (Polonyi), Szabó A., Balogh - Törőcsik (Árky), Kiss S. összeállításban lépnek pályára. A sérüléshullám alól a nemzetközi porond sem ad felmentést. Kovács J. Herédi és Nagy László nem áll rendelkezésre a nagy megmérettetésen.

A spanyolok hamar felismerik, ellenfelük megtanulta a leckét. A lilák az első perctől kezdve megpróbálták megfojtani a játékot. Juanitot és Santillanát alkalmanként két ember is őrizte, a spanyol lapok szerint egyedül Kisznyér vitt játékot a mérkőzésbe. A masszív védekezést olykor ellentámadásra váltották. Ez a recept a Göteborggal már bevált. De Temesvári Miklós már a 20. percben cserélni kényszerül, Törőcsik helyére Árky ugrik be. A 30 percben aztán Juanito szökteti Santillanát, a center nehéz helyzetből megszerzi a vezetést, 1:0.

36. perc. Szűcs jön fel a jobboldalon, beadását az újpestiek gólvágója, Kiss Sándor a tétovázó védők között a hálóba vágja 1:1. De a Madrid még a szünet előtt tud újítani. Négy perccel később egy kavarodás a magyar tizenhatoson belül, melynek végén Juanito - a kapufa segítségével - gólt lő, 2:1. Szünet.

Santillana

A második félidőben a csapatok nem bírnak egymással. Az előrekalandozó Stielkére már a középpályán ráragad Szabó András, fogy az idő, nem történik semmi. Az Újpest beszorul és akkor a jön a 92. perc. Isidro kézzel ér a labdához, onnan Santillanához pattan és ő nem kegyelmez. Real Madrid - Ú. Dózsa = 3:1 A spanyol sajtó kellemetlen, masszív ellenfélnek találta a Dózsát, melynek egyetlen célja volt az első perctől, rombolni. A visszavágót jó esélyekkel várja a Madrid, de edzőjüket, az egykori klasszis Alfredo di Stefanót aggasztotta a magyar gól és elismerően nyilatkozott Szendreiről. A pályáról levonuló újpestiek hevesen szitkozódtak a bíróra, amelynek itteni szokás szerint a Madridhoz húzott a szíve.

Ferencváros - FC Zürich

A Fradinak megadatott egy kellemesebb ellenfél a második fordulóra. Ez volna az FC. Zürich. A zöld-fehérek a Zsiborás - Jancsika, Dózsa, Rab, Judik (Rubold) - Ebedli, Nyilasi, Szabadi - Murai, Szokolai, Pogány összeállításban lépett pályára az Üllői úton. A svájciak soraiban a válogatott Lüdi, Elsener és az új-zélandi túránkról ismert Rufer érdemelt említést. De nem az ő nevüket jegyeztük meg. Hanem Walter Seilerét, aki már a 18. percben kellemetlen meglepetésre vezetést szerzett.

Csalódást okozott a Fradi játéka. Az erőtlen és fantáziátlan támadások nem okoztak különösebb gondot a vendégvédelem számára. A szünet után nem sokkal Szokolai - ekkor már hagyományosnak számító - fejesgóllal egyenlít, de ennél többre nem futja. FTC - Zürich = 1:1

Visszavágók

Ú.Dózsa - Real Madrid

Nagyjából ugyanaz az összeállítás, mint a Bernabeuban, de Herédi legalább visszatért. Az Újpest, most nem építhet a kontrákra, a vendégeknek nincs miért kitámadniuk a kétgólos előny birtokában. Az első félidőben a lilák mezőnyfölényben vannak, de kevés veszélyes helyzetet tudnak kialakítani. Egy ellopott labdával Santillana egyedül törhet kapura, a kétségbeesetten kifutó Szendrei bravúrral véd. Aztán egy újabb balfordulat. Törőcsik sérülése a 40. percben kiújul, cserét kér. A Dózsa elveszti karmesterét.

Törőcsik, Jiménez (háttal) Stielke, és Szabó András

A félidőben 0:0. Az idő előrehaladtával egyre nyugodtabban játszó Real még helyzeteket is kidolgoz. Gallego és Camacho egy-egy próbálkozását Szendrei látványos bravúrral védi. Aztán a 63. percben Portugal kötényt ad a jobboldalon Tóth Józsefnek, majd pontosan Santillana elé varázsolja a labdát és Szendrei már tehetetlen. 0:1. A mérkőzés hátralevő idejében már nem történik változás. Ú.Dózsa - Real Madrid = 0:1. Továbbjutott a Madrid 4-1-es összesítéssel. A Real Madrid később egészen a kupadöntőig menetel, ahol meglepetésre kikap a skót Aberdeentől. Kevesen gondolták, hogy jövőre erre a Megyeri úton még visszatérünk.

FC Zürich - Ferencváros

A Budapesten esett csorbát idegenben kell kiküszöbölnie a Fradinak. A svájciak jóval szerényebb játékerőt képviselnek, mint az előző fordulóban kiejtett Bilbao. A magyar csapatoknak ekkoriban (sem) lehetett meg az a luxus, hogy kisebb csapatokkal szemben betlizzen. Szinte törvényszerű volt akkoriban, hogy az első, vagy második fordulóban a sorsolás valamelyik európai nagycsapattal állítja szembe a magyar klubokat, amelyek kiejtése páratlan és ritka bravúr lehetett csak. Ezekhez képest a Zürich - ellenfélnek - kifejezetten szerencsés választás volt. Máig nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az FTC elkönnyelműsködte ezt a párharcot. Végre ismét játszott Pölöskei, de a zöld-fehérek csalódást okoztak, nem tudtak élni a szerencséjükkel. Seiler vált a hóhérukká, amikor az 58. percben beveszi Zsiborás kapuját és ezzel 1:0-ra nyer a hazai csapat. Búcsúzik a Fradi is, pedig megvolt a lehetőség továbbjutni :-(

Ezzel a magyar kupacsapatok számára véget ér a 82-83-as európai kupaszezon.

Válogatott

A spanyolországi VB utáni ősz kezdetén, álmosan és tétován megkezdődött a kísérletezés, kikkel, milyen csapattal vágunk majd neki az EB selejtezőknek. Az első felkészülési meccs vidéken, Győrben. Meglepően kevesen vannak, pedig az ETO-ból négyen is ott vannak a csapatban (Csonka - újoncként, Hannich, Póczik, Burcsa). Először ölti magára a címeres mezt még Budavári (Csepel), Kiss S. (Ú.Dózsa) és Tulipán (Csepel). A két csepelinek ez az első és egyben utolsó válogatott szereplése. Van egy búcsúzó is. Izsó Ignác, a Vasas csatára többet nem jut szerephez a nemzeti tizenegyben.

Az ellenfél az akkoriban még lesajnált Törökország. Európa egyik pofozógépe. Hakan Sükürnek és társainknak még nyomuk sem volt. Nem sokan, pontosabban senki sem sejtette, milyen fejlődés előtt állt a török futball akkoriban. 20 év szünet után találkoztak a két ország legjobbjai, akkor a Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. féle gárda 2:1-re nyert a Népstadionban. A mostani erőviszonyokra utaló jelet - így utólag - 27 év távlatából sem találunk semmit.

Az összeállításunk: Katzirz - Csonka, Kerekes A., Garaba, Tóth J. (Péter 67.p.) - Hannich, Póczik, Burcsa - Tulipán (Borostyán 46.p.), Izsó (Kiss S. 46.p.), Budavári.

Csak 8.000 néző volt kíváncsi a Győrbe látogató válogatottra. A kétszeresen is hazai középpályássor kiválóan irányította a játékot, egyik gólunkat a másik után rúgtuk. Garaba már a 10. percben vezetést szerez egy fejessel, Burcsa a 28.-ban kettő-nullra növeli az előnyt. Öt percel a félidő vége előtt Budavári 100%-osra állítja be a válogatottság/gól mutatóját, akkor még nem tudjuk, hogy többé nem lép pályára címeres mezben.

Garaba fejel: 1:0

A szünet után Kiss Sándor és Borostyán kap helyet a csatársorban, az újpestiek gólzsákja 15 perce válogatott, amikor itt is megszerzi első - tipikusan lesipuskás - gólját (4:0). Aztán jön Póczik. Aki egész meccsen azzal is foglalkozik, hogy belője a kaput. Nagyapám a fotelben már éppen felhorkan, hogy minek "lődözik" ez a Póczik, amikor úgyse találja el a kaput, de a mondat félbeszakad, a 73. percben a lövése beakad a pipába. Magyarország - Törökország = 5:0

és most nézzétek meg a gólokat sorrendben:

Garaba 1:0

 

Burcsa 2:0

 

Budavári 3:0

 

Kiss Sándor 4:0

 

Póczik 5:0

 

Franciaország - Magyarország. Az előzőnél kicsit komolyabb megmérettetés, a Parc de Princes stadionban, elvégre Platiniék a VB-n a negyedikek lettek.

Mészöly Kálmán a Katzirz - Péter, Kerekes A., Garaba, Tóth J. - Hannich, Póczik, Burcsa - Borostyán, Szentes, Hajszán összeállítású csapatot küldi pályára, csereként újoncot avat a csepeli Kelemen Gusztáv személyében, de ő is egyszeres válogatott marad. A hajrában Borostyán helyére Fazekas, Szentesére pedig Törőcsik áll be.

Tóth József és a fiatal Roussey

A franciák nem tudtak kibontakozni a védekezésre berendezkedett magyar csapat ellen, közel sem hozták azt a játékot, amit Platiniéktól láthattunk a VB-n. A második félidőben aztán az újonc Roussey (aki néhány hete még a Tatabányának lőtt gólt) vezetést szerez. Mészöly cseréivel felélénkül a támadójátékunk, de az egyenlítést nem sikerül megszerezni. Marad a végeredmény: Franciaország - Magyarország = 1:0

Platini bombáz Kerekes A. mellett

Ez volt az EB selejtezők előtti utolsó meccsünk. A következő tavasszal már a Luxemburg elleni tétmérkőzések kezdődnek. Könnyű ellenfél lévén, némi haladékot adva a szövetségi kapitánynak, hogy kiválassza a nyerő formációt.

Utánpótlás

Kezdjük egy kis sajtószemlével! :-)

 

és a szerző:

 

 Hogy miért tettem ezeket be? Egyrészt törzskommentelőnk nyilvánvaló érintettsége okán :-), másrészt azért, hogy felhívjam rá a figyelmet, arra a tapasztalatomra, hogy amint a korabeli sajtót lapozom e sorozat elkészítéséhez, nem lehet olyan lapot, lapszámot találni, amelyben ne lenne tudatosan és visszatérően a kor utánpótlásával és tehetségeivel, vagy annak helyzetével foglalkozó cikk, cikksorozat, írás. Ez egyrészről megkönnyíti a visszatekintést, kikben reménykedtünk annak idején és mi lett belőlük. Másrészt óhatatlanul felmerül a szembesítés kényszere/lehetősége a mai sportsajtóval, ahogyan ez kezeli-nem kezeli a témát. Az a határozott érzésem - és erre így utólag döbbenek rá - akkoriban előrébb tartottunk. Komolyabban vették a kérdést, nagyobb figyelmet és nyilvánosságot biztosítottak neki.

És most nézzünk néhány ígéretet, 1982 őszéről...

Fodor Imre - "Foci". 167 centi de csupaszív jobbszélső. Pillanatok alatt a hányatott sorsú MTK-VM szurkolóinak egyik kedvencévé vált a csibészes mosolyú csatár. Ízig-vérig fradista családból származik, és bár maga Újpest drukker, 1972-ben, kilencesztendősen a kék-fehérek játékosa lesz. Csak hajszál híjja volt, hogy nem a KSI-ben kezdte. A sportorvos ugyanis éppen szabadságon volt aznap amikor odament. 16 évesen mutatkozik be az NB I-ben, az SBTC ellen. Biztos csapattag azonban csak jó három évvel később, 1979-ben lesz a Hungária körúton, miután egy NSZK-beli ifi tornán a legjobb játékosnak választják. Az első gólját ugyanabban a szezonban a Tatabányának lövi. AZ NB II-ből is az utánpótlás válogatott tagja. Hobbyja a zenélés.

1986-ig hű maradt az MTK-VM-hez. 109 bajnoki mérkőzésen 27-szer volt eredményes. Innen 5 évre a Honvédhoz igazol, ahol pályafutása csúcsára ér. 1988-ban, '89-ben és '91-ben bajnok lesz, 89-ben tagja az MNK győztes kispesti csapatnak. Piros-fehérben 126 bajnoki meccsen játszik és 34 gólt lő.

A Honvédból jut be a válogatottba is. Hat alkalommal húzhatja fel a címeres mezt.

1991-ben egy rövid kitérő Siófokra. 25 mérkőzés erejéig, amibe belefér 7 bajnoki gól.

Majd a következő évben beteljesül édesapja vágya: Fia a Fradiban kap lehetőséget és mindjárt bajnoki címet is szerez (+12 gólt). Ez a negyedik aranyérem a vitrinjében. 30 évesen azonban már az utolsó.

Levezetésként egy-egy évet eltölt, sorrendben a svájci St. Gallenben, a Videoton Parmalat FC-ben, majd a Dreher sörgyár és a BKV Előre csapatában. A két utolsót már játékosedzőként viszi. Kispadról a Dunakeszivel és a Hatvannal próbál szerencsét.

1999. április 9-én reggel csapata, az FC Hatvan edzésére indult. Néhány játékosával az M3-as autópálya kivezető szakaszánál találkozott. Fodor kocsijából még a benzinkút előtt kifogyott a benzin és a teli kannával a kocsi felé igyekezett vissza, mikor felkéredzkedett egy teherautóra. Nem szállt be a kocsiba, hanem a lábtartón állva utazott. Útközben egyensúlyát veszítve a jármű alá zuhant és azonnal életét veszítette.

36 éves volt.

Nézzünk néhány további ígéretet abból a korszakból:

 

 Balogh Attila ("Maláj") Ú.Dózsa

 

Csima György (Vasas)

  

 

 Garics és Fitos (a háttérben) Haladás

 

 

Grószt (Honvéd) Détári ikertestvérének tartották

 Mészáros Ferenc (PMSC)

 

Nagy Imre (PMSC)

 

Karácsonyi László (Ú.Dózsa) ahogy jött, úgy el is tűnt

Lazsányi, a Csepel nagy reménysége

Seres (Vasas) és - középen - Preszeller (ekkor még Haladás)

Róth Antal (PMSC)

A veterán Szepesi (balról) harca Borsóval, középen Fodor (mindkettő MTK-VM)

 

Ahogyan haladunk előre az időben, azért egyre több az ismerős, később viszontlátott arc, ugye?


 

 Ezzel ért véget 1982, a világbajnokság éve. Az új (?) válogatottra EB selejtezők sorozata vár. Márciustól decemberig 10 mérkőzés, ebből csak kettő barátságos. A bajnokság tavaszi szezonjában meglátjuk hogyan tartja magát a meglepetéscsapat Csepel, meg tudja-e védeni bajnoki címét a Rába ETO. Feltámad őszi levertségből a Fradi, amely ismét emlékezetes meccsen vív rangadót a győriekkel. Ez már az új korszak a javából! A nemzeti tizenegyben pedig - lassan, de biztosan - megkezdődik a Mészöly korszak alkonya. Egy hét múlva a sorozat tizedik része jön.

 

 

süti beállítások módosítása